Tisztelt A. Asszony!

2001. február 8-án Ön az Európai Gyermekjóléti Fórum nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a JAI.1999/DAP/004/WC számú támogatási megállapodás Európai Bizottság általi kezelésével kapcsolatban.

2001. február 15‐én észrevételezésre továbbítottam a panaszt a Bizottságnak.

2001. március 13-án megküldte a Bizottságnak 2001. március 12-én küldött levelének másolatát.

A Bizottság 2001. április 20-án nyilvánított véleményt az Ön panaszáról.

2001. május 9-én benyújtotta a Bizottság 2001. március 21-i levelének és 2001. április 19-i válaszának másolatát.

A Bizottság véleményét 2001. május 14-én továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit. 2001. június 26-án megküldte a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeit.

2001. július 18-án levelet írtam a Bizottságnak, hogy további információkat kérjek. A Bizottság 2001. szeptember 26-án küldte meg válaszát, amelyet 2001. október 1-jén továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit.

2001. november 29-én megküldte a Bizottság válaszával kapcsolatos észrevételeit.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos a rászoruló gyermekek és fiatalok jólétéért dolgozó nem kormányzati szervezetek nonprofit brüsszeli hálózata Európa-szerte. 1999-ben a Bizottságtól a következő projekt finanszírozását kérte: „A Koszovóban erőszakot elszenvedő gyermekek és nők szükségleteinek megfelelő képzést követő kielégítéséhez szükséges képzett erőforrások jegyzéke az EU-ban”. Ezt a finanszírozást a Bizottság Daphne projektjének kellett fedeznie, amely a gyermekek, a fiatalok és a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló intézkedéseket támogatja.

Az eredeti kérelmet 1999. június 11-én nyújtották be. A három értékelő szakértő (köztük Kane asszony), akiket a Bizottság a kérelem vizsgálatával bízott meg, különböző kifogásokat emelt. A Bizottság szolgálataival folytatott megbeszéléseket követően 1999. szeptember 6-án felülvizsgált kérelmet nyújtottak be. 1999. szeptember 28-án a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy javaslatát elfogadták finanszírozásra, azzal a feltétellel, hogy felülvizsgált költségvetést nyújtanak be, és azt a Bizottság pénzügyi ellenőrző szolgálata megvizsgálja és elfogadja. 1999. október 4-én a panaszos felülvizsgált költségvetést nyújtott be.

1999. november 15-én a Bizottság tájékoztatta a panaszost arról a döntéséről, hogy a fent említett projekt megszervezéséhez legfeljebb € 32 000 összegű pénzügyi hozzájárulást nyújt. A vonatkozó támogatási megállapodást (hivatkozási szám: JAI.1999/DAP/004/WC) a Bizottság és a panaszos 1999. november 15-én írta alá. A megállapodás szerint a projekt 1999. november 15-én kezdődött és legkésőbb 2000. november 15-én fejeződött be.

A megállapodás 8. cikke előírta, hogy az Európai Közösségek támogatási megállapodásaira alkalmazandó, a megállapodás II. mellékletében foglalt általános feltételek (a továbbiakban: általános feltételek) a megállapodás szerves részét képezik.

Az általános szerződési feltételek 3. cikke, amely a megállapodás felmondására vonatkozik, a következő rendelkezéseket tartalmazza:

A Bizottság felmondhatja a megállapodást, ha a kedvezményezett érvényes vagy technikai ok nélkül nem teljesíti a megállapodás szerinti valamely kötelezettségét, és azt követően, hogy ajánlott levélben értesítették e kötelezettségek teljesítéséről, a levél kézhezvételétől számított egy hónapon belül még mindig nem teljesítette azt.

Ebben az esetben a Bizottság csak a kedvezményezett által a felmondás időpontjában ténylegesen viselt költségeket fizeti, és a már megkötött szerződésekhez kapcsolódó költségeket nem, csak a felmondás időpontját követő teljesítést.”

Az általános szerződési feltételek 9. cikke értelmében az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága rendelkezik hatáskörrel a Bizottságnak a megállapodás alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos határozatai ellen benyújtott panaszok elbírálására.

2000. március 16-án Simpson úr, a Daphne programot működtető bizottsági tisztviselő tájékoztatta a panaszost (és más szervezeteket), hogy 2000. április 1-jén visszavonul a Bizottságtól, és bemutatta utódját, Trousson urat. 2000. március 28-án küldött e-mailjében Simpson úr gratulált a panaszosnak „a projekt eddigi előrehaladásához”.

2000. május 10-én Kane asszony, a Daphne program műszaki szakértője látogatást tett a panaszos irodájában, hogy áttekintse az eddig elvégzett munkát. A szakértő ezt követően jelentést készített, amelyben azt javasolta, hogy a Bizottság fontolja meg a projekt befejezését. A jelentéstervezet előzetes példányát megküldték a panaszosnak, aki a Bizottsághoz intézett 2000. június 5-i levelében részletes észrevételeket tett. Ebben a levélben a panaszos kifejezte továbbá azon véleményét, hogy sürgősen meg kell oldani az ügyet, és hogy ezért nagyra értékelnék a találkozó lehetőségét. A panaszos több időpontot is javasolt egy ilyen találkozóra. 2000. június 22-én e-mailben emlékeztetőt küldtek a Bizottságnak.

2000. július 14-i levelében Trousson úr (a Bizottság Bel- és Igazságügyi Főigazgatósága A/1 osztályának vezetője) levelet írt a panaszosnak, hogy tájékoztassa arról, hogy véleménye szerint a projekt jelenlegi formájában nem folytatható. Ezt az álláspontot három indokkal támasztotta alá: 1) a projekt fő kedvezményezettjei nem az eredeti projektben említettek voltak, azaz gyermekek és nők, hanem olyan helyszíni ügynökségek, amelyek maguk is rendelkeztek forrásokkal e munka elvégzéséhez; 2) nem volt elegendő bizonyíték arra, hogy a javasolt adatbázist a szokásos gyakorlatnak megfelelően hozták létre, és 3) a projekt kívül esett a Daphne kezdeményezés iránymutatásain, amelyek kikötötték, hogy a projektek nem rendelkezhetnek a Közösségeken kívüli tevékenységekkel vagy kiadásokkal. Tekintettel azonban a panaszos elkötelezettségére és jó hírnevére, valamint a jóhiszeműség jeleként Trousson úr elfogadta, hogy a panaszos számára lehetőséget kell biztosítani egy megfelelően megtervezett és végrehajtott adatbázisprojekt meghatározására. Több feltételt is megemlítettek, nevezetesen azt, hogy a Bizottságnak 2000. július végéig be kell nyújtania és jóvá kell hagynia egy újradefiniált munkatervet és költségvetést.

A panaszos szerint a Trousson úr által megfogalmazott bírálatok indokolatlanok voltak.

2000. július 24-én azonban a panaszos új munkatervet és költségvetést nyújtott be. 2000. augusztus 18-i válaszában Trousson úr arról tájékoztatta a panaszost, hogy az új munkaterv néhány pontját még javítani kell, „mielőtt véglegesítjük az új munkatervvel és költségvetéssel kötött szerződésének hivatalos kiegészítő megállapodását”. 2000. október 4-én a panaszos benyújtotta a munkaterv és a költségvetés felülvizsgált változatát.

2000. november 16‐án a panasz (faxon és e‐mailben) felhívta a Bizottságot, hogy válaszoljon a 2000. október 4‐i javaslatára. 2000. november 29-én újabb emlékeztetőt küldtek.

2000. november 30-án kelt, ajánlott levélben küldött levelében a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy nem engedheti meg, hogy folytassa munkáját, és ezért a projektet most le kell állítani. A Bizottság arra is felkérte a panaszost, hogy nyújtsa be végleges beszámolóját az eddig felmerült kiadásokról. Ragaszkodott azonban ahhoz, hogy csak a Bizottság „módosításra irányuló első kéréséig (2000. augusztus)” végzett tevékenységekhez kapcsolódó közvetlen költségeket lehessen figyelembe venni.

A panaszos ezt követően a Bel- és Igazságügyi Főigazgatóság főigazgatójához fordult. Ez utóbbi azonban 2001. február 5-i levelében megerősítette a Bizottság álláspontját.

A panaszból kiderül, hogy a panaszos úgy véli, hogy problémái főként a szerződéssel foglalkozó személyzet Bizottság általi változásának tudhatók be.

A panaszos lényegében a következő állítást tette:

A Bizottságnak a szerződés megszüntetésére vonatkozó határozata hivatali visszásságnak minősült, mivel az Európai Közösségek támogatási megállapodásaira vonatkozó általános feltételek 3. cikkében foglalt feltételek nem teljesültek.

A panaszos az ombudsman segítségét kérte a Bizottsággal folytatott közvetítésben a következők érdekében: a) a projektköltségek fennmaradó kifizetésének kézhezvétele, valamint b) a ráfordított idő és az azt követő súlyos pénzügyi nehézségek ellentételezése egy olyan kis nem kormányzati szervezet számára, mint amilyen ő maga is.

A VIZSGÁLAT

A panaszt véleményezésre megküldték a Bizottságnak.

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

A panaszos projektje 53, 1999-ben elfogadott projekthez tartozott. E projektek mindegyikét félidős értékelésnek vetették alá, amelynek kettős célja volt: feltárni a projektvégrehajtással kapcsolatos problémákat, és tanácsot adni a támogatások kedvezményezettjeinek nehézségeik lehetséges megoldásaival kapcsolatban. A panaszos projektjéről szóló nyomonkövetési jelentés volt a legaggasztóbb.

A félidős értékelést követő hetekben a Bizottság különleges erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy lehetőséget adjon a panaszosnak arra, hogy projektjét oly módon irányítsa át, amely lehetővé tette volna annak folytatását. Két alkalmazkodási kísérletet követően a panaszos még mindig nem volt abban a helyzetben, hogy hatékonyan irányítsa át projektjét.

A Daphne program koordinátorának változása nem befolyásolta az ügy kezelését.

A Bizottság betartotta az általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdését. Komoly (műszaki, irányítási és adminisztratív) okok támasztják alá, hogy a panaszos projektje "nem teljesíti a megállapodás szerinti kötelezettségek egyikét", nevezetesen a munkaprogramban felsorolt feladatok megfelelő ellátását az említett szerződés adott időkeretén belül. Ezért hat hónapos tárgyalást és tanácsadást követően az általános szerződési feltételek 3. cikke (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó feltételek egyértelműen teljesültek.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos a következő észrevételeket tette a Bizottság véleményével kapcsolatban:

A félidős értékelés elvégzésekor a projekt teljesítette a megállapodásban meghatározott célokat. A Bizottságnak a projekt "átirányítására" irányuló erőfeszítéseire való hivatkozásai rávilágítottak a Bizottság azon szándékára, hogy megváltoztassa az eredeti projektet, amely ugyan nem egy tipikus Daphne-projekt volt, de amelyet mégis jóváhagytak és aláírtak. A panaszos mindazonáltal hatalmas erőfeszítéseket tett a projekt újradefiniálására, hogy megfeleljen a Bizottság igényeinek.

Nem volt egyértelmű, hogy a teljes projekt megszüntetése arányos intézkedés-e. A Bizottság mindenesetre ajánlott levélben nem hívta fel a panaszost, hogy tegyen eleget kötelezettségeinek.

Az értékelő ülés nem volt objektív, és az értékelő az ülés kezdetétől fogva kritikus volt.

A Bizottság által említett nyomonkövetési jelentést nem küldték meg a panaszosnak.

Tekintettel arra, hogy a projekt a műszaki szakértő látogatását követően hét hónapig ténylegesen megbénult, a 2000 augusztusát követően felmerült tényleges költségek a projekt fenntartásához szükséges minimális személyzeti és igazgatási költségeket fedezték.

További információ kérése

További információ kérése

A panaszos észrevételeinek kézhezvételét követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy további információkra van szüksége a panasz kezeléséhez. Ezért arra kérte a Bizottságot, hogy pontosítsa, hogyan tett eleget az általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdésében előírt ajánlott levélben történő értesítési kötelezettségnek, és nyújtsa be a vonatkozó levél másolatát.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Az általános szerződési feltételek 3. cikke (2) bekezdésének célja annak biztosítása volt, hogy az ajánlott levél mechanizmusa révén a feladó biztosan tudja, hogy a címzett megkapta a levelet, és így elolvasta azt a tartalmat, amely figyelmezteti a címzettet a megállapodás be nem tartására, és egy hónapot biztosít számára kötelezettségei teljesítésére. Bár a 2000. november 30-i levelet megelőzően egyetlen levelet sem küldtek ajánlott levélben, a 3. cikk (2) bekezdésének célját már elérték. A 2000 májusa és novembere közötti kiterjedt levél- és e-mail-váltás egyértelműen megmutatta, hogy a panaszos számos levelet és dokumentumot kapott, amelyek tájékoztatták és figyelmeztették a kötelezettségei teljesítésének szükségességéről. Így, bár a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem küldött ajánlott levélben figyelmeztető levelet, azt állította, hogy ez a mulasztás nem okozott tényleges kárt a panaszosnak az ügy sajátos körülményei között.

A Bizottság soha nem törekedett a projekt megváltoztatására, csupán annak biztosítására, hogy a felek között létrejött szerződés feltételeit megfelelően teljesítsék. Ezt a nyomonkövetési jelentés egyértelműen bizonyította. A panaszos azon állítása, hogy a teljes ellenőrzési jelentés és annak észrevételei nem voltak hozzáférhetők számára, teljes mértékben helytelen volt. A teljes dokumentumot megküldték a panaszosnak, amint azt a szakértő 2000. május 19-i telefaxa és a panaszos arra adott hosszadalmas válasza is tanúsítja.

Az értékelő elfogultságára vonatkozó állítás teljesen alaptalan volt.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos többek között a következő észrevételeket tette:

A Bizottság 2000. július 14-én és 2000. augusztus 18-án kelt leveleiből a panaszos megértette a Bizottság aggályainak súlyos jellegét, de nem vette észre, hogy küszöbön áll a megszüntetés veszélye. Egy projekt lezárása nagyon komoly ügy volt, és a panaszos e tekintetben egyértelműségre számított volna. 2000. augusztus 18-i levelében azonban a Bizottság megköszönte a panaszosnak a projekt újradefiniálására irányuló erőfeszítéseit. Ez jelezte a panaszosnak, hogy a helyes irányba halad. A panaszos nagyon sajnálta, hogy a Bizottság nem hajlandó beleegyezni egy találkozóba.

A panaszos nem értett egyet a Bizottság azon állításával, hogy nem teljesítette a szerződésből eredő kötelezettségeit. Két alkalommal terjesztett elő érvényes módosításokat, és hatalmas erőfeszítéseket tett a helyzet megoldására.

A szerződés megfelelő eljárás útján történő felmondásának elmulasztása – a Bizottság állításával ellentétben – valós és jelentős kárt okozott. Ez a kár a projekt többi társfinanszírozóját érintette. Ha a helyzetet korábban tisztázták volna, a panaszos korábban tájékoztathatta volna őket, és korlátozhatta volna az ebből eredő pénzügyi kárt.

A panaszos nem látta a Bizottság véleményéhez csatolt nyomonkövetési jelentést, mielőtt azt az ombudsmanon keresztül megkapta volna. Az értékelőtől kapott dokumentum lényegesen eltérő volt.

A panaszos azon kritikáját, hogy az értékelő találkozó nem volt objektív, nem az értékelővel szembeni személyes kritikának szánták. Nem volt azonban elfogulatlan, hogy értékelőt küldtek egy olyan jelentés elkészítésére, amely már a pályázati szakaszban kifogásolta a projektet.

2001. szeptember 27-én a panaszos meglepetésére terhelési értesítést kapott a Bizottságtól, amelyben 4 001,87 € kifizetését kérte "az előleg egy részének visszafizettetése" címén. A panaszos erre vonatkozó kérését követően a Bizottság 2001. november 9-én átfogó magyarázatot adott. Míg a panaszos körülbelül 9000 € kifizetését várta a Bizottságtól, most már megértette, hogy a Bizottság álláspontja eltérő. Mivel a projekt-társfinanszírozók teljes mértékben és előre befizették hozzájárulásukat, a Bizottság ezt levonta az általa elfogadott teljes projektköltségből. Ez a megközelítés azonban nem vette figyelembe, hogy a projektet idő előtt megszüntették. A figyelembe veendő társfinanszírozást ezért arányosan csökkenteni kellett a csökkentett projektidőszaknak megfelelően (12 hónapból 8 hónap). Ennek következtében a panaszos által a Bizottságnak még mindig fizetendő összeg mindössze 390 € volt.

A panaszos most már megértette és elfogadta, hogy tartozik a Bizottságnak némi pénzzel, de úgy vélte, hogy ez az összeg nem haladhatja meg a 390 eurót. Tekintettel a számára okozott kellemetlenségekre és károkra, a panaszos remélte, hogy „az ombudsman megfelelőnek fogja találni, hogy lemondjon erről a végső kifizetésről”.

A HATÁROZAT

1 A szerződés jogellenes felmondása

1.1 1999 novemberében az Európai Bizottság megállapodást kötött (hivatkozási szám: JAI.1999/DAP/004/WC) a panaszossal a Daphne program keretében, amelyben beleegyezett abba, hogy legfeljebb € 32 000 összegű pénzügyi hozzájárulást nyújt a panaszosnak a "Képzett erőforrások jegyzéke az EU-ban a koszovói erőszaktól szenvedő gyermekek és nők szükségleteinek megfelelő képzést követő kielégítése érdekében" elnevezésű projekt megszervezéséhez. A panaszos azt állítja, hogy a Bizottságnak a szerződés 2000. november 30-án kelt levélben történő megszüntetésére vonatkozó későbbi határozata hivatali visszásságnak minősült, mivel az Európai Közösségek támogatási megállapodásaira alkalmazandó általános feltételek (a továbbiakban: általános feltételek) 3. cikkében foglalt feltételek nem teljesültek. Ezen általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság „felmondhatja a megállapodást, ha a kedvezményezett érvényes vagy technikai ok nélkül nem teljesíti a megállapodás szerinti valamely kötelezettségét, és miután ajánlott levélben értesítették arról, hogy teljesíti e kötelezettségeket, a levél kézhezvételétől számított egy hónapon belül még mindig nem teljesítette azt”.

1.2 Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a szerződés felmondása indokolt volt. A Bizottság szerint az általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdése annak biztosítására irányult, hogy az ajánlott levél mechanizmusa révén a feladó biztosan tudja, hogy a címzett megkapta a levelet, és így elolvasta azt a tartalmat, amely figyelmezteti a címzettet a megállapodás be nem tartására, és egy hónapot biztosít számára kötelezettségei teljesítésére. Bár a 2000. november 30-át megelőzően egyetlen levelet sem küldtek ajánlott levélben, a Bizottság véleménye szerint a 3. cikk (2) bekezdésének célja már megvalósult. A Bizottság szerint a 2000 májusa és novembere közötti kiterjedt levél- és e-mail-váltás egyértelműen azt mutatta, hogy a panaszos számos levelet és dokumentumot kapott, amelyek tájékoztatták és figyelmeztették a kötelezettségei teljesítésének szükségességéről. Így, bár a Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem küldött ajánlott levélben figyelmeztető levelet, azt állítja, hogy ez a mulasztás nem okozott tényleges kárt a panaszosnak az ügy sajátos körülményei között.

1.3 Az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos fenntartja panaszát. Azt állítja, hogy a Bizottság 2000. július 14‐i és 2000. augusztus 18‐i leveleiből nem tudta megállapítani, hogy a megszüntetés veszélye állna fenn. A panaszos továbbá azt állítja, hogy nem látta a Bizottság véleményéhez csatolt nyomonkövetési jelentést, mielőtt azt az ombudsmanon keresztül megkapta volna. Hozzáteszi, hogy időközben a Bizottság 4 001,87 euró összeg visszafizetésére szólította fel. A panaszos rámutat, hogy most már elfogadja, hogy tartozik a Bizottságnak némi pénzzel, de úgy véli, hogy ez nem haladhatja meg a 390 eurós összeget. A panaszos véleménye szerint ezt az összeget el kell engedni, tekintettel a neki okozott kellemetlenségekre és károkra.

1.4 A jelen állítás az Európai Bizottság és a panaszos között létrejött szerződésből eredő kötelezettségekre vonatkozik.

1.5 Az EK-Szerződés 195. cikke értelmében az európai ombudsman "felhatalmazást kap a közösségi intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokkal kapcsolatos panaszok fogadására". Az ombudsman úgy véli, hogy hivatali visszásság akkor fordul elő, ha egy közjogi szerv nem a rá nézve kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el (1). Így hivatali visszásság akkor is megállapítható, ha a Közösségek intézményei vagy szervei által kötött szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítéséről van szó.

1.6 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy az ilyen esetekben elvégezhető felülvizsgálat hatóköre szükségszerűen korlátozott. Az ombudsman különösen azon a véleményen van, hogy ha az ügy vita tárgyát képezi, nem kellene annak megállapítására törekednie, hogy valamelyik fél megszegte-e a szerződést. Ezzel a kérdéssel csak az illetékes bíróság foglalkozhat hatékonyan, amelynek lehetősége lenne meghallgatni a feleknek a vonatkozó nemzeti joggal kapcsolatos érveit, és értékelni a vitatott ténybeli kérdésekkel kapcsolatos, egymásnak ellentmondó bizonyítékokat.

1.7 Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a szerződéses vitákkal kapcsolatos ügyekben indokolt vizsgálatát annak vizsgálatára korlátozni, hogy a közösségi intézmény vagy szerv koherens és ésszerű módon ismertette-e vele intézkedéseinek jogalapját, és hogy miért tartja indokoltnak a szerződéses helyzettel kapcsolatos álláspontját. Ebben az esetben az ombudsman megállapítja, hogy vizsgálata nem tárt fel hivatali visszásságot. Ez a következtetés nem érinti a felek azon jogát, hogy szerződéses vitájukat az illetékes bíróság vizsgálja meg és hitelesen rendezze.

1.8 Bevált adminisztratív gyakorlat, hogy az adminisztráció betartja az általa kötött szerződések feltételeit. Az ombudsman megjegyzi, hogy az általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerződés felmondása előtt a Bizottságnak ajánlott levélben értesítenie kellett a panaszost, hogy tegyen eleget kötelezettségeinek, és ez a felmondás csak akkor volt lehetséges, ha a panaszosnak ezt a levél kézhezvételétől számított egy hónap elteltével sem kellett volna megtennie. Igaz, hogy e szakasz szövegétől függetlenül különleges körülmények között szükség lehet hivatalos felszólításra (2). Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a Bizottság nem fejtette ki megfelelően, hogy ebben az esetben miért lett volna indokolt a szerződés felmondása az általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelmények teljesítése nélkül (3). Amint arra a panaszos helyesen rámutat, a Bizottság 2000. augusztus 18-i levele egyáltalán nem utalt arra, hogy a Bizottság fel kívánja mondani a szerződést. Éppen ellenkezőleg, ez a levél azt a benyomást kelti, hogy néhány pont „javítása” mellett a Bizottság véglegesítené a [panaszos] új munkatervvel és költségvetéssel kötött szerződését kiegészítő hivatalos dokumentumot. A Bizottság állításával ellentétben a panaszost tehát nem tájékoztatták egyértelműen arról, hogy amennyiben a figyelmeztetés kézhezvételétől számított egy hónapon belül nem tesz eleget szerződéses kötelezettségeinek, a szerződés megszűnik. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság nem állapította meg, hogy az értékelő által készített ellenőrzési jelentést megküldték a panaszosnak (4).

1.9 E körülmények fényében az ombudsman úgy véli, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha az Európai Bizottság nem tartja be az általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdését. Ezért e tekintetben kritikai észrevételt kell tenni.

2 Pénzügyi követelések

2.1 Panaszában a panaszos az ombudsman segítségét kérte ahhoz, hogy hozzájusson ahhoz az összeghez, amellyel véleménye szerint még mindig tartozik az Európai Bizottságnak, valamint az Európai Bizottság által ráfordított időért és az azt követő pénzügyi nehézségekért járó kártérítéshez. A Bizottság véleményében és a további információkérésre adott válaszában kifejtett álláspontjából kitűnik, hogy a Bizottság úgy véli, hogy a panaszosnak nem jár pénz.

2.2 Az Európai Bizottságnak az ombudsman további információkérésére adott válaszával kapcsolatos észrevételeiben a panaszos elfogadja, hogy tartozik a Bizottságnak némi pénzzel. Azzal érvel azonban, hogy az esedékes összeg csak 390 €, nem pedig a 4 001,87 €, amelynek visszafizetésére a Bizottság most felszólította, és hogy az esedékes összegről mindenképpen el kell tekinteni.

2.3 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a szerződéses vitákon alapuló állítólagos hivatali visszásságokkal kapcsolatos vizsgálatának hatóköre korlátozott (5). Megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság (és nem az ombudsman) dönt arról, hogy el kell-e tekinteni egy pénzügyi követeléstől, és hogy a Bizottságnak még nem volt lehetősége véleményt nyilvánítani erről a kérelemről. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nem szükséges vizsgálatot folytatnia. Bízik azonban abban, hogy a Bizottság figyelembe fogja venni ezt a határozatot, amikor a panaszosnak a fennmaradó összegek elengedésére irányuló kérelmével foglalkozik.

3 Következtetések

Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

Helyes igazgatási gyakorlat, hogy az igazgatás betartja az általa kötött szerződések feltételeit. A panaszossal kötött szerződésre alkalmazandó általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Bizottságnak a szerződés felmondása előtt ajánlott levélben értesítenie kellett a panaszost arról, hogy eleget tesz kötelezettségeinek, és ez a felmondás csak akkor volt lehetséges, ha a panaszosnak ezt a levél kézhezvételétől számított egy hónap elteltével sem kellett volna megtennie. A Bizottság nem fejtette ki megfelelően, hogy ebben az esetben miért lett volna indokolt a szerződés felmondása az általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelmények teljesítése nélkül. Ez hivatali visszásságnak minősül.

Tekintettel arra, hogy az ügy e vonatkozásai konkrét múltbeli eseményekkel kapcsolatos eljárásokat érintenek, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

Jacob SÖDERMAN

---

(1) Lásd az 1997. évi éves jelentés 22. oldalát.

(2) A C-77/99. sz. ügyben (Bizottság/Oder-Plan Architektur GmbH és mások) 2001. október 11-én hozott ítéletében a Bíróság az általános szerződési feltételek 3. cikkének (2) bekezdésével gyakorlatilag azonos rendelkezéssel kapcsolatban megállapította, hogy az ügy körülményeire tekintettel nem volt szükség külön közleményre (a hivatkozott ítélet 58. pontja).

(3) A Számvevőszék által eldöntött ügyben a szerződő fél „határozott és egyértelmű módon tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a projekt véget ért”. Továbbá „megsemmisült a szerződő felek közötti bizalmi viszony, amely a szerződés megfelelő teljesítésének előfeltétele” (i.m.).

(4) Az ombudsmanhoz benyújtott dokumentumok csak azt bizonyítják, hogy a jelentéstervezetet megküldték a panaszosnak. Semmi nem utal arra, hogy a végleges jelentést (amely lényegesen hosszabb volt, és a panaszosnak a jelentéstervezetben foglalt következtetésekkel szembeni kifogásaival foglalkozott) megfelelően továbbították volna a panaszosnak.

(5) Lásd a fenti 1.6. pontot.