Tisztelt R. Úr!

2000. augusztus 3-án Ön a Léridai Egyetem (Spanyolország) „Centre de Transferència de Tecnologia”(CTT) intézetének Comella Carnicé és Costa Leja professzoraival közösen panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen. A panasz arra a pénzügyi veszteségre vonatkozott, amelyet Ön amiatt szenvedett el, hogy a Bizottság állítólag nem járt el kellő gondossággal a CTT által indított és az EK LIFE programján keresztül finanszírozott projekt (LIFE97/ENV/E/260 projekt) kifizetései során.

2000. augusztus 30-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. 2000. december 11-én kaptam meg a Bizottság véleményét, amelyet megküldtem Önöknek azzal a felhívással, hogy tegyék meg észrevételeiket. 2000. október 4-én kiegészítő információkat küldött nekem. 2001. január 25-én és február 12-én megküldte észrevételeit. 2001. március 14-én levelet írtam az Európai Bizottság elnökének, hogy további információkat kérjek. A Bizottság 2001. április 27-én küldte meg második véleményét, amelyet továbbítottam Önöknek. A Bizottság második véleményével kapcsolatos észrevételeit 2001. szeptember 3-án kaptam meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményéről.

A PANASZ

A panaszosok a CTT nevében pénzügyi támogatást kértek az EK LIFE programjából egy olyan projekt kidolgozásához, amely a Pireneusokhoz közeli vidéki területeken a gyógynövények termesztését foglalja magában. A Bizottság vállalta, hogy a projekt összköltségéből legfeljebb 132,479 € összeget finanszíroz [a Bizottság 1997. július 17-i határozata (LIFE 97-ENV/E/000260 projekt)].

Az EK-hozzájárulás 40%-ának első kifizetésére 1997 novemberében került sor. A bizottsági határozat 2. mellékletének (Igazgatási, műszaki és pénzügyi feltételek) rendelkezéseivel összhangban a panaszosok 1998. szeptember 25-én félidős jelentést nyújtottak be, amelyben a közösségi hozzájárulás 40%-ának (52 991 €) megfelelő időközi kifizetés iránti kérelmet nyújtottak be.

Bár a spanyolországi LIFE-ért felelős technikai segítségnyújtási hivatal (Proymasa) tájékoztatta a panaszosokat, hogy a második kifizetésre 1999. március végén kerül sor, ebben az időpontban nem került sor átutalásra. A panaszosok 1999 májusában felvették a kapcsolatot a Bizottság illetékes szolgálataival, és nem hivatalosan közölték velük, hogy a kifizetés már megtörtént. Az 1999. május 17-én kelt faxban ugyanezek a szolgálatok arról tájékoztatták a panaszosokat, hogy a kifizetés még függőben van „az 1999-es Life projektek januárban megkezdett értékelése” miatt, bár azt néhány héten belül meg kell tenni.

A projekt 1999. júliusi befejezésekor nem érkezett átcsoportosítás a közbenső kifizetésre. 1999. július 1-jén a panaszosok levelet küldtek a Környezetvédelmi Főigazgatóság főigazgatójának, Currie úrnak, valamint a LIFE programért felelős igazgatónak, Adinolfi asszonynak. E levelek egyikére sem érkezett válasz.

1999. július 9-én a Bizottság illetékes szolgálatai műszaki vizsgálatot végeztek a projekten, amely a panaszosok állítása szerint a helyi sajtó beszámolói szerint kielégítő eredménnyel zárult.

Mivel kérésükre nem érkezett válasz, a panaszosok 1999. október 19-i levelükben Margot Wallström környezetvédelmi biztoshoz fordultak. Elmagyarázták neki, hogy miután több mint egy évvel ezelőtt időközi kifizetés iránti kérelmet nyújtottak be, az egyetlen válasz, amelyet kaptak, a közömbösség, a szóbeli visszaélés és a Bizottság fenyegetése volt. Kabinetje egyik tagjának 2000. január 25-i válasza biztosította a panaszosokat arról, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság hamarosan megteszi a szükséges intézkedéseket.

A CTT 1999. október 28-án nyújtotta be a végleges projektet. A Bizottság 1999. december 2‐i levelében válaszolt, amelyben a projekt megvalósítására vonatkozó információk és dokumentumok széles körét kérte annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen a szerződés pénzügyi és igazgatási rendelkezéseinek betartását. 2000. március 22-én a panaszosok továbbították a kért információkat.

Mivel a Bizottságtól nem érkezett további tájékoztatás, a panaszosok 2000. augusztus 3-án panaszt nyújtottak be az európai ombudsmanhoz. Panaszukban azt állították, hogy a Bizottság nem

a) betartotta a szerződési feltételeket;

2) kellő időben kifizette az időközi és záró kifizetéseknek megfelelő összegeket

a projekt esetében;

3) válaszolt a panaszos információkéréseire;

4) gondoskodott arról, hogy szolgálatai megfelelő magatartást tanúsítsanak a panaszosokkal szemben.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság véleményében kifejtette, hogy a kedvezményezett 1998. szeptember végén időközi jelentést és kifizetési kérelmet küldött. A Bizottság szolgálatai elemezték a jelentést és az azt alátámasztó dokumentumokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy az információk hiányosak. A kedvezményezettet ezután felkérték, hogy a második kifizetés feltételeként nyújtsa be a hiányzó igazolást. Ezt az igazolást a Bizottság szolgálatai öt hónappal később kapták meg. Időközben a program irányításáért felelős emberi erőforrásokat bevonták az 1999-ben benyújtott LIFE projektek értékelésébe. A Bizottság rámutatott arra, hogy a kedvezményezett mind a bizottsági szolgálatokon keresztül, mind a spanyolországi LIFE-nak nyújtott technikai segítségnyújtás (PROYMASA) révén teljes mértékben tisztában volt ezzel a munkahelyzettel.

1999. július 14-én a Bizottság illetékes szolgálatai a technikai segítségnyújtási csoport kíséretében megvizsgálták a projektet. Az ellenőrző látogatás eredményeként a Bizottság szolgálatai megállapították a kettős finanszírozás lehetséges kockázatát, és ennek megfelelően felfüggesztették az időközi jelentésről szóló határozatot.

A kedvezményezett 1999 novemberében nyújtotta be a zárójelentést, valamint a záró- és időközi kifizetésekre vonatkozó kérelmet. A Bizottság 1999. december 2-án további információkat kért a projekt egyes szempontjainak ellenőrzése érdekében. A kért dokumentációt 2000. március 22‐én, azaz a kérelem időpontjától számított négy hónapon belül megküldték a Bizottságnak.

A Bizottság elismerte, hogy ebben az esetben késedelmek történtek az 1999-es LIFE értékelési eljárás, valamint a kedvezményezett által a Bizottság kéréseinek megválaszolásához szükséges hosszú reakcióidő következtében. Az intézmény jelezte, hogy szolgálatai azon dolgoznak, hogy egyszerűsítsék eljárásaikat az akták feldolgozásának javítása érdekében, és hogy a javasolt pénzügyi reformokat követően javulás várható („A Bizottság fizetési határidejére vonatkozó iránymutatások”).

A Bizottság végezetül emlékeztetett arra, hogy

1) A közbenső és záró kifizetések késedelméért a Bizottság és a kedvezményezett egyaránt felelős volt.

2) A panaszosok által küldött valamennyi kérést a Bizottság megfelelően megválaszolta, akár hivatalos levelek, akár telefonhívások vagy személyes levélváltások útján.

3) A projekt végső kifizetésére 2000. szeptember 19-én került sor.

További információk a panaszostól

2000. október 4-én a panaszosok levelet küldtek az ombudsmannak, amelyben kifejtették, hogy 2000. szeptember 21-én 79 487 € összeget kaptak a Bizottságtól a közbenső és záró kifizetéseknek megfelelően (60%-os EK-hozzájárulás a projekthez). Mivel ez az összeg nem tartalmazta a köztes részlet késedelmi kamatait, a panaszosok 2000. október 3-án hivatalosan kérték e kamatok kifizetését.

A panaszos észrevételei

2001. január 25-én és február 12-én a panaszosok megküldték észrevételeiket a Bizottság véleményével kapcsolatban. Első levelükben a panaszosok egyet nem értésüket fejezték ki az intézmény érvelésével kapcsolatban. Azt kérték a Bizottságtól, hogy i. fizessen kamatot a közbenső és az utolsó részlet késedelmes kifizetéséért, mivel a késedelmekért csak a szolgálataikat kell felelősnek tekinteni; és ii. hivatalosan elnézést kér szolgálatainak helytelen magatartásáért, mivel az intézmény nem tudott olyan bizonyítékot szolgáltatni, amely megkérdőjelezhette volna a panaszosok gondosságát.

A panaszosok a második levélben, amely számos alátámasztó anyagot tartalmaz, részletesen kifejtették korábbi állításaikat. Kifejtették, hogy a Bizottság soha nem emelt formális kifogást az 1998. szeptember 25‐i időközi kifizetés iránti kérelmükkel szemben. A további dokumentumok szükségességéről csak az illetékes bizottsági szolgálatokkal 1999 elején folytatott telefonbeszélgetést követően szereztek tudomást. 1999. február 3-án a panaszosok továbbították a kért igazolást, amely – hangsúlyozták – már szerepelt az eredeti beadványukban.

Ami a Bizottságnak a projekt vizsgálatát követő esetleges kettős finanszírozási forrással kapcsolatos aggályait illeti, a panaszosok meglepetésüket fejezték ki amiatt, hogy az illetékes szolgálatok nem szolgáltattak bizonyítékot e megállapítások alátámasztására, amelyekről nem tájékoztatták őket. E megfontolások alapján úgy vélték, hogy csak a Bizottság felelős a késedelmes kifizetésekért.

A panaszosok észrevételeikbe belefoglalták a Bizottság szolgálatainak 2001. január 31-i levelét, amelyben az intézmény beleegyezett, hogy kamatot fizet, de csak azokat, amelyek az utolsó kifizetéshez kapcsolódnak. Mivel ezt az utolsó kifizetést 2000. június 19-én hagyták jóvá, de csak 2000. szeptember 19-én, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kamatot csak 47 napos késedelem (623 €) alapján kell megfizetni. 2001. február 12-én kelt levelükben a panaszosok vitatták a Bizottság érvelését, és azzal érveltek, hogy az intézménynek az időközi kifizetésnek megfelelő 371 napos késedelmi kamatot is meg kell fizetnie (3,280 €).

TOVÁBBI KÉRDÉSEK

Az ombudsman véleménye szerint a panaszosok észrevételeikben két további kérelmet is felvetettek: i. az időközi és záró kifizetések késedelmével kapcsolatos valamennyi kamat visszatérítése; ii. a Bizottság bocsánatkérése szolgálatainak helytelen magatartása miatt. Mivel ezek a kérdések szorosan kapcsolódtak az eredeti panaszban szereplő állításokhoz, az ombudsman 2001. március 14-én levelet intézett a Bizottsághoz, amelyben további információkat kért a panaszosok kéréseivel kapcsolatban.

A Bizottság második véleménye

Második véleményében a Bizottság először is azzal indokolta a közbenső kifizetés késedelmét, hogy a panaszos a csatolt dokumentumok között nem tüntetett fel igazolást, az 1999-es Life projektek értékelésével járó nagy munkateherrel, valamint a projekt esetleges kettős finanszírozása ellenőrzésének szükségességével.

A Bizottság ragaszkodott ahhoz a tényhez, hogy a panaszosok által benyújtott időközi kifizetés iránti kérelem nem tartalmazott igazolást. Ezt a dokumentumot csak néhány hónappal később, 1999. március 4-én továbbították. Hangsúlyozta, hogy a Bizottság szolgálatai mind telefonon, mind e-mailben felkérték a kedvezményezettet, hogy nyújtsa be a hiányzó igazolást. A spanyolországi LIFE technikai segítségnyújtási iroda is többször kérte telefonon az igazolást.

A Bizottság arra is rámutatott, hogy a szolgálatai által 1999 júliusában végzett ellenőrzést követően a kedvezményezett kettős finanszírozásának lehetséges kockázatát azonosították. Ez a kockázat abból eredt, hogy a projektet egy állami szervezettel, a „Centro Tecnológico Forestal de Catalunya”-val közösen dolgozták ki, amelyet szintén közösségi forrásokból (FEOGA) finanszíroztak. Ennek megfelelően a Bizottság szolgálatai megkezdték a belső ellenőrzést. Az életbiztosítási rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban nem továbbítottak információt a kedvezményezettnek, mivel a folyamat bizonyos fokú mérlegelési jogkört igényelt.

Még nem vontak le végleges következtetéseket, mivel ez az ellenőrzés sok időt vesz igénybe. A Bizottság szolgálatai azt is jelezték, hogy mivel tisztában voltak az eljárás lefolytatásához szükséges idővel, úgy döntöttek, hogy végrehajtják az időközi és záró kifizetéseket annak érdekében, hogy ne okozzanak nehézségeket a kedvezményezett számára. Amint az ellenőrzés megállapításai elkészülnek, a Bizottságnak képesnek kell lennie annak mérlegelésére, hogy alkalmazza-e a rendelet 11. cikkében előirányzott rendelkezéseket (a pénzügyi támogatás Bizottság általi csökkentése, visszafizettetése vagy felfüggesztése).

A Bizottság kifejtette, hogy már kifizetett 623,33 € összegű késedelmi kamatot a projekt összkiadása alapján (beleértve az időközi kérelmet is). A panaszosoknak az időközi kifizetés késedelmével kapcsolatos kamatigényére válaszul a Bizottság további 1144 euró kifizetésére tett javaslatot. A már kifizetett kamatok levonása után ez az összeg 197 napos késedelemnek felelne meg attól az időponttól (1999. március 4.) a kifizetések teljesítéséig (2000. szeptember 19.), amikor az időközi jelentésre vonatkozó valamennyi dokumentum a Bizottsághoz beérkezett.

Ami a panaszosok bocsánatkérési kérelmét illeti, a Bizottság ragaszkodott intézkedéseinek helyességéhez. Hangsúlyozta, hogy szolgálatainak a panaszosokkal szembeni hozzáállása megfelelő volt azáltal, hogy megindokolta intézkedéseit. Mivel az intézmény úgy ítélte meg, hogy szolgálatai teljes körű bizonyítékot szolgáltattak a helyzetről, arra a következtetésre jutott, hogy a panaszosok állításai nem voltak megalapozottak. Ezzel összefüggésben azonban a Bizottság hozzátette, hogy előfordulhat, hogy a panaszosok nem tartották be az életbiztosítási rendelet egyes rendelkezéseit, és ezért az intézmény a rendelet 11. cikkét alkalmazhatja (a pénzügyi támogatás Bizottság általi csökkentése, visszafizettetése vagy felfüggesztése).

A panaszos észrevételei a Bizottság második véleményével kapcsolatban

A panaszosok vitatták a Bizottság által felhozott érveket, és megismételték a panaszban szereplő állítások egy részét.

Ragaszkodtak ahhoz, hogy a Bizottság által a késedelem részleges igazolása érdekében hivatkozott tanúsítványt valóban belefoglalták eredeti kérelmükbe. Csatolták a LISU ("Logística Serveis Universitaries"), a Lleidai Egyetem által megbízott független cég levelének másolatát, amely megerősítette ezt az állítást. Kifejtették továbbá, hogy a Bizottság hivatalosan soha nem értesítette őket a hiányzó tanúsítvány szükségességéről. 1999 januárjában az intézmény csupán telefonon tájékoztatta a LISU-t a helyzetről. A panaszosok 1999. február 3-án faxon elküldték az igazolást, és ugyanazon a napon expressz küldeményként elküldték azt.

Ami a kettős finanszírozás kockázatát illeti, a panaszosok rámutattak, hogy ezt a kérdést a Bizottság szolgálatai már felvetették (Rouam úrnak, a Környezetvédelmi Főigazgatóság B.4. osztályvezetőjének 1999. december 2-i levele). Kifejtették, hogy az összes szükséges magyarázatot, valamint a szükséges dokumentumokat már 2000. március 22-én megküldték válaszként.

A panaszosok végül hangsúlyozták, hogy a Bizottság által javasolt érdekeket nem a megfelelő időpontok alapján számították ki. Jelezték azonban, hogy az eljárás túlzott hossza miatt el kell fogadniuk a Bizottság ajánlatát.

A HATÁROZAT

1. A szerződésnek való megfelelés: az időközi kifizetéshez kapcsolódó késedelmek és kamatok

1.1 A panaszosok azt állítják, hogy az Európai Bizottság nem tartotta be a szerződés feltételeit, mivel a projekt időközi és záró kifizetéseit nem teljesítették kellő időben. Ezért a késedelmi kamatok megfizetését követelik.

1.2 Az Európai Bizottság kifejtette, hogy a projekt összkiadása alapján már 623,33 euró késedelmi kamatot fizetett. A panaszosok időközi kifizetésre vonatkozó kamatkérelmére válaszul a Bizottság beleegyezett, hogy további 1144 euró kifizetést teljesít. A már kifizetett kamatok levonása után ez az összeg 197 napos késedelemnek felelne meg.

1.3 Az Ombudsman megjegyzi, hogy a panaszosok elfogadták az Európai Bizottság további kamatok fizetésére vonatkozó javaslatát. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a Bizottság lépéseket tett annak érdekében, hogy az ügy e vonatkozását illetően kielégítse a panaszosok igényeit.

2. A Bizottság hivatalos bocsánatkérése

2.1 A panaszosok azt állítják, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt minden információkérésükre (az Európai Bizottság szolgálatainak 1999. július 1-jén küldött levelek), és panaszt tettek szolgálatainak magatartása miatt. Rámutattak, hogy a Bizottság szolgálatai anélkül kérdőjelezték meg gondosságukat, hogy állításaikat bármilyen bizonyítékkal támasztották volna alá. A panaszosok ezért hivatalos bocsánatkérést kértek a Bizottságtól.

2.2 Az Európai Bizottság hivatalosan nem kért elnézést a panaszosoktól, és ragaszkodott intézkedéseinek helyességéhez. Hangsúlyozta, hogy szolgálatainak a panaszosokkal szembeni hozzáállása mindig is megfelelő volt azáltal, hogy elmagyarázta intézkedéseit, és teljes körű bizonyítékot szolgáltatott a helyzetről.

Az intézmény elismerte, hogy a projekt kezelése késedelmet szenvedett, de azt javasolta, hogy a panaszosok is viseljenek bizonyos fokú felelősséget. Utalt továbbá a panaszosok szabálytalan kettős finanszírozásának lehetőségére, ami az életbiztosítási rendelet 11. cikkének a projektre való alkalmazásához vezethet (a pénzügyi támogatás csökkentése, visszafizettetése vagy felfüggesztése a Bizottság által).

2.3 Az Ombudsman megjegyzi, hogy a panaszosok által az Európai Bizottsághoz intézett levelek közül néhányra - nevezetesen a Környezetvédelmi Főigazgatóság főigazgatójához, Currie úrhoz, valamint a LIFE programért felelős igazgatóhoz, Adinolfi asszonyhoz intézett 1999. július 1-jei levelekre - nem válaszoltak. A Bizottság egyetlen válaszában sem említette ezt a kérdést, és nem is kért érte elnézést.

Helyes hivatali magatartás, ha a polgárok leveleire kellő időben válaszolnak, amint azt a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexének 4. pontja kimondja. Ebben az esetben a Bizottság nem válaszolt írásban sem a Környezetvédelmi Főigazgatóság főigazgatójának, Currie úrnak, sem a LIFE programért felelős igazgatónak, Adinolfi asszonynak címzett 1999. július 1-jei panaszlevelekre. Az ombudsman ezért kritikai észrevételt tesz a Bizottságnak az ügy e vonatkozásával kapcsolatban.

2.4 Ami a projekt kezelését és a panaszosok tájékoztatását illeti, először is emlékeztetni kell a vonatkozó jogszabályokra.

Jogalapját képezi a Bizottság 1997. július 17-i határozata is, amely LIFE-forrásokat biztosított a CTT-projekt számára. A határozat II. melléklete meghatározza az alkalmazandó igazgatási, műszaki és pénzügyi feltételeket. A II. melléklet 3.4. pontja ismerteti a kifizetések esetében követendő eljárást:

„A kifizetésekre a kérelem kézhezvételétől számított 60 napon belül kerül sor [ ]. Mindazonáltal a Bizottság, miután előzetesen értesítette a kedvezményezettet, elhalaszthatja a kifizetést, ha kifogása van az adott kifizetési kérelemhez kapcsolódó tevékenységekkel kapcsolatban [ ] Ezekben az esetekben a kedvezményezett nem jogosult kamatra vagy kártérítésre a Bizottságtól.”

2.5 A vizsgálat során benyújtott bizonyítékok alapján az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, az Európai Bizottság nem tartotta be a fenti rendelkezésekben meghatározott követelményeket:

i. ami azt illeti, hogy a panaszosok 1998. szeptember 15-i időközi kifizetés iránti kérelmében nem szerepelt igazolás, a Bizottság nem tudott olyan bizonyítékot szolgáltatni, amely arra utalna, hogy kifogásairól hivatalos értesítést küldött volna a panaszosoknak;

ii. a projekt esetleges kettős finanszírozása ellenőrzésének szükségességével kapcsolatban a Bizottság elismerte, hogy a panaszosokat soha nem tájékoztatták, megsértve ezzel a határozat II. mellékletének 3.4. pontjában meghatározott kötelezettségeket. Intézkedéseit azzal indokolta, hogy az eljárás bizonyos fokú mérlegelési jogkört igényelt, amint azt az életbiztosítási rendelet (1) 10. cikkének (2) bekezdése előírja. Ez a rendelkezés azonban csak a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozik, az olyan általános vizsgálatokra nem, mint az esetleges kettős finanszírozás ellenőrzésének szükségessége.

2.6 Az Európai Bizottság, mivel nem tartotta be a vonatkozó szabályokat, nem kezelte kellő gondossággal az ügyet. Ennek megfelelően helyes adminisztratív magatartás lett volna elnézést kérni. Az ombudsman ezért kritikai észrevételt tesz a Bizottságnak az ügy e vonatkozásával kapcsolatban.

3. Következtetés

Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján szükségesnek tűnik a következő kritikai megjegyzéseket tenni:

Helyes hivatali magatartás, ha a polgárok leveleire kellő időben válaszolnak, amint azt a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexének 4. pontja kimondja. Ebben az esetben a Bizottság nem válaszolt írásban sem a Környezetvédelmi Főigazgatóság főigazgatójának, Currie úrnak, sem a LIFE programért felelős igazgatónak, Adinolfi asszonynak címzett 1999. július 1-jei panaszlevelekre.

A vizsgálat során benyújtott bizonyítékok alapján az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy a Bizottság nem tartotta be az 1997. július 17-i bizottsági határozatban (a határozat II. mellékletének 3.4. pontja) meghatározott követelményeket. Mivel a Bizottság nem tartotta be ezeket a szabályokat, nem kezelte kellő gondossággal az ügyet. Ennek megfelelően helyes adminisztratív magatartás lett volna elnézést kérni.

Tekintettel arra, hogy az ügy e vonatkozásai konkrét múltbeli eseményekkel kapcsolatos eljárásokat érintenek, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

Jacob SÖDERMAN

---

(1) A környezetvédelmi célú pénzügyi eszköz (Life) létrehozásáról szóló 1973/92/EGK rendelet módosításáról szóló, 1996. július 15-i 1404/96/EK tanácsi rendelet [HL L 181., 1996.7.20., 1. o.] 10. cikkének (2) bekezdése: „A Bizottság tájékoztatja a kedvezményezettet a helyszíni ellenőrzésről, kivéve, ha alapos okkal feltételezhető a csalás és/vagy a nem megfelelő felhasználás.”