# Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 1036/99/VK sz. panaszról
- Szerző: Európai Ombudsman
- Dátum: null
- [URL](https://www.ombudsman.europa.eu/hu/decision/hu/1271)
---
Strasbourg, 2001. január 17.

Tisztelt X! 1999. augusztus 23-án   
és szeptember 27-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen egészségügyi aktájának Bizottság általi kezelésével kapcsolatban.   
1999. október 14-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2000. január 7-én küldte meg véleményét, amelyet továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit. Észrevételeit 2000. február 29-én kaptam meg. 2000. szeptember 22-én az ügyvédei további információkat küldtek.   
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.   

A PANASZ
--------

<br />

A panaszos szerint a releváns tények a következők voltak:   
A panaszos a Bizottság korábbi tisztviselője, aki hét és fél éve dolgozik a Bizottság Berlaymont épületében. 1996. november 5-én a panaszos azt kérte, hogy egészségügyi problémáit a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján ismerjék el foglalkozási megbetegedésként. Azt állította, hogy problémái a Berlaymont épület azbesztnek való túlzott kitettségéből erednek. A vizsgálatot követően és az intézmény orvosának orvosi jelentése alapján a panaszos kérelmét a kinevezésre jogosult hatóság 1998. június 25-i levelében elutasította.   
1998. július 6-án a panaszos az Európai Közösségek tisztviselőinek baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításáról szóló szabályzat (a továbbiakban: szabályzat) 21. cikke alapján orvosi bizottság felállítását kérte egészségügyi problémái eredetének kivizsgálása céljából. A szabályzat 23. cikkének (1) bekezdése szerint az orvosi bizottság három orvosból áll, akik közül kettőt az intézmény, kettőt pedig a panaszos választ ki, valamint egy harmadik orvost, akit közös megegyezéssel választanak ki. A harmadik orvos személyével kapcsolatos nézeteltérés esetén az orvost a Bíróság elnöke választja ki.   
A Bizottság Dr. D.-t választotta az intézményt az orvosi bizottságban képviselő orvosnak. 1998. december 14-i levelében a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a Bizottsághoz (R/697/98), amelyben megkérdőjelezte Dr. D. mint a Bizottságot az orvosi bizottságban képviselő orvos alkalmasságát és függetlenségét. 1999. május 31-én a Bizottság határozott erről a panaszról. Dr. D. kinevezését illetően a Bizottság a szabályzat 19. cikkére hivatkozott, amely szerint a betegség foglalkozási jellegét elismerő határozatokat a kinevezésre jogosult hatóság hozza meg a 21. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően:   
az intézmények által kijelölt orvos(ok) megállapításai alapján; és   
- amennyiben a tisztviselő kéri, a 23. cikkben említett orvosi bizottsággal folytatott konzultációt követően.   
A Bizottság hivatkozott továbbá a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, amely szerint *a szabályzat célja, hogy lehetővé tegye a tisztviselők kétszeri vizsgálatát, először az intézmény bizalmát élvező orvos által, és nézeteltérés esetén egy orvosi bizottság által, amelybe mindkét fél egy bizalmát élvező orvost nevez ki. Megállapította továbbá, hogy a tisztviselő érdekeit védi a bizalmát élvező tag jelenléte az orvosi bizottságban, valamint a harmadik tagnak a bizottságba való kinevezése a felek által kinevezett két tag közötti megállapodás alapján, vagy ennek hiányában a Bíróság elnöke által* [(1)](#(1)){#Footnote1}.   
Ami Dr. D. hatáskörét illeti, a Bizottság megállapította, hogy az orvos az intézmény orvosaként nagyon hosszú múltra visszatekintő tapasztalattal rendelkezik, különösen a foglalkozási megbetegedések és az erre vonatkozó közösségi jogszabályok tekintetében. A Bizottság utalt arra a lehetőségre is, hogy a kiválasztott orvos szakorvostól kérhet tanácsot az adott orvosi területen, amellyel a Bizottság által kiválasztott orvos élt.   
1999. május 5-én a panaszos egy második panaszt (R/205/99) nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben kártérítést kért, mivel az adminisztráció nem tájékoztatta őt a Berlaymont épületben található azbeszt veszélyeiről, annak ellenére, hogy a Bizottság tudott ezekről a veszélyekről. 1999. augusztus 12-i levelében a Bizottság válaszolt a panaszos második panaszára. A kártérítési kérelmet illetően a Bizottság az Európai Bíróság, illetve az Elsőfokú Bíróság két ítéletére[hivatkozott (2).](#(2)){#Footnote2} Ezen ítéletek szerint a tisztviselő által benyújtott kártérítési keresetben a Közösség felelőssége csak akkor állapítható meg, ha bizonyos feltételek teljesülnek: az intézmények jogsértő magatartásának, a tényleges kárnak, valamint a cselekmény és az állítólagos kár közötti okozati összefüggésnek kell fennállnia. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szabályaival összhangban járt el, és hogy a panaszos nem támasztott anyagi vagy erkölcsi kártérítési igényt.   
Mivel a harmadik orvossal kapcsolatban nem sikerült megállapodásra jutni, a Bizottság 1999. június 16-i levelében felkérte a Bíróság elnökét, hogy nevezzen ki orvost az orvosi bizottságba. 1999. július 27-én az Elsőfokú Bíróság tájékoztatta a panaszost a harmadik orvos kiválasztásáról.   
1999. augusztus 18-i levelében a panaszos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz az eljárás 3 éves időtartamával, valamint azzal kapcsolatban, hogy a Bíróság a harmadik orvost választotta ki, aki állítólag nem rendelkezett a feladatai ellátásához szükséges függetlenséggel, mivel kapcsolatban állt az azbesztlobbival.   
A panaszos ezt követően panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz.   
A panaszos különösen   
azt kifogásolja, hogy · a Bizottságnak mennyi időbe telt az ügyének kezelése;   
A harmadik orvos kiválasztása.   

A VIZSGÁLAT
-----------

<br />

**A Bizottság véleménye**   
Véleményében a Bizottság ismertette az érintett felek által tett különböző lépéseket.   
Ami a panaszos első állítását illeti, a Bizottság kijelentette, hogy nem történt szabálytalanság a Bizottság által a szabályoknak megfelelően a panaszos esetleges foglalkozási megbetegedésének megállapítása érdekében követett eljárásban. A Bizottság szerint az eljárás hossza részben annak tudható be, hogy a panaszos kritikusan viszonyult az orvosi bizottság összetételéhez.   
A második állítást illetően a Bizottság megállapította, hogy miután a Bíróság elnöke egy harmadik orvost jelölt ki, az orvosi bizottság megkezdte munkáját. E bizottság hatáskörét sem a Bizottság, sem a panaszos nem kérdőjelezhette meg. Mivel e bizottság következtetései még nem álltak rendelkezésre, a Bizottság nem tudott észrevételeket tenni a panaszos egészségügyi problémáinak lehetséges eredetével kapcsolatban.   
**A panaszos észrevételei**   
Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát.   
Az első állítást illetően a panaszos előadta, hogy a Bizottságnak 20 hónapra volt szüksége ahhoz, hogy határozzon az egészségügyi problémái foglalkozási megbetegedésként való elismerésére irányuló kérelméről. A panaszos továbbá azt állította, hogy 16 hónap telt el az orvosi bizottság létrehozására irányuló kérelme és a bizottság első ülése között. A panaszos azt állította, hogy a késedelem nem annak a ténynek tudható be, hogy orvost váltott, hanem a Bizottság orvosának hozzáállásának, aki szisztematikusan elutasította a panaszos orvosai által az Orvosi Bizottság harmadik orvosává javasolt valamennyi orvost. A panaszos kijelentette továbbá, hogy még mindig arra vár, hogy az orvosi bizottság következtetést vonjon le.   
A panaszos a második állítással kapcsolatban nem tett észrevételt.   
Kijelentette továbbá, hogy a Bizottság nem válaszolt panaszának egy másik aspektusára, amely a panaszos második panaszára (R/205/99) adott bizottsági válaszhoz kapcsolódott. Válaszában a Bizottság állítólag figyelmen kívül hagyta a Leuveni Katolikus Egyetem által elért orvosi eredményeket, amelyek szerint a panaszos esetében az azbesztexpozícióhoz kapcsolódó pleurális foltokat találtak, és amelyek a panaszos Bizottsághoz benyújtott panaszának alapját képezték.   
**A panaszos által küldött további információk** 2000. október 2-án   
az ombudsman további információkat kapott az üggyel kapcsolatban. A panaszos ügyvédei a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésével összhangban megküldték a Bizottságnak címzett panasz másolatát, miután az orvosi bizottság elutasító határozatot hozott a panaszos arra irányuló kérelméről, hogy egészségügyi problémáit foglalkozási megbetegedésként ismerjék el.   
Ebben a panaszban az ügyvédek azt kérik a Bizottságtól, hogy semmisítse meg az orvosi bizottság határozatát, mivel   
- az orvosi bizottság által levont következtetéseket tévesen indokolták;   
az orvosi bizottság nem vette figyelembe a fontos orvosi információkat;   
az orvosi bizottság nem használta ki teljes mértékben megbízatását;   
Az orvosi bizottságot szabálytalanul hozták létre.   

A HATÁROZAT
-----------

<br />

**Bevezető megjegyzések E panasz vizsgálata során**   
az ombudsman további információkat kapott a panaszos ügyvédeitől az ügyről, amelyek az orvosi bizottság által elért eredményre vonatkoztak. Tekintettel arra, hogy ezekkel az állításokkal a Bizottság jelenleg a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésével összhangban foglalkozik, az ombudsman az alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdésére hivatkozik, és úgy véli, hogy ezzel a kérdéssel ebben a határozatban nem lehet foglalkozni.   
A panaszos továbbá észrevételeiben kijelentette, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Leuveni Katolikus Egyetem által elért orvosi eredményeket, amelyek szerint a panaszos esetében az azbesztexpozícióhoz kapcsolódó pleurális plakkokat találtak, és hogy ez volt a panaszos Bizottsághoz benyújtott panaszának alapja. Mivel ez a kérdés a Bizottsághoz benyújtott panasz megalapozottságához kapcsolódik, azt biztosan be fogják mutatni ebben az eljárásban. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy ezt az állítást kizárólag tájékoztatási célból hozták tudomására.   
**1 Az eljárás időtartama**   
1.1 A panaszos kifogásolja, hogy a Bizottságnak mennyi időbe telt az egészségügyi problémái foglalkozási megbetegedésként való elismerése iránti kérelmének elbírálása.   
1.2 Az Európai Bizottság megállapította, hogy az eljárás esetleges hosszú időtartama részben annak tudható be, hogy a panaszos kritikusan viszonyult az orvosok orvosi bizottságba való kinevezéséhez.   
1.3 A helyes hivatali magatartás elvei megkövetelik, hogy az Európai Bizottság szolgálatai biztosítsák a döntés ésszerű időn belüli meghozatalát. Ez különösen fontos, ha egy személy egészségi állapotáról van szó. Az ombudsmannak nyújtott tájékoztatás szerint a Bizottságnak közel 20 hónapra volt szüksége ahhoz, hogy lezárja a panaszos egészségügyi problémáinak foglalkozási megbetegedésként való elismerésére irányuló kérelmét, és 16 hónapra ahhoz, hogy a Bizottság orvosi bizottságot állítson fel, miután azt kérte. Ezért jelentős késedelem következett be. Az a tény, hogy a panaszos megkérdőjelezte a Bizottság orvosválasztását, hogy képviselje őt az orvosi bizottságban, nem tekinthető elegendő magyarázatnak erre a késedelemre. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság nem foglalkozott ésszerű időn belül a panaszos állításaival, ami hivatali visszásságnak minősül.   
**2 A harmadik orvos kiválasztása**   
2.1 A panaszos azt kifogásolta, hogy a Bíróság elnöke a harmadik orvost választotta, mivel a kiválasztott orvos nem rendelkezett a feladatai ellátásához szükséges függetlenséggel, mivel kapcsolatban állt az azbesztlobbival.   
2.2 Az Európai Bizottság felkérte a Bíróság elnökét, hogy a szabályzat 23. cikke értelmében jelöljön ki orvost az orvosi bizottságba, mivel a felek nem tudtak megállapodni a harmadik orvos kiválasztásában. A Bizottság hangsúlyozta, hogy sem a Bizottság, sem a panaszos nem kérdőjelezheti meg e bizottság hatáskörét.   
2.3 Az ombudsmannak nyújtott tájékoztatás alapján úgy tűnik, hogy nincs elegendő alap a harmadik orvos orvosi bizottságba történő kinevezésével kapcsolatos kérdés kivizsgálására. Az állítások e részének további vizsgálata ezért nem indokolt.   
**3 Következtetés**   
Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az első állítással kapcsolatban a következő kritikai megjegyzést kell tenni:   
:   A helyes hivatali magatartás elvei megkövetelik, hogy a Bizottság szolgálatai biztosítsák a határozat ésszerű időn belüli meghozatalát. Ez különösen fontos, ha egy személy egészségi állapotáról van szó. Az ombudsmannak nyújtott tájékoztatás szerint a Bizottságnak közel 20 hónapra volt szüksége ahhoz, hogy lezárja a panaszos egészségügyi problémáinak foglalkozási megbetegedésként való elismerésére irányuló kérelmét, és 16 hónapra ahhoz, hogy a Bizottság orvosi bizottságot állítson fel, miután azt kérte. Ezért jelentős késedelem következett be. Az a tény, hogy a panaszos megkérdőjelezte a Bizottság orvosválasztását, hogy képviselje őt az orvosi bizottságban, nem tekinthető elegendő magyarázatnak erre a késedelemre. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság nem foglalkozott ésszerű időn belül a panaszos állításaival, ami hivatali visszásságnak minősül.

Tekintettel arra, hogy az ügy ezen aspektusa a múltban bekövetkezett konkrét eseményekkel kapcsolatos eljárásokra vonatkozik, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.   
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.   
Tisztelettel:   
Jacob SÖDERMAN   

*** ** * ** ***

[(1)](#Footnote1){#(1)} *A Biedermann kontra Számvevőszék ügyben 1988.* január 19-én hozott ítélet, 2/87., 10. pont.

[(2)](#Footnote2){#(2)} *A Bíróság 1994. június 1-jei ítélete, Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai,* C-136/92 P, I-1981, 42. pont. *A Törvényszék 1995. július 6-i ítélete, Ojha kontra Bizottság,* T-36/93, II-497. o., 130. pont.