A panasz előzményei

1. A panaszos, a Fordítási Főigazgatóság szlovén nyelvű fordítója részt vett az EPSO/AD/187/10 nyílt versenyvizsgán. Erre a versenyvizsgára azért került sor, hogy tartaléklistát állítsanak össze azon fordítók felvételére, akiknek fő nyelve a szlovén. Sikeresen letette az előválogató teszteket, és meghívást kapott az értékelőközpont vizsgáin való részvételre.

2. 2011. április 27-én az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (a továbbiakban: EPSO) arról tájékoztatta a panaszost, hogy az értékelőközpontban végzett feladatok során nem szerezte meg a szükséges minimális pontszámot. Így az EPSO nem vehette fel nevét a fenti versenyvizsga sikeres pályázóinak tartaléklistájára.

3. 2011. július 25-én a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be az EPSO fent említett határozata ellen. A panaszos rámutatott, hogy a pályázóknak hasonló kérdésekre kell válaszolniuk az értékelőközpont vizsgáin. Ezért az értékelőközpont vizsgáin a versenyvizsga első napját követően részt vevő pályázók megismerhették a vizsgákon az első napon feltett kérdéseket. A panaszos véleménye szerint ez a pályázókkal szembeni egyenlő bánásmód elvének megsértését jelenti.

4. 2011. december 7-én az EPSO elutasította a panaszos fellebbezését. A panaszos ezért az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat tárgya

5. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos a következő állítást és állítást terjesztette elő.

Állítás

Az EPSO megsértette az EPSO/AD/187/10 nyílt versenyvizsga pályázói közötti egyenlő bánásmód elvét.

Igénylés

Az EPSO-nak lehetővé kell tennie, hogy azok a pályázók, akik a versenyvizsga első napján értékelő vizsgát tettek, és nem teljesítették az általános készségeket felmérő vizsgát, ismét részt vehessenek a vizsgán.

A vizsgálat

6. 2012. január 20-án az ombudsman vizsgálatot indított a panasszal kapcsolatban, és felkérte a panaszost, hogy tisztázza ügyének bizonyos vonatkozásait.

7. A panaszos 2012. január 31-én és február 6-án válaszolt a fenti felvilágosításkérésre.

8. 2012. február 24-én az ombudsman felkérte az EPSO-t, hogy nyújtson be véleményt a panaszos állításáról és állításáról.

9. 2012. május 29-én az EPSO megküldte véleményét, amelyet az észrevételek benyújtására való felhívással együtt továbbítottak a panaszosnak. A panaszos ezt 2012. július 25-én tette meg. Észrevételeiben a panaszos tovább pontosította állítását, pontosítva, hogy az EPSO-nak lehetővé kell tennie, hogy a Bizottság Fordítási Főigazgatóságának szlovén nyelvi osztályán dolgozó három pályázó, vagy legalább azok közül kettő, akik a versenyvizsga első napján vizsgáztak az értékelőközpontban, de sikertelenül, ismét részt vehessenek a vizsgákon. Az ombudsman a panaszos állításával kapcsolatban az alábbiakban foglalkozik ezzel az állítással. Ezenkívül észrevételeiben a panaszos új állítást nyújtott be, amely szerint az EPSO 2012. április 26-i válasza a panaszos 2012. április 1-jei új kérelmére hibás volt. Amint arra az EPSO április 26-i válaszában helyesen rámutatott, ez az új kérelem elfogadhatatlan, mivel a panaszos nem tartotta be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidőt. Ebből következik, hogy a panaszos nem teljesítette az ombudsman alapokmánya [1] 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott követelményt, ezért ez az új állítás elfogadhatatlan.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. A pályázók közötti egyenlő bánásmód elvének állítólagos megsértése és kapcsolódó kérelem

Az ombudsman elé terjesztett érvek

10. Állításának alátámasztására a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság Fordítási Főigazgatóságának szlovén pályázói, akik a versenyvizsga első napját követően az értékelőközpont vizsgáin vettek részt, előzetesen ismerték az általános készségek felmérésére irányuló vizsgák kérdéseit. Ez előnyt jelentett a többi jelölttel szemben.

11. Véleményében az EPSO pontosította az értékelőközpontbeli vizsgák jellegét, valamint a) a vizsgákon használt, az általános készségek értékelését célzó kérdések típusait és b) a pályázók értékeléséhez használt kritériumokat.

12. Az EPSO kifejtette, hogy az értékelőközpont módszere a magatartás szabványosított megközelítéssel történő értékeléséből áll, amely a vizsgabizottság tagjai által megfigyelt szerepjáték-gyakorlatokon alapul. Figyelembe vesznek egy előre meghatározott kompetenciakeretet, és közös jelölési és döntéshozatali módszereket alkalmaznak. A tesztek célja, hogy tükrözzék azokat a helyzeteket, amelyek hasonlóak azokhoz, amelyek az uniós intézményekben végzett munka során előfordulhatnak.

13. Az értékelt kompetenciák olyan készségek, ismeretek és személyes képességek kombinációjaként határozhatók meg, amelyek megfigyelhető magatartással azonosíthatók. Minden kompetenciát viselkedési mutatók, úgynevezett "referenciapontok" alapján értékelnek. A referenciapontok olyan viselkedést jelölnek, amely a készség meglétét jelzi. Minden kompetenciához öt referenciapont tartozik. A magatartás vizsgálata magában foglalja a pályázók által tett nyilatkozatok tartalmát, valamint verbális és nem verbális magatartásukat. Ezt vizsgánként a vizsgabizottság két tagja végzi el. Minden kompetenciát tízpontos skálán jelölnek minden referenciaponthoz. Minden kompetenciát két különböző feladat keretében értékelnek. Az e gyakorlatokból az adott kompetencia tekintetében kapott pontszámokat ezután összevonják a végső pontszám elérése érdekében.

14. Az EPSO megjegyezte továbbá, hogy az értékelőközpontban a pályázók általános készségeit három vizsgán értékelik, nevezetesen: a) strukturált interjú; b) csoportos gyakorlat; és c) szóbeli előadás.

15. A strukturált interjú az egyes pályázóknak a vizsgabizottsággal folytatott egyéni interjúja. Célja, hogy releváns információkat gyűjtsön a kérelmező kompetenciáiról, különösen a korábbi tapasztalatairól. A körülbelül 50 percet igénybe vevő gyakorlat célja a következő általános kompetenciák felmérése: tanulás és fejlesztés; a minőség és az eredmények biztosítása; reziliencia; másokkal való együttműködés; vezetői képesség; és a kommunikáció. A kérdések konkrét példákra vonatkoznak a pályázó múltbeli tapasztalataival kapcsolatban, amelyekben bemutatta a fent említett kompetenciákat. Az interjú elején a pályázó bemutatja tanulmányait és szakmai tapasztalatát, hogy a vizsgabizottság megérthesse a példákat.

16. A csoportos feladat egy szerepjáték, amelyben a jelöltek, miután saját információikat tanulmányozták egy fiktív problémáról, csatlakoznak más jelöltekhez, hogy együtt tanulmányozzák a kérdést, és következtetést / kollektív döntést hozzanak. A csoportbeszélgetés során a pályázókat a vizsgabizottság tagjai figyelik, akik nem vesznek részt a vitában. A körülbelül 55 percet igénybe vevő gyakorlat célja a következő általános kompetenciák felmérése: elemzés és problémamegoldás; tanulás és fejlesztés;  rangsorolás és szervezés; másokkal való együttműködés; Vezetési képesség.

17. A szóbeli előadás egy egyéni elemzési és prezentációs gyakorlat, amelyben a jelöltnek javaslatot kell készítenie egy fiktív munkával kapcsolatos problémáról. A benyújtott dokumentumok elemzését követően minden jelölt ismerteti a kérdéssel kapcsolatos elképzeléseit. Ezt követően a vizsgabizottság kérdéseket tesz fel a prezentációval kapcsolatban. A körülbelül 50 percet igénybe vevő gyakorlat célja a következő általános kompetenciák felmérése: elemzés és problémamegoldás; kommunikáció; a minőség és az eredmények biztosítása; rangsorolás; és reziliencia.

18. Az ombudsmannak az eljárást megindító levelében feltett azon konkrét kérdésére válaszolva, hogy az EPSO miért vélte úgy, hogy a kérdések előzetes ismerete – amennyiben az valóban létezett – nem releváns a versenyvizsga kimenetele szempontjából, és nem sérti a pályázók közötti egyenlő bánásmód elvét, az EPSO először is megállapította, hogy a versenyvizsga olyan értékelés, amelynek során a vizsgabizottságnak el kell végeznie a pályázók összehasonlító értékelését. Ezért a tesztek alanyainak hasonlónak kell lenniük. Ezenkívül az általános készségeket értékelő tesztek nem a pályázók tudását, hanem kompetenciáit, alkalmasságát és személyes képességeit értékelik. Ez azt jelenti, hogy nincs előre meghatározott helyes megoldás és/vagy válasz a kérdésekre, amelyet a kérdéseket előzetesen ismerő pályázók elkészíthetnek.

19. Ami a strukturált interjút illeti, a cél a pályázók kompetenciáinak értékelése a múltban tapasztalt helyzetekben szerzett tapasztalataik alapján. Mivel az egyes jelöltek személyes története eltérő, az a tény, hogy a kérdések hasonlóak vagy azonosak lehetnek, nincs hatással teljesítményük minőségére. Ezenkívül a kérdések személyre szabottak, hogy feltárják a pályázók nyilatkozatainak esetleges következetlenségeit.

20. Ami a csoportgyakorlatot és a szóbeli előadást illeti, a pályázóknak fiktív problémákon kell dolgozniuk, kizárólag a vizsga napján benyújtott aktában szereplő információk felhasználásával. Ráadásul a fájl terjedelmes. Ebből következik, hogy a tárgy korábbi ismerete csak elhanyagolható hatással lehet a tesztre. Ennek egyik oka az, hogy a tesztek a viselkedést értékelik, nem pedig a tudást. Ennek másik oka az információ mennyisége és összetettsége. Ezenkívül minden vizsga tartalmaz néhány előre nem látható elemet, különösen a más pályázókkal való interakciókat és a személyre szabott kérdéseket.

21. Mindazonáltal annak érdekében, hogy „kizárják” annak lehetőségét, hogy a pályázók ténylegesen információt cseréljenek, nyolc különböző tantárgyat használnak a csoportos gyakorlathoz és a szóbeli prezentációhoz. Ezt a gyakorlatot, amelyet az egyenlő bánásmód biztosítására alkalmaznak, tudományos tanulmányok ajánlják [2]. Az EPSO statisztikai elemzéseket is végzett, amelyek azt mutatják, hogy a vizsgaidőszakban nincs tanulási hatás, mivel a pályázók információkat osztottak meg. A pályázók eredményei a vizsga teljes időtartama alatt állandóak [3].

22. Az EPSO arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos egyenlőtlen bánásmódra vonatkozó állítása nem tartható fenn.

23. Észrevételeiben a panaszos először is kiemelte, hogy panasza kizárólag és egyértelműen a Bizottság Fordítási Főigazgatósága szlovén nyelvi osztályának 11 pályázójára vonatkozott, akik részt vettek az EPSO/AD/187/10 versenyvizsga értékelőközponti vizsgáin. Sajnálatos módon ezt a csoportot az EPSO véleménye nem említette, mivel mindig az „összes pályázóra” utalt.

24. Másodszor, a panaszos megismételte, hogy a pályázók egyértelmű előnnyel rendelkeznek, ha előre ismerik az előttük álló helyzetet. Ha a pályázókat tájékoztatják a vizsgák tartalmáról, a vizsgabizottság nem szerezhet objektív információkat. A jelöltek ugyanis felkészülhetnek az általuk követendő magatartásra. Különösen, ha a kezelendő információk terjedelmesek, amint arra az EPSO a véleményében rámutatott, hasznos előzetesen ismerni a témákat és a kérdéseket. A jelöltek kompetenciáját a tudásuk befolyásolja, amelyet az előkészítés után tovább fejlesztenek.

25. Továbbá, ami a csoportgyakorlatot és a szóbeli előadást illeti, a pályázók elkerülhetetlenül felhasználják tudásukat és valamennyi kompetenciájukat, annak ellenére, hogy utasítást kaptak arra, hogy kizárólag a benyújtott dokumentumokban szereplő információk alapján dolgozzanak. A panaszos hangsúlyozta, hogy a szóbeli és a nem szóbeli magatartás is előkészíthető, ha a pályázók előzetesen ismerik a kérdéseket. Továbbá, ha a pályázónak személyes tapasztalatáról kell beszélnie, és ismeri a kérdéseket, kiválaszthatja azokat a részeket, amelyeket a vizsgabizottság érdekesebbnek talál. A panaszos arra is rámutatott, hogy az EPSO állításával ellentétben a vizsgabizottság nem képes feltárni a pályázók nyilatkozatai közötti következetlenségeket.

26. Azt a tényt, hogy a versenyvizsga eredményeit befolyásolta az, hogy egyes pályázók előzetesen ismerték a kérdéseket, bizonyítja az a tény, hogy a fent említett nyelvi osztály 11 pályázójának 66%-a, aki nem felelt meg az általános készségeket értékelő vizsgákon, a versenyvizsga első napján letette ezeket a vizsgákat. Továbbá azok a jelöltek, akik előre ismerik a kérdéseket, kevesebb pszichológiai stresszt is tapasztalnak. Nagyobb az önbizalmuk is, mert tudják, mit vár el tőlük a vizsgabizottság. A fent említett nyelvi osztály azon pályázói, akik a versenyvizsga első napját követően az értékelőközpont vizsgáin vettek részt, „teljes beszámolót kaptak a vizsgákról, beleértve a vizsgabizottság által feltett kérdéseket is” azon kollégáiktól, akik már részt vettek a vizsgákon.

27. Ilyen körülmények között az EPSO nem állíthatja, hogy a kérdések előzetes ismerete nem volt releváns a versenyvizsga kimenetele szempontjából.

28. Ezenkívül az EPSO tisztában volt azzal, hogy a Bizottság Fordítási Főigazgatóságának szlovén nyelvi osztályáról érkező pályázók ismerik egymást, és ezért bizonyos intézkedéseket kellett volna hoznia, például nagyobb változatosságot kellett volna biztosítania a vizsgák tárgyában. Bár az EPSO azt állította, hogy nyolc különböző tantárgyat használt, nem fejtette ki, hogy ezek közül hányat használt a fent említett nyelvi osztályon dolgozó pályázók esetében. A panaszos meg van győződve arról, hogy e jelöltek 90%-ának ugyanaz volt a tárgya a csoportgyakorlaton.

29. A panaszos azt állítja, hogy az EPSO statisztikai elemzései, amelyek azt mutatják, hogy a pályázók közötti információmegosztás nem jár tanulási hatással a vizsgaidőszak alatt, nem relevánsak. E tekintetben rámutat arra, hogy a statisztikai elemzéseket nem egy ugyanazon a helyen dolgozó és információcserét folytató munkavállalói csoporton végezték el. A panaszos továbbá ragaszkodott ahhoz, hogy még ha a kérdések hasonlóak is, meg kell akadályozni, hogy a jelöltek információt cseréljenek.

Az ombudsman értékelése

30. A fő vitatott kérdés az, hogy a kérdések előzetes ismerete befolyásolta-e a szóban forgó versenyvizsga eredményét, és megsértette-e a pályázók közötti egyenlő bánásmód elvét. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy az EPSO nem vitatta a panaszos azon érvét, amely szerint egyes pályázóknak (például a Bizottság Fordítási Főigazgatóságának szlovén nyelvi osztályáról a versenyvizsgán részt vevő pályázóknak) előzetesen tudomásuk lehetett legalább az értékelőközponti vizsgák néhány kérdéséről. Az EPSO azzal érvelt, hogy ez az ismeret az értékelő tesztek sajátos jellege miatt nem lehet hatással az egyéni teljesítményre.

31. Az EPSO által a véleményben nyújtott alapos magyarázat alapján az ombudsman egyetért az EPSO-val a következő okok miatt.

32. Az ombudsman tudomásul veszi, hogy az értékelőközpontban háromféle gyakorlatot végeznek. Ami a strukturált interjút illeti, tekintettel e feladat jellegére, amely a pályázók önéletrajzán és hátterén alapul és azokra összpontosít, észszerűen feltételezhető, hogy a kérdéseket „személyre szabják és hozzáigazítják” az egyes pályázók személyes és szakmai hátteréhez. Így a kérdések előzetes terjesztése irrelevánssá válik, mivel azokat mindig az egyes jelöltek sajátos profiljához és/vagy hátteréhez igazítják. Amint arra az EPSO helyesen rámutatott, mivel az egyes pályázók személyes előélete eltérő, az a tény, hogy a feltett kérdések hasonlóak vagy azonosak, nagyon korlátozott (vagy inkább) jelentéktelen hatással van teljesítményük minőségére.

33. A csoportgyakorlatot illetően a panaszos azzal érvelt, hogy néhány pályázó előzetesen ismerte a témát (lásd a fenti 28. pontot). Úgy tűnik, hogy ebben a gyakorlatban az egyes jelöltek teljesítménye nagymértékben függ más jelöltek reakcióitól, amelyeket észszerűen feltételezhetően nehéz, ha nem lehetetlen megjósolni.

34. Ami a szóbeli előadást illeti, az ombudsman úgy véli, hogy nehéz megjósolni, hogy a jelölt szóbeli előadása milyen típusú kérdéseket fog kiváltani.

35. Ezenkívül mind a csoportos gyakorlat, mind a szóbeli előadás tárgyai olyan dokumentumokon alapulnak, amelyeket a vizsga napján adnak át a pályázóknak. Az ombudsman nehezen hiszi el, hogy ezeket a dokumentumokat teljes mértékben az értékelőközponton kívül is terjeszteni lehetne. Azt is megérti, hogy a pályázók értékelése arra korlátozódik, ahogyan a témát kezelik és megközelítik, figyelembe véve a benyújtott dokumentumokat. Összességében a hangsúly a pályázók személyes készségeinek és magatartásának értékelésén van, nem pedig a tudásukon.

36. Végül az EPSO szerint e vizsgákon egyidejűleg több különböző tantárgyat is alkalmaznak.

37. Ilyen körülmények között az ombudsman azon a véleményen van, hogy a kompetenciatesztek kérdéseinek előzetes ismerete – vagy azért, mert ezt az információt korábban terjesztették, vagy egyszerűen azért, mert a jelölt ismerte a kérdést (pl. szakmai háttere miatt) – nem játszott döntő szerepet a pályázók végső eredményeiben, és meglehetősen elhanyagolható hatást gyakorolt a tesztekre.

38. Az ombudsman mindazonáltal tudomásul veszi a panaszos azon érvét, hogy egyes kollégái teljes körű beszámolót kaptak az értékelőközponti vizsgákról azoktól a kollégáktól, akik a versenyvizsga első napján részt vettek a vizsgákon. E tekintetben az ombudsman egyetért azzal, hogy a vizsgák megszervezésével és a feltehető kérdésekkel kapcsolatos további részletek ismerete segítheti a pályázókat a jobb felkészülésben. Ugyanez a következtetés vonható le azonban azon pályázók esetében is, akik például úgy döntenek, hogy az értékelőközpont vizsgáinak megismerése érdekében magántanfolyamokon vesznek részt.

39. Az ombudsman egyetért továbbá a panaszossal abban, hogy a kérdések és/vagy a vizsgák megszervezésével kapcsolatos részletek előzetes ismerete a „tájékozott” jelölteket kevésbé stresszes helyzetbe hozhatja. Ez azonban szubjektív tényező, és az egyes jelöltek teljesítményére gyakorolt hatását továbbra is nehéz meghatározni. Mindenesetre a pályázók közötti önkéntes információmegosztás a pályázók személyes választásának eredménye, és nem róható fel az EPSO-nak.

40. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy ha egy pályázó a kérdések felidézése alapján oszt meg információkat egy másik pályázóval, ez nem lehet egyértelmű hatással az értékelőközpont tesztjeinek eredményeire. Következésképpen azok, akik az értékelőközpontban az első napon vizsgáznak, és azok, akik a következő napon vizsgáznak, nem kezelhetők egyenlőtlenül, mivel az értékelőközpontban zajló vizsgák során mindannyiuknak azonos esélyük van a sikerre [4]. Így az EPSO nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét. Tekintettel arra, hogy a panaszos állítását ebben az ügyben el kell utasítani, az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy kérelmét is el kell utasítani.

41. Mindazonáltal az ombudsman az alábbi észrevételeket kívánja megosztani az EPSO-val. Az értékelőközponti vizsgákon részt vevő pályázók közötti egyenlőség elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett az EPSO fontolóra vehetne néhány gyakorlati intézkedést annak érdekében, hogy ne keltsen olyan benyomást, hogy egyes pályázók előnyt élveznek, mivel több információval rendelkeznek az értékelőközponti vizsgák tartalmáról, mint más pályázók. Azokban az esetekben, amikor az EPSO előre látja, hogy bizonyos számú pályázó, akik kollégák és/vagy ismerik egymást, és ezért megoszthatják egymással a vizsgákkal kapcsolatos információkat, az EPSO lehetőség szerint felkérheti ezeket a pályázókat, hogy ugyanazon a napon vegyenek részt a vizsgákon.

B. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Nem fordult elő hivatali visszásság.

A panaszost és az EPSO-t tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzés

Az EPSO fontolóra vehetne néhány gyakorlati intézkedést annak érdekében, hogy ne keltsen olyan benyomást, hogy egyes pályázók előnyt élveznek, mivel több információval rendelkeznek az értékelőközpontbeli vizsgák tartalmáról, mint más pályázók. Olyan helyzetekben, amikor az EPSO előre láthatja, hogy bizonyos számú pályázó, akik kollégák és/vagy ismerik egymást, és ezért megoszthatják a vizsgákkal kapcsolatos információkat, az EPSO lehetőség szerint meghívhatja ezeket a pályázókat, hogy ugyanazon a napon vegyenek részt a vizsgákon.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2012. december 17-én.

---

[1] Az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdése a következőképpen szól: „Nem nyújtható be panasz az ombudsmanhoz a közösségi intézmények és szervek, valamint tisztviselőik és egyéb alkalmazottaik közötti munkakapcsolatokkal kapcsolatban, kivéve, ha az érintett személy kimerítette a belső igazgatási kérelmek és panaszok benyújtására rendelkezésre álló valamennyi lehetőséget, különösen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárásokat, és az így megkeresett hatóság válaszadási határideje lejárt.”

[2] Az EPSO példákat hozott fel ilyen tudományos tanulmányokra.

[3] Az EPSO utalt a 2011-es általános AD versenyvizsga (840 pályázó) tekintetében e tekintetben elvégzett statisztikai elemzés eredményeire.

[4] E tekintetben az ombudsman emlékeztet arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az egyenlő bánásmód elve sérül, ha a személyek két olyan kategóriáját, amelyek jogi és ténybeli körülményei nem mutatnak lényeges különbséget, eltérően kezelik; A T-211/95. sz., Petit-Laurent kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 1997., I-A-21. o. és II-57. o.) 56. pontja.