Tisztelt C. úr! 1999. február 4-én
Ön európai parlamenti képviselőként D. úr nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Bizottság XV. Főigazgatósága válaszának állítólagos elmulasztása miatt.
1999. február 18-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 1999. május 27-én küldte meg véleményét, amelyet megküldtem Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit. Ön nem tett észrevételt a Bizottság véleményével kapcsolatban.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények a következők voltak:
A panaszos D. nevében panaszt tett amiatt, hogy a Bizottság XV. Főigazgatósága (Belső Piac) nem válaszolt. A panasz arra vonatkozik, hogy a D. határ menti ingázó munkavállalónak fizetett, gyermek után járó belga támogatás Hollandiában adóköteles volt.
A panaszos először a Bizottság V. Főigazgatóságának (Foglalkoztatási és Szociális Ügyek) címzett, 1996. október 24-i levelében említette a témát. Különböző kérdéseket tett fel annak érdekében, hogy feltehesse a kérdést, hogy a Bíróság hozott-e ítéletet hasonló ügyben, és hogy hasznos lenne-e az ügy Bíróság elé terjesztése. Larsson úr, az V. Főigazgatóság főigazgatója 1996. november 13‐án azt válaszolta, hogy a levelet továbbította Mogg úrnak, a XV. Főigazgatóság főigazgatójának, hogy választ kapjon. Mogg úr 1996. december 24-én azt válaszolta, hogy a gyermekek után járó belga támogatás holland hatóságok általi megadóztatása ellentétesnek tűnik a közösségi joggal. Kijelentette, hogy levelet fog küldeni a holland kormánynak, amelyben tájékoztatást kér, és hogy a panaszost folyamatosan tájékoztatni fogják a Bizottság által tett további lépésekről.
Mivel a Bizottságtól nem kapott információt, a panaszos 1998. január 28-án, azaz 13 hónappal később visszaírt Mogg úrnak, hogy érdeklődjön az ügy jelenlegi helyzetéről. Válasz hiányában a panaszos 1998. szeptember 22-én válaszolt.
Mivel a Bizottság nem válaszolt ezekre a levelekre, a panaszos a jelen panaszt az ombudsmanhoz nyújtotta be a Bizottság gondatlanságára, hozzá nem értésére és információhiányára hivatkozva.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye
Véleményében a Bizottság kijelentette, hogy a panaszos 1996. október 24-i levelét, amelyre 1996. november 13-án válaszoltak, nem vették panaszként nyilvántartásba.
Ezt követően az ügyet az V. Főigazgatóság átadta az akkor adóügyekért felelős XV. Főigazgatóságnak. A panaszos 1996. december 24-én kapta meg az első választ. Bár az ügy kivizsgálása megkezdődött, a panaszos 1998. január 28-i levelére nem érkezett válasz az ügy helyzetére vonatkozóan. Egy parlamenti bizottság 1998 tavaszán tartott ülésével kapcsolatban azonban a DG XV ügyért felelős tisztviselői megemlítették a kérdést a panaszosnak.
A XV. Főigazgatóság illetékes szolgálatától a XXI. Főigazgatósághoz való 1998. júniusi áthelyezést követően az ügykezelést a XXI. Főigazgatóság struktúrájának megfelelően átszervezték, és a „Jogi ügyek és a közösségi rendelkezések végrehajtása” (XXI.A.3.) osztályon kezelik. 1999. április 14-én felszólító levelet küldtek a holland hatóságoknak.
1999. április 7-én a Bizottság tájékoztatta a panaszost 1999. március 30-i határozatáról, amelyben jogsértési eljárást indított Hollandia ellen. A Bizottság várta a holland kormánynak a felszólító levélre vonatkozó észrevételeit. Nem kielégítő válasz esetén a Bizottság úgy határoz, hogy indokolással ellátott véleményt küld.
A panaszos észrevételei
A panaszos nem tett észrevételeket a Bizottság véleményével kapcsolatban.

A HATÁROZAT

1 A Bizottság válaszának állítólagos hiánya
1.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság XV. Főigazgatósága nem válaszolt a D. nevében a gyermekek után járó belga támogatás holland hatóságok általi megadóztatásával kapcsolatban küldött levelére. A Bizottság 1996. december 24-i levelét követően, amely szerint a panaszost folyamatosan tájékoztatni fogják a további lépésekről, a panaszos 1998. január 28-án és szeptember 22-én írt a Bizottságnak, de nem kapott választ. A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos 1998. január 28-i levelére nem érkezett válasz, de ezt a kérdést a DG XV tisztviselői egy parlamenti bizottsági ülés alkalmával 1998 tavaszán megemlítették a panaszosnak. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy az ügyet a DG XV-ről a DG XXI-re ruházták át, és hogy 1999. április 7-én tájékoztatta a panaszost a Hollandia elleni jogsértési eljárás megindításáról szóló 1999. március 30-i határozatáról.
1.2 A helyes hivatali magatartás elvei megkövetelik, hogy a polgároknak a közösségi közigazgatáshoz címzett leveleire ésszerű határidőn belül válaszoljanak (1). A jelen ügyben úgy tűnik, hogy a Bizottság 1996. december 24-én válaszolt a panaszos 1996. október 24-i levelére. Válaszában a Bizottság kijelentette, hogy folyamatosan tájékoztatni fogja a panaszost az ügyben teendő további lépésekről. Mivel azonban 13 hónapig nem kapott további információt, a panaszos 1998. január 28-án és szeptember 22-én két levelet küldött a Bizottságnak. A Bizottság e levelekre nem válaszolt ésszerű határidőn belül. A válaszadás elmulasztása tehát hivatali visszásságnak minősül.
1.3 A helyes hivatali magatartás elvei azt is megkövetelik, hogy a polgárokat tájékoztassák irataiknak az egyik szolgálattól a másikhoz történő továbbításáról (2). A jelen ügyben úgy tűnik, hogy 1998 júniusában az ügy átkerült a XV. Főigazgatóságtól a XXI. Főigazgatósághoz. A panaszost azonban nem tájékoztatták az átadásról. Ez a mulasztás hivatali visszásságnak minősül.
2 Következtetés
Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján szükségesnek tűnik a következő kritikai megjegyzéseket tenni:

A helyes hivatali magatartás elvei megkövetelik, hogy a polgároknak a közösségi közigazgatáshoz címzett leveleire ésszerű határidőn belül válaszoljanak (3). Miután 13 hónapig nem kapott további információt, a panaszos 1998. január 28-án és szeptember 22-én két levelet küldött a Bizottságnak. A Bizottság e levelekre nem válaszolt ésszerű határidőn belül. A válaszadás elmulasztása tehát hivatali visszásságnak minősül.

A helyes hivatali magatartás elvei azt is megkövetelik, hogy a polgárokat tájékoztassák irataiknak az egyik szolgálattól a másikhoz történő továbbításáról (4). A jelen ügyben úgy tűnik, hogy 1998 júniusában az ügy átkerült a XV. Főigazgatóságtól a XXI. Főigazgatósághoz. A panaszost azonban nem tájékoztatták az átadásról. Ez a mulasztás hivatali visszásságnak minősül.

Tekintettel arra, hogy az ügy e vonatkozásai konkrét múltbeli eseményekkel kapcsolatos eljárásokra vonatkoznak, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnöke is tájékoztatást fog kapni.
Tisztelettel:
Jacob SÖDERMAN

---

(1) Lásd az ombudsman helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe tervezetének 17.1. cikkét.

(2) Lásd az ombudsman helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe tervezetének 15.2. cikkét.

(3) Lásd az ombudsman helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe tervezetének 17.1. cikkét.

(4) Lásd az ombudsman helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe tervezetének 15.2. cikkét.