Tisztelt R. Úr! Ön 1998. szeptember 7-én
panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen az Ön 1997. október 27-i panaszának Bizottság általi kezelésével kapcsolatban.
1998. december 2-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. 1999. március 29-én a Bizottság megküldte az üggyel kapcsolatos véleményét, amelyet 1999. április 13-án megküldtem Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit. 1999. május 12-én megkaptam a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeit. Az ombudsman 1999. június 23-án további lépéseket tett annak érdekében, hogy további információkat szerezzen az üggyel kapcsolatban. 1999. július 12-én újabb levelet kaptam Öntől.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményéről.
Fontos emlékeztetni arra, hogy az EK-Szerződés csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során hatalmazza fel az európai ombudsmant a hivatali visszásságok lehetséges eseteinek kivizsgálására. Az európai ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát. E rendelkezések alapján az ombudsman vizsgálatai ezért annak vizsgálatára irányultak, hogy történt-e hivatali visszásság az Európai Bizottság részéről.

A PANASZ

A panasz a „Foglalkoztatás és az emberi erőforrások fejlesztése” elnevezésű keretkezdeményezéshez kapcsolódik, amelyet az Európai Bizottság a 2082/93/EGK tanácsi rendelet1 11. cikke alapján vezetett be.
Az Európai Bizottság a 95 H GAL Castro Navas projekt keretében Galíciában (Spanyolország) 1995-1997-re elindította a "Horizon II Programot", hogy javítsa a fogyatékkal élők és más hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatási kilátásait. A projekt kedvezményezettje, akivel a panaszos munkaszerződést kötött, a Menela Alapítvány volt. Az alapítvány pénzügyi hozzájárulást kapott az Európai Szociális Alapból.
A panaszos szerint 1996. október 31-én szüntette meg együttműködését az Alapítvánnyal, mivel az Alapítvány nem fizette ki számláit és egyéb szabálytalanságokat követett el, amelyek véleménye szerint a projekt végrehajtása során történtek.
1997 júliusában panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyben azt állította, hogy az alapítvány a projekt végrehajtása során szabálytalanságokat követett el és visszaélt a közösségi pénzeszközökkel.
A panaszos jelezte, hogy az intézmény 1997. július 30-án válaszolt, tájékoztatva őt arról, hogy a hasonló esetekben szokásos eljárást követve levelét továbbították a spanyolországi Európai Szociális Alap igazgatásáért felelős osztálynak, amely foglalkozni fog ezzel a kérdéssel.
A panaszos 1997. október 27-én újabb levelet küldött a Bizottság V. Főigazgatóságának, amelyre a Bizottság nem válaszolt. A panaszos ezért 1998. szeptember 7-én levelet küldött az európai ombudsmannak azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság állítólag nem ellenőrizte megfelelően a Menela Alapítvány által az Európai Szociális Alapon (ESZA) keresztül folyósított pénzeszközöket, és hogy a Bizottság hogyan kezelte az 1997-ben benyújtott panaszát.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye
A panasszal kapcsolatos véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:
A Bizottság visszaigazolta a panaszos 1997. júliusi levelének kézhezvételét. Hangsúlyozta, hogy a pénzügyi hozzájárulás kedvezményezettje a spanyolországi Menela Alapítvány volt, amely ezért egyedül felelt a felperes számláinak kifizetéséért. Ezen álláspont alátámasztására a Bizottság a 2082/93 rendelet (2) 21. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire hivatkozott.
Az intézmény arról is tájékoztatott, hogy a szokásos eljárást követően 1997. július 30-án továbbította a panaszos levelét a spanyol Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium Európai Szociális Alap kezeléséért felelős osztályának, és kérte a spanyol hatóságok folyamatos tájékoztatását a vizsgálat eredményéről.
A Bizottság hangsúlyozta, hogy csak néhány nappal azelőtt kapott választ a spanyol hatóságoktól, hogy a panasszal kapcsolatos véleményét megküldte volna az ombudsmannak. E válasz szerint a panaszos összesen mintegy 3 millió ESP-t tartalmazó számlái az 1996 végén fennálló egyenlegek között voltak. Ezen összeg kifizetését továbbították a programért felelős galíciai regionális kormánynak a projekt kedvezményezettje, nevezetesen a Menela Alapítvány részére történő későbbi kifizetés céljából. Ami a panaszos egyéb számláit illeti, az érintett hatóságok kifejtették, hogy azok szerepeltek az 1997-re vonatkozó, feldolgozás alatt álló fennmaradó egyenlegben.
A Bizottság végül úgy ítélte meg, hogy az európai ombudsman hasznosnak találhatta volna a nemzeti hatóságokkal való közvetlen kapcsolatfelvételt, ha úgy kívánta.
A panaszos észrevételei
A panaszos észrevételeiben alapvetően fenntartotta eredeti panaszát. Ezenkívül azt rótta fel a Bizottságnak, hogy nem lépett fel az Európai Szociális Alap spanyolországi igazgatásáért felelős
egység válaszának hiánya ellen.

TOVÁBBI KÉRDÉSEK

1999. június 23-án
az európai ombudsman telefonon felvette a kapcsolatot a spanyolországi Európai Szociális Alap Igazgatási Osztályával. 1999. június 25‐én további tájékoztatást kapott az üggyel kapcsolatban.
Az Európai Szociális Alap Igazgatási Osztálya arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy az Európai Bizottság emlékeztetőjét követően 1998. december 15-én levelet küldött a galíciai regionális kormánynak, amelyben tájékoztatást kért a vizsgálat állásáról. Rámutatott arra is, hogy a galíciai hatóságok által megküldött dokumentumokat illetően úgy tűnik, hogy a projekt kedvezményezettje, a Menela Alapítvány megkapta a közösségi alapokat, és hogy a panaszos 1996-ra vonatkozóan is kapott kifizetéseket. E tényekre tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy lezárja az ügyet, és 1999. február 3-án kelt levelében tájékoztatta az Európai Bizottságot erről a határozatáról.
1999. július 12-én az ombudsman kiegészítő tájékoztatást kapott a panaszostól. Háláját fejezte ki az ombudsmannak az ügy iránti érdeklődéséért, és tájékoztatta, hogy 1999. június 16-án a Menela Alapítvánnyal folytatott tárgyalásokat követően elfogadta a neki felajánlott 1 700 000 Pt összeget. A Menela Alapítvánnyal kötött megállapodásra tekintettel a panaszos kijelentette, hogy további vizsgálatokra nincs szükség.
A panaszos azonban ismételten elégedetlenségét fejezte ki azzal kapcsolatban, ahogyan a Bizottság a panaszát kezelte.

A HATÁROZAT

A panaszos által szolgáltatott információk és az Európai Bizottság által benyújtott észrevételek alapján az ombudsman az alábbi következtetésekre jutott:
1. Az Európai Bizottság állítólagos mulasztása a közösségi források kifizetésének megfelelő nyomon követésében.
1.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem ellenőrizte megfelelően a Menela Alapítvány által folyósított közösségi pénzeszközöket. Megemlíti különösen, hogy az alapítvány nem fizette ki a projektben való részvételének időszakára vonatkozó számláinak egy részét.
1.2. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy a pénzügyi hozzájárulás kedvezményezettje a spanyolországi Menela Alapítvány volt, amely egyedül felelt a felperes számláinak kifizetéséért. A szokásos eljárást követően az Európai Bizottság továbbította a panaszos levelét az Európai Szociális Alap igazgatásáért felelős spanyolországi egységnek.
1.3. A gazdasági és társadalmi kohézióra irányuló közösségi politika egyik alapelve a folyamatban részt vevő különböző szereplők közötti úgynevezett „partnerség”. Az EK strukturális alapjainak tevékenységeire vonatkozó szabályokban meghatározottak szerint a közösségi műveleteket a Bizottság, az érintett tagállam, valamint annak illetékes hatóságai és szervei között nemzeti, regionális vagy helyi szinten folytatott szoros konzultációk útján kell végrehajtani. Ezt a partnerséget az egyes partnerek intézményi, jogi és pénzügyi hatásköreivel teljes összhangban kell megvalósítani (3).
1.4 Ami az ESZA-források kifizetését illeti, a vonatkozó rendeletek a partnerségi elvet alkalmazva egyértelműen meghatározzák a felelősségi köröket a különböző szereplők között. A Bizottság felelős a tagállam által benyújtott támogatási kérelemben (4) említett nemzeti, regionális vagy helyi hatóságok részére történő kifizetésekért. A végső kedvezményezetteknek történő kifizetésért azonban a tagállamok felelősek, amelyek „biztosítják, hogy a kedvezményezettek a lehető leghamarabb megkapják az előlegeket és a kifizetéseket”(5).
1.5 A korábbi szabályok fényében az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság nem mulasztotta el a pénzügyi támogatás végső kedvezményezettjeivel szembeni fellépést, mivel ez a tagállam hatáskörébe tartozott. A partnerség elvének megfelelő tiszteletben tartása mellett az intézménynek nincs hatásköre arra, hogy átvegye az illetékes nemzeti hatóságok helyét vagy helyettesítse őket azáltal, hogy hozzájárulásait közvetlenül a végső kedvezményezettekhez irányítja. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem áll fenn hivatali visszásság.
2.
A Bizottság fellépésének állítólagos hiánya 2.1 1997 júliusában a panaszos hivatalos panaszt küldött a Bizottságnak, amelyben azt állította, hogy a spanyol "Menela Alapítvány", az Unió által finanszírozott galiciai 95 H GAL Castro Navas projekt kedvezményezettje szabálytalanságokat követett el és visszaélt a közösségi forrásokkal. A panaszos azt állította, hogy fennálló egyensúlya van az Alapítvánnyal, és felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ügyet.
2.2 Az Európai Bizottság rámutatott, hogy a hasonló esetekben szokásos eljárást követve továbbította az aktát az illetékes spanyol nemzeti hatóságoknak, és kérte, hogy folyamatosan tájékoztassák a vizsgálat eredményéről.
2.3 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság nem lépett fel a spanyol hatóságokkal szemben, annak ellenére, hogy közel másfél évig nem válaszoltak az intézmény kérésére. A Bizottság szolgálatai csak az európai ombudsman vizsgálatát követően tettek további lépéseket a spanyol hatóságokkal szemben.
2.4 Az Ombudsman azonban megjegyzi, hogy 1999. július 12-én beérkezett levelében a panaszos arról tájékoztatta, hogy 1999. június 16-án megállapodásra jutott a "Menela Alapítvánnyal". A panaszos hangsúlyozta, hogy e megállapodásra tekintettel további vizsgálatra nincs szükség. Háláját fejezte ki az ombudsmannak is az ügy iránti érdeklődéséért. Az Ombudsman ezért úgy véli, hogy tekintettel a fenti ténymegállapításokra, különösen a panaszos és az Alapítvány között a panaszos megelégedésére létrejött megállapodásra, nincs ok további vizsgálatot folytatni az ügy e vonatkozásával kapcsolatban.
3. Következtetés
A panaszos által szolgáltatott információk és az Európai Bizottság által benyújtott észrevételek alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot az ügy első aspektusát illetően. Ami a második szempontot illeti, az ombudsman úgy véli, hogy az intézmény lépéseket tett az ügy rendezésére, és ezáltal elégedett a panaszossal. Mindezek alapján az európai ombudsman úgy határoz, hogy lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnöke és Andalúzia regionális ombudsmanja is tájékoztatást kap.
Tisztelettel:
Jacob SÖDERMAN

---

(1) a Tanács 2082/93/EGK rendelete (1993. július 20.) a 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 4253/88/EGK rendelet módosításáról; HL L 193., 1993.7.31.

(2) A 2082/93/EGK tanácsi rendelet 21. cikkének (1) bekezdése: „A pénzügyi támogatást [az ]-t az érintett tagállam által benyújtott kérelemben erre a célra kijelölt nemzeti, regionális vagy helyi hatóságnak vagy szervnek főszabályként az elfogadható kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül kell kifizetni.”

(3) A Tanács 2081/93/EGK rendelete a strukturális alapok feladatairól, eredményességéről és tevékenységeik egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló 2052/88/EGK rendelet módosításáról (HL L 193., 1993.7.31., 5. o.); 4. cikk

(4) Lásd a fenti 2082/93/EGK tanácsi rendelet 21. cikkének (1) bekezdését.

(5) Lásd a fenti 2082/93/EGK tanácsi rendelet 21. cikkének (5) bekezdését.