• Panasz benyújtása
  • Információ kérése
60th Rome Treaty anniversaryEurópa Önökért portálon - Európai Uniós és nemzeti közszolgáltatások online

Az intézmények által a kritikai észrevételekre és további észrevételekre tett nyomonkövetések

1. Bevezetés

Az európai ombudsman az általános közérdeket szolgálja azzal, hogy segíti az uniós intézmények polgárokat érintő ügyvitele és szolgáltatásai minőségének javítását[1]. Az ombudsman emellett alternatív jogorvoslati lehetőséget is nyújt az Európai Unió polgárainak és lakosainak érdekeik védelme érdekében. Ez a jogorvoslat kiegészítő jellegű az EU Bíróságai által nyújtott védelem mellett, és a célja nem feltétlenül egyezik meg a bírósági eljárásokéval.

Csak a Bíróságok hozhatnak jogilag kötelező erejű ítéleteket és biztosíthatják a jog irányadó értelmezését. Az ombudsman javaslatokat és ajánlásokat tehet, valamint – végső megoldásként – külön jelentést készíthet az Európai Parlamentnek, hogy politikai figyelmet irányítson egy ügyre. Az ombudsman eredményessége tehát erkölcsi tekintélyétől függ, és ebből kifolyólag nélkülözhetetlen, hogy munkáját bizonyíthatóan tisztességesen, pártatlanul és alaposan végezze.

Az ombudsman vizsgálatokat lezáró határozatainak némelyike kritikai és/vagy további észrevételek formájában konstruktív kritikát és javaslatokat tartalmaz az érintett uniós intézmények számára. Hivatali visszásság megállapításakor az ombudsman kritikai észrevétellel él, ilyen megállapítás hiányában pedig további észrevételt tesz. Az ombudsman minden évben közzétesz egy tanulmányt arról, hogy az európai uniós intézmények milyen mértékben foglalkoztak kritikai és további észrevételeivel, mennyiben okultak azokból és vezettek be olyan módszeres változtatásokat, amelyekkel csökkenthetik a hivatali visszásságok jövőbeni előfordulásának esélyét.

2. A kritikai és további észrevételek célja

A fentiek fényében a további észrevételek egyetlen célja, hogy segítse az érintett intézményt jövőbeli ügyvitele minőségének javításában, és ezzel az általános közérdeket szolgálja. A további észrevételnek nem előfeltétele a hivatali visszásság megállapítása. Ezért nem is a címzett intézménynek szánt kritikaként kell értelmezni, hanem olyan tanácsként, amelynek célja egy adott gyakorlat javítása a polgároknak nyújtott szolgáltatás színvonalának emelése érdekében.

A kritikai észrevételnek ezzel szemben általában több célja is van. A további észrevételhez hasonlóan a kritikai észrevételnek is mindig van nevelési célzata: tájékoztatja az intézményt arról, hogy miben járt el helytelenül, hogy a jövőben elkerülhesse a hasonló hivatali visszásságok előfordulását. A nevelési lehetőség teljes kihasználása érdekében a kritikai észrevétel megnevezi azt a szabályt vagy elvet, amelyet megsértettek, és – hacsak nem nyilvánvaló – kifejti, hogy az eset adott körülményeit figyelembe véve hogyan kellett volna eljárnia az intézménynek. Az így felépített kritikai észrevétel az ombudsman által megállapított hivatali visszásságot is kifejti és megindokolja, ezáltal igyekszik erősíteni a polgárok és az intézmények részéről az ombudsman munkájának tisztességességébe és alaposságába vetett bizalmat. A kritikai észrevételek emellett a nyilvánosságnak az ombudsman pártatlanságába vetett bizalmát is erősítik azzal, hogy jelzik, hogy az ombudsman szükség esetén kész nyilvánosan bírálni az intézményeket.

A kritikai észrevétel azonban nem jelent jogorvoslatot a panaszos számára. Nem minden panaszos igényel jogorvoslatot, és nem minden jogorvoslat iránti igény indokolt. Ahol azonban jogorvoslatot kellett volna nyújtani, ott az eset kritikai észrevétellel történő lezárása háromszoros kudarcot/mulasztást jelez. A panaszos nem kapott elégtételt; az érintett intézmény elmulasztotta helyreigazítani a hivatali visszásságot; az ombudsman pedig nem tudta meggyőzni az érintett intézményt, hogy változtasson álláspontján[2].

Ahol jogorvoslatot kell nyújtani, az a legjobb megoldás, ha az érintett intézmény a panasz kézhezvételét követően kezdeményezi a hivatali visszásság elismerését, és megfelelő jogorvoslati megoldást kínál. Ez bizonyos esetekben egy egyszerű bocsánatkérésben is kimerülhet.

Ezzel az intézmény megmutatja, hogy elkötelezetten törekszik a polgárokkal való kapcsolatai javítására. Emellett azt is jelzi, hogy tisztában van vele, hol hibázott, így a jövőben elkerülheti a hasonló hivatali visszásság újbóli előfordulását. Ilyen körülmények között szükségtelen, hogy az ombudsman kritikai észrevételt tegyen. Ha azonban fennáll a gyanú, hogy az adott eset a háttérben meghúzódó rendszerszerű problémából fakad, az ombudsman dönthet úgy, hogy hivatalból indított vizsgálatot kezd, még ha a konkrét eset megoldásával a panaszos meg is volt elégedve.

3. Kritikai észrevételek olyan esetekben, amikor a békés megoldás vagy az ajánlástervezet nem megfelelő

Az előzőekből kitűnik, hogy a kritikai észrevétel sok esetben valójában elmulasztott lehetőségeket jelent. Az eset kimenetele akkor lett volna a legszerencsésebb, ha az érintett intézmény elismeri, hogy hivatali visszásság történt, és megfelelő jogorvoslatot kínál, amely néhány esetben kimerülhet akár egy egyszerű bocsánatkérésben is. Ha így járt volna el, kritikai észrevételre sem lett volna szükség.

A panaszosnak azonban nincs mindig igaza, és az érintett intézménynek is joga van megvédeni az álláspontját. Az intézmények által a korai szakaszban nem rendezett esetek közel felében végül nem állapítanak meg hivatali visszásságot. Ezekben az esetekben az intézménynek sikerül az ombudsman megelégedésére (és olykor a panaszos megelégedésére is) megindokolnia, miért állt jogában az adott módon eljárni, és miért nem változtat az álláspontján.

Ha az ombudsman nem ért egyet az intézménnyel, és hivatali visszásságot állapít meg, amiért a panaszost jogorvoslat illeti meg, a szokásos eljárás szerint békés megoldást javasol. Ha az intézmény ezt a javaslatot megfelelő indok nélkül elutasítja, a következő lépés általában az ajánlástervezet.

Olyan esetekben, amikor az ombudsman úgy ítéli meg, hogy az intézmény valószínűleg nem fogadja el a békés megoldást, vagy ha a békés megoldás nem lenne megfelelő, továbbléphet egyenesen az ajánlástervezethez. A békés megoldásra tett javaslatában az ombudsman célja, hogy megegyezés szülessen az érintett intézmény és az egyéni panaszos között, aki gyakran személyes jogorvoslatot keres. Ha a jogorvoslatra szoruló hivatali visszásság mindenekelőtt a közérdeket sérti, előfordulhat, hogy az ombudsman helyesebbnek találja, ha a békés megoldás keresése helyett inkább ajánlástervezetet tesz.

E tekintetben külön említést érdemel a bocsánatkérés, mint a jogorvoslat egyik formája. A bocsánatkérésnek őszintének kell lennie ahhoz, hogy eredményes legyen. Egy őszintétlennek tűnő bocsánatkérés csak tovább ront a helyzeten. A panaszos nagyobb valószínűséggel találja őszintének a bocsánatkérést, ha azt az intézmény saját kezdeményezésére teszi meg, és nem az ombudsman hivatalos javaslatára reagálva. Az ombudsman ezért gyakran úgy véli, hogy nem volna hasznos, ha bocsánatkérésből álló békés megoldást javasolna. A bocsánatkérésre irányuló ajánlástervezetnek pedig valószínűleg még ennél is kevesebb haszna lenne.

Ha semmit sem lehet tenni a hivatali visszásság helyrehozatala érdekében, a kritikai észrevétel korrekt és hatékony módot kínál az ügy lezárására.

Ilyen körülmények között a kritikai észrevétel korrekt megoldás mind a panaszos, mind az érintett intézmény szempontjából. Korrekt a panaszos szempontjából, mert megerősíti, hogy panasza jogos volt, bár jogorvoslatra nincsen mód. Ugyanakkor korrekt az érintett intézmény szempontjából is, mivel ez nem más, mint az ombudsman eljárásának végeredménye, amely eljárás arra szolgál, hogy az intézmény tudomást szerezzen a panaszos által előterjesztett állításokról, követelésekről, bizonyítékokról és érvekről. Ugyanezek az eljárások az intézmény számára is lehetővé teszik, hogy az ellene felhozott ügy teljes körű ismeretében, de még a kritikai észrevétel megtétele előtt kifejtse álláspontját.

A kritikai észrevétel hatékony is, mivel segítségével elkerülhető egy hosszúra nyúló és a panaszos számára semmilyen jogorvoslatot nem biztosító vizsgálat.

Ami a közérdeket illeti, maga az észrevétel kellő nevelési célzattal bír. Az intézménynek, amelyhez a kritikai észrevételt címezték, a jövőre vonatkozóan le kell vonnia a megfelelő következtetéseket. Az, hogy mi a megfelelő, a szóban forgó hivatali visszásságtól függ. Egy elszigetelt eset például nem feltétlenül igényel nyomon követést.

4. Kritikai észrevételek a békés megoldás vagy az ajánlástervezet elutasítása után

Ha az intézmény elfogadja a békés megoldást vagy az ajánlástervezetet, akkor ennek alapján az ügyet általában le lehet zárni.

Ha a panaszos alapos indok nélkül elutasítja a békés megoldásra irányuló javaslatot, az ombudsman rendszerint úgy vélekedik, hogy az eset további vizsgálata nem indokolt.

Ha az intézmény utasítja el a békés megoldásra irányuló javaslatot vagy ajánlástervezetet, annak többféle következménye lehet.

Először is, az ombudsman az intézmény válaszának mérlegelését követően ítélheti úgy, hogy korábbi megállapítása – miszerint hivatali visszásság történt – felülvizsgálatra szorul.

Másodszor, ha az intézménynek az ajánlástervezetre vonatkozó részletes véleménye nem kielégítő, az ombudsman külön jelentésben tájékoztathatja az Európai Parlamentet. Amint arra az ombudsman első ízben az 1998. évi éves jelentésében rámutatott, az Európai Parlamentnek szóló külön jelentés benyújtásának lehetősége felbecsülhetetlen értékű az ombudsman munkája szempontjából. Éppen ezért külön jelentést nem készíthet túlságosan gyakran, csakis fontos ügyekkel kapcsolatban, amelyekben a Parlament lépéseket tehet az ombudsman támogatása érdekében.

Végül az ombudsman határozhat úgy, hogy kritikai észrevétellel zárja le az ügyet, akár abban a szakaszban, amikor az intézmény elutasítja a békés megoldást, akár abban, amikor az intézménynek az ajánlástervezetre vonatkozó részletes véleménye nem kielégítő.

Az ombudsman bizonyos esetekben azért is zárhatja az ügyet kritikai észrevétellel, mert az a véleménye, hogy az intézmény meggyőzően kifejtette, hogy bár hivatali visszásság történt, a békés megoldásban vagy az ajánlástervezetben javasolt jogorvoslat nem megfelelő, más megoldás vagy jogorvoslat pedig nem lehetséges. Ilyen esetekben a kritikai észrevétel lényegében hasonló ahhoz, ami akkor lett volna, ha békés megoldásra irányuló javaslat vagy ajánlástervezet nélkül zárták volna le az ügyet.

Sajnos olyan esetek is vannak, amikor az intézmény utasítja el az ombudsman javaslatait, mégpedig meggyőző indokok nélkül. Sőt, ritkán az is előfordul, hogy az intézmény nem hajlandó elfogadni az ombudsman megállapítását, miszerint hivatali visszásság történt.

Fennáll a veszélye, hogy ezek az esetek aláássák az ombudsman erkölcsi tekintélyét, és gyengítik a polgároknak az Európai Unióba és annak intézményeibe vetett bizalmát. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ombudsman intézménye ott működik a legeredményesebben, ahol a jogállamiság hosszú múltra tekint vissza, és ahol jól működő demokratikus intézmények vannak. Ilyen közegben az állami hatóságok általában követik az ombudsman ajánlásait – annak ellenére, hogy azok jogilag nem kötelező erejűek –, még ha esetleg nem is értenek egyet velük.



[1] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke felhatalmazza az ombudsmant, hogy kivizsgálja „az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó” panaszokat. Az egyszerűség kedvéért az „intézmény” kifejezés ebben a szövegben az EU minden intézményére, szervére és hivatalára értendő. 

[2] Az ombudsman éves jelentései számos olyan esetet említenek, amikor az intézmények jogorvoslatot nyújtottak a panaszosok számára.

2015

Putting it Right? - How the EU institutions responded to the Ombudsman in 2015

Putting it Right? - Annex - Detailed analysis of the responses to the Ombudsman’s remarks, recommendations and proposals in 2015

2014

Putting it Right? - Annex - Detailed analysis of the responses to the Ombudsman’s remarks, recommendations and proposals in 2014

Putting it Right? - How the EU institutions responded to the Ombudsman in 2014

2013

Putting it Right? - Annex - Detailed analysis of the responses to the Ombudsman’s remarks, recommendations and proposals in 2013

Putting it Right? - How the EU institutions responded to the Ombudsman in 2013

2012

Putting it Right? - Annex - Detailed analysis of the responses to the Ombudsman’s remarks, recommendations and proposals in 2012

Putting it Right? - How the EU institutions responded to the Ombudsman in 2012

2011

Report on responses to proposals for friendly solutions and draft recommendations - How the EU institutions complied with the Ombudsman’s suggestions in 2011

Follow-up to critical and further remarks - How the EU institutions responded to the Ombudsman’s recommendations in 2011

2010

Follow-up to critical and further remarks- How the EU institutions responded to the Ombudsman’s recommendations in 2010

2009

Follow-up to critical and further remarks- How the EU institutions responded to the Ombudsman’s recommendations in 2009

2008

Follow-up to critical and further remarks - How the EU institutions responded to the Ombudsman's recommendations in 2008

2007

Follow-up to critical and further remarks - How the EU institutions responded to the Ombudsman's recommendations in 2007

2006

Study of follow-up given by institutions to critical remarks and further remarks made by the Ombudsman in 2006