Éves jelentés 2018

Bevezető

Nagy örömmel mutatom be az európai ombudsman hivatalának 2018-as éves jelentését.

Nagymértékben nőtt a hivatal részére benyújtott, a hatáskörömbe tartozó panaszok száma, melyeket polgárok, a civil társadalom, vállalkozások és a média képviselői küldtek. Ezt nem annak tulajdonítom, hogy az uniós közigazgatás színvonala csökkent, hanem annak, hogy szélesebb körben ismerik a hivatalom munkáját és az általunk elérhető pozitív eredményeket. Hálás vagyok az uniós intézményeknek, ügynökségeknek és szerveknek az együttműködésükért ebben a munkában – különösen az Európai Parlamentnek a folyamatos támogatásáért.

Ez az év azért is emlékezetes volt, mert egy ombudsman számára meglehetősen ritka hatáskört gyakoroltam: különjelentést nyújtottam be az Európai Parlamentnek az Európai Unió Tanácsa elszámoltathatóságáról.

Sok évtizeden keresztül az Unió nyilvános megítélését részben az a káros mítosz formálta, hogy a nemzeti kormányok kismértékben vagy egyáltalán nem szólhatnak bele az uniós jogalkotásba. Ezért fontos az uniós demokrácia és a megfelelő tájékoztatáson alapuló nyilvános vita szempontjából, hogy ezt a mítoszt megszüntessük.

Ezért, mivel a polgároknak joguk van tudni azt, hogy a kormányuk hogyan veszi ki a részét az uniós jogalkotásból, felkértem az Európai Parlamentet arra, hogy támogassa a javaslataimat, melyek célja a Tanácsra vonatkozó jogalkotási átláthatóság növelése. Nagyon hálás voltam a Parlament tagjainak, hogy ilyen nagy mértékben támogatták a javaslataimat, és remélem, hogy ez valódi változást hoz a 2019-es európai parlamenti választások előtt.

Továbbá ebben az évben hivatalosan is bevezettük a gyorsított eljárást a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek elbírálásához. Ez az eljárás – mely keretében a hivatalunk célja, hogy 40 napon belül érdemben reagáljon egy panaszra – jó eredményeket hozott a panaszosok számára.

Egy ombudsman munkájának része, hogy proaktívan figyelemmel kísérje, hogyan hajtják végre az etikai és elszámoltathatósági szabályokat. 2018-ban befejeztem annak a témának a részletes feltérképezését, hogy 15 intézmény hogyan kezelte az arra vonatkozó szabályokat, hogy egy vezető tisztségviselő a magánszektorban vállal munkát. Örömmel láttam, hogy az intézmények nagy figyelmet szentelnek a szigorú szabályoknak erre a forgóajtó-jelenségre vonatkozóan, bár a munka itt még nem ért véget.

A #MeToo-mozgalomra reagálva, amely felhívja a figyelmet a – különösen a nők elleni – zaklatásra, megvizsgáltam, hogy az uniós közigazgatás milyen zaklatásellenes politikákkal rendelkezik. 26 uniós intézményt és ügynökséget kértem fel arra, hogy ismertessék ezeket a politikákat, továbbá azt, hogy hogyan hajtják őket végre, valamint kaptak-e zaklatással kapcsolatos panaszokat, és hogyan kezelték őket. Az elemzésemet nyilvánosságra hoztam, és remélem, hogy hozzájárul a nagy kihívást jelentő munkahelyi zaklatás felszámolásához.

A hivatalom gyakran foglalkozik olyan panaszokkal, amelyek az Unió hivatalos nyelveinek az intézmények általi használatával kapcsolatosak. Annak érdekében, hogy megbeszélést kezdeményezzünk, megkérdeztük a polgárokat, hogy mi a véleményük például az uniós weboldalak nyelvpolitikáiról, illetve arról, hogy milyen mértékben lehet a technológiát fordításra használni. A válaszok elemzését el fogom küldeni az Európai Bizottságnak.

Márciusban Brüsszelben megtartottuk az Ombudsmanok Európai Hálózatának éves konferenciáját. A legfőbb téma az volt, hogy az ombudsmanok hogyan segíthetnek a befogadóbb társadalmak létrehozásában. A hivatalom által szervezett szeptemberi nyomonkövetési szemináriumon levontuk a tanulságokat az OECD felméréséből, mely arról szól, hogy az ombudsmani intézmények milyen szerepet töltenek be a nyílt kormányzás ösztönzésében.

Októberben örömmel hirdettem meg a 2019. évi „Gondos ügyintézés” díjat. 2019 júniusában egy ünnepség keretében fogjuk megünnepelni a projekteket, és kihirdetni a nyerteseket.

Összefoglalva: 2018 eseményekkel teli és sikeres év volt. Ahogy 2019-re gondolunk, a nagy fontossággal bíró európai parlamenti választásokra és az arról folyó vitákra, hogy a digitális korban milyen jövője van a demokráciának, az uniós intézmények azon kötelezettsége, hogy a legmagasabb etikai és elszámoltathatósági normákat tartsák fenn, fontosabb, mint eddig bármikor.

Emily O’Reilly

1. 2018-as körkép

1 Január Az ombudsman azt javasolja, hogy Draghi EKB-elnök függessze fel tagságát a G30-ban	2 Február Gyorsított eljárásban bírálják el a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos panaszokat	3 Március Az Ombudsmanok Európai Hálózatának éves konferenciája Brüsszelben
4 Április Az ombudsman beszédet mond az európai polgári kezdeményezés napján	5 Május Az ombudsman különjelentést küld a Parlamentnek a Tanács jogalkotási elszámoltathatóságának hiányáról	6 Június Az ombudsman átveszi az „európai jövőkép” díjat Prágában
7 Július Nyilvános konzultáció arról, hogy az uniós intézményekben hogyan használják a nyelveket	8 Augusztus Ajánlások az Európai Bizottság főtitkárának kinevezéséről	9 Szeptember Az ombudsman szemináriumot szervez az ombudsmani intézmények nyílt kormányzásban betöltött szerepéről
10 Október A 2019. évi „Gondos ügyintézés” díj meghirdetése	11 November Az ombudsman részt vesz a 2018. évi Éves Alapjogi Kollokviumon	12 December Az ombudsman részt vesz egy megbeszélésen Washingtonban az amerikai és uniós etikáról és átláthatósági szabályokról

2. A legfontosabb témák

Az európai ombudsman segíti a polgárokat az uniós intézményekkel, szervekkel és ügynökségekkel való kapcsolatuk során. A felmerülő problémák a döntéshozatallal kapcsolatos átláthatóság hiányától, az iratokhoz való hozzáférés megtagadásától az alapvető jogok megsértéséig, illetve szerződéses problémákig terjednek.

2.1. Az uniós döntéshozatal elszámoltathatósága

Ahhoz, hogy az európai polgárok gyakorolhassák az uniós döntéshozatali folyamatban való részvételüket, valamint az abban részt vevők számonkérésére vonatkozó demokratikus jogukat, a jogalkotási döntéshozatalnak kellőképpen átláthatónak kell lennie.

Az ombudsman számos javaslatot tett az Európai Unió Tanácsának annak érdekében, hogy a polgárok könnyebben követhessék az uniós jogalkotási eljárást. Ezek között szerepel, hogy a Tanácsnak rendszeresen rögzítenie kell a tagállamok álláspontját az előkészítő szervekben, valamint egyértelmű kritériumokat kell kidolgoznia a dokumentumok „LIMITE” (korlátozott) megjelölésére vonatkozóan. O’Reilly asszony továbbá azt is javasolta, hogy a Tanács hozzon létre egy e célt szolgáló weboldalt minden egyes jogalkotási javaslatnak, és tegye felhasználóbarátabbá a nyilvános hozzáférésű dokumentumok nyilvántartását. Az ombudsman egy különjelentésben szorgalmazta, hogy az Európai Parlament támogassa ezt az ügyet. Az Európai Parlament tagjainak túlnyomó többsége támogatta az ombudsman javaslatait egy plenáris ülésen történő szavazás keretében.

A döntéshozatalra vonatkozó elszámoltathatóság az EU döntéshozatali folyamatának bonyolultabb részére is vonatkozik, ideértve a komitológiát is. Ez olyan eljárások összessége, amelyek révén a tagállamok ellenőrzik, hogy az Európai Bizottság hogyan hajtja végre az uniós jogot. Az Európai Parlament egyik tagja azt követően fordult az ombudsmanhoz, hogy a Bizottság kizárólag részleges hozzáférést biztosított a tagállami képviselők megbeszéléseinek jegyzőkönyveihez, melyek során megvitatták és meghatározták a gépjárművek kibocsátására vonatkozó uniós szabályokat. Az ombudsman rámutatott arra, hogy elengedhetetlen egy elszámoltathatóságon alapuló demokratikus rendszerben annak ismerete, hogy egy végrehajtási jogi aktust hogyan hoznak létre, és hogy mi az álláspontja a különböző tagállami képviselőknek, és felkérte a Bizottságot, hogy jelentősen növelje a megbeszélések jegyzőkönyveihez való hozzáférést.

Az Unió alkalmanként létrehoz olyan ad hoc csoportokat, amelyek a szakpolitikai területeken nyújtanak tanácsadást. Egy ilyen csoport – a magas szintű szakértői csoport – tanácsot adott a Bizottság számára azzal kapcsolatban, hogy az Unió hogyan támogathatja a közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozó kutatást. Egy NGO azzal a panasszal fordult az ombudsmanhoz, hogy ez a csoport nem rendelkezik megfelelő átláthatósággal, továbbá megjegyezte, hogy a politikákra vonatkozóan szaktanácsadást nyújtó bizottsági szakértői csoportok nyilvántartása nem tartalmazza ezt a csoportot. Az ombudsman álláspontja szerint a csoport ugyanazokat a feladatokat látja el, mint egy szakértői csoport, ezért felkérte ezt a csoportot, hogy hozza nyilvánosságra az ülései napirendjét, jegyzőkönyveit és a résztvevők beadványait. Az ombudsman álláspontja szerint valamennyi jövőbeli magas szintű szakértői csoportnak ugyanazokat az átláthatósági előírásokat kell alkalmaznia.

Az elszámoltatható döntéshozatal az intézmények belső döntéseire is vonatkozik. Két panasz beérkezését követően az ombudsman megvizsgálta, hogy az Európai Bizottság hogyan jelölte ki a főtitkárát 2018 februárjában, és négy hivatali visszásságot állapított meg, ideértve azt is, hogy indok nélkül sürgette a pályázókat az álláshely betöltésére. Az ombudsman álláspontja szerint a hivatali visszásság felelőssége közösen terheli a Bizottság tagjait, és felkérte a Bizottságot, hogy a jövőben hozzon létre egy speciális eljárást a főtitkár kinevezésére. Annak ellenére, hogy a Parlament támogatta az ombudsman ajánlásait, a Bizottság megtagadta ennek a kinevezési eljárásnak a létrehozását. Az ombudsman végül lezárta a vizsgálatot azzal az állásponttal, hogy sajnálatos módon a Bizottság nem élt azzal a lehetőséggel, hogy visszaszerezze a polgárok bizalmát azután, hogy problémák adódtak a legmagasabb rangú tisztviselőjének kinevezésekor.

2.2. A lobbitevékenységek átláthatósága

Az ombudsman munkájának nagy része abból áll, hogy felhívja az uniós közigazgatás tagjainak figyelmét bizonyos problémákra, ideértve azt az esetet is, amikor uniós tisztviselők a magánszférában töltenek be álláshelyeket, illetve magánszemélyek a magánszférából érkeznek az EU intézményeibe, és ez a „forgóajtó-jelenség” kárt tesz az EU nyilvános megítélésében. Ezek az esetek aggodalomra adhatnak okot az összeférhetetlenség, illetve a volt kollégák lobbitevékenységei miatt.

Az ombudsman korábban már elvégzett egy vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy a Bizottság hogyan kezeli a „forgóajtó-jelenséggel” érintett helyzeteket a személyzetre vonatkozóan, és javaslatokat tett arra, hogy hogyan lehetne javítani a szabályok végrehajtásával kapcsolatos eljárásokon ezen a területen. O’Reilly asszony 2017-ben nyomon követésként elindított egy saját kezdeményezésű vizsgálatot arról, hogy a Bizottság milyen mértékben hajtotta végre a javaslatait.

A „forgóajtó-jelenségre” vonatkozó felülvizsgált bizottsági szabályok 2018 szeptemberében léptek hatályba, és ezek szabályozzák az abban az esetben teendő intézkedéseket, ha egy tisztviselő személyes okokkal indokolt szabadságot vesz ki, illetve más munkalehetőség miatt távozik az intézményből. A Bizottság évente körülbelül 2 000 összeférhetetlenségi ellenőrzést végez az érkező tisztviselőkről, és körülbelül 400 ellenőrzést olyan alkalmazottakra vonatkozóan, akik az uniós közigazgatáson kívül kívánnak munkát vállalni.

Az ombudsman elemzése szerint két szempontból sem volt megfelelő az, ahogyan a Bizottság kezelte a „forgóajtó-jelenséggel” érintett helyzeteket. Nem minden esetben tett közzé adatokat azokról az esetekről, melyekben a vezető tisztviselők az uniós közigazgatáson kívül vállalnak munkát (kizárólag azokban az esetekben, amelyekben valószínűsíthető volt a lobbitevékenység), és ezeket az adatokat csupán évente egyszer teszi közzé. Az ombudsman kérte, hogy az összes ilyen esetre vonatkozó adatot hozzák nyilvánosságra, és megismételte a korábbi javaslatát, mely szerint a Bizottságnak gyakrabban kellene nyilvánosságra hoznia az egyedi esetekre vonatkozó adatokat.

Az ombudsman több egyéb gyakorlati intézkedést is javasolt. Javasolta, hogy ha a Bizottság feltételeket ír elő egy korábbi tisztviselő számára, az érintett személynek tájékoztatnia kell a jövőbeli munkáltatóját. O’Reilly asszony továbbá azt is javasolta, hogy ha egy korábbi vezető tisztviselőnek ideiglenesen megtiltják a lobbitevékenységet, a Bizottságnak tájékoztatnia kell az érintett személy intézményeken belüli volt munkatársait. Egy további javaslat az, hogy ha egy korábbi vezető tisztviselő a magánszektorba távozik, azt közvetlenül az átláthatósági nyilvántartásban hozzák nyilvánosságra.

Az ombudsman továbbá megvizsgálta, hogy 15 uniós intézmény és szerv (ideértve az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Számvevőszéket) hogyan tesz közzé információkat, ha a vezető beosztást betöltő tisztviselőik jóváhagyást kérnek a külső munkavállalásra, ideértve azt, hogy milyen gyakran teszik közzé ezeket az információkat, valamint ezeknek az információknak az alkalmazási körét és tartalmát.

Bár az ombudsman megállapította, hogy a 15 intézmény tudatában van annak, mennyire fontos az ezen a területen érvényes szabályok szigorú végrehajtása, mégis fejlesztésre irányuló javaslatokat tett. O’Reilly asszony javasolta, hogy az intézmények tegyék közzé minden olyan eset részleteit, amelyben külső munkavállalás iránti kérelmet vizsgálnak meg; és ha egy korábbi tisztviselő egy olyan szervezethez távozik, amely szerepel az átláthatósági nyilvántartásban, az ügyéről közzétett adatoknak tartalmazniuk kell egy, az átláthatósági nyilvántartásban található szervezeti bejegyzésre mutató hivatkozást.

2.3. A dokumentumokhoz való hozzáférés

A dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó gyorsított eljárást hivatalosan februárban indították el, és hamar az ügyvizsgálati környezet fontos részévé vált. A rendszer keretében a hivatal egy panasz beérkezésétől számított öt munkanapon belül eldönti, hogy van-e hatásköre annak megvizsgálására, és célja, hogy 40 napon belül határozatot hozzon.

Egy belga NGO igénybe vette a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre vonatkozó eljárást az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) részére küldött kérelméhez. A vizsgálat azt eredményezte, hogy rendelkezésre bocsátották a (Európai Védelmi Kutatási Programra vonatkozó lobbitevékenységekkel kapcsolatos) dokumentumokat, és az EDA hatékonyabbá tette az eljárásait és a rendszereit a dokumentumokhoz való hozzáférés kezelésére és az arra való válaszadásra vonatkozóan.

Időnként az érintett intézmény ténylegesen megakadályozza a hozzáférést egy dokumentumhoz azzal, hogy lassan válaszol az első kérelemre. Ez történt akkor, amikor egy német állampolgár hozzáférést kért az uniós költségvetéssel és a humán erőforrással foglalkozó biztos és harmadik felek között folytatott megbeszélésekre vonatkozó tájékoztató dokumentumokhoz. A panaszos az ombudsmanhoz fordult, mivel a Bizottság több mint egy évig nem hozott határozatot a kéreleméről. A vizsgálat során a Bizottság azt mondta, hogy még mindig nem tud határozatot hozni a kérelemről, ami azt eredményezte, hogy az ombudsman kiadott egy ajánlást az indokolatlan késedelem miatt. Ezután a Bizottság dokumentumokat adott ki 12 megbeszélésről, ami az ombudsman álláspontja szerint a megfelelő intézkedés volt.

O’Reilly asszony további vizsgálat után arra ösztönözte a Bizottságot, hogy pragmatikusan és polgárközpontú módon közelítse meg az átláthatóságot annak érdekében, hogy ne keltse a titoktartás hamis látszatát. A Bizottság részleges hozzáférést adott egy újságíró számára egy olyan uniós projektre vonatkozó dokumentumokhoz, mely ingyenes Wi-Fi zónákat biztosít különböző városokban. Az ombudsman álláspontja szerint a Bizottság által szerkesztéssel eltávolított dokumentumrészek – ahogyan a Bizottság is fogalmazott – a panaszos kérelme hatályán kívülre esnek. Ennek ellenére O’Reilly asszony azt javasolta, hogy abban az esetben, ha egy dokumentum kis része a panasz hatályán kívülre esik, a Bizottságnak a jövőben meg kell fontolnia, hogy nyilvánossá teszi-e azt a részt is.

Az ombudsman továbbá kiadott egy ajánlást azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést a géntechnológiával módosított szervezetek élelmiszerként vagy takarmányként történő használatával kapcsolatos dokumentumokhoz. A Greenpeace – mely egy nem kormányzati szervezet – felkérte a Bizottságot arra, hogy adjon nyilvános hozzáférést azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek meghatározzák a Bizottság által a javaslata bemutatása előtt megfontolt különböző lehetőségeket, valamint azokhoz a dokumentumokhoz, amelyekben meghatározza, hogy mi alapján választotta ki a javaslatban bemutatott lehetőséget.

Egy másik ügy célja egyértelművé tenni, hogy az e-mailek mely esetben tekinthetők dokumentumoknak a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozóan. Ebben a vizsgálatban az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy vázolja a belső politikáját arra vonatkozóan, hogy mely esetben tekinthetik a személyzeti e-maileket dokumentumoknak, és válaszoljon az ombudsman azon álláspontjára, hogy az uniós dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelésekor szükség lehet a személyzeti e-mailekhez való hozzáférésre.

2.4. Alapvető jogok

Az ombudsman rendszeresen foglalkozik az alapvető jogokkal, különösen az egyenlőséggel és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos panaszokkal. Az Európai Beruházási Bank (EBB) egyik tisztviselője azért fordult az ombudsmanhoz, hogy panaszt tegyen a banknál történő nemen alapuló megkülönböztetés miatt. A panaszos bejelentést tett a bank visszaélés-bejelentési politikája keretében, mely szerint a vezetői pozíciókba való előléptetés tekintetében a bank nem biztosítja a nők számára ugyanazokat a lehetőségeket, mint a férfiaknak. Az ombudsman álláspontja szerint túl sok idő telt el a panaszos bejelentésére történő válaszadásig, és felkérte az EBB-t arra, hogy szigorítsa a visszaélés-bejelentési politikáját, melybe az beleegyezett. Az ombudsman továbbá arra is felkérte a Bankot, hogy több energiát fektessen annak elérésébe, hogy a vezetői pozíciókban egyenlő arányban legyenek nők és férfiak, és növelje a nőkre vonatkozóan 2021-ig elérni kívánt 33%-os célkitűzését.

Az ombudsman 2018 végén reagált egy korábbi vizsgálatra arra vonatkozóan, hogy amikor a tagállamok végrehajtják az uniós kohéziós politikát, tiszteletben tartják-e az alapvető jogokat. O’Reilly asszony megkérdezte a Bizottságot arról, hogy milyen intézkedéseket tett annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat az európai strukturális és beruházási alapokkal kapcsolatos panaszok vizsgálatában. Mivel a vizsgálat tárgya az volt, hogy a tagállamok mire fordítják az uniós pénzeszközöket, az ombudsman felkérte az Ombudsmanok Európai Hálózatát annak megvizsgálására, hogy a kormányaik hogyan hajtják végre a szabályokat.

2018 elején két szakszervezet panasszal fordult az ombudsmanhoz egy légiforgalmi szolgáltatásról szóló európai bizottsági dokumentummal és bizottsági szolgálati munkadokumentummal kapcsolatban. A panaszosok álláspontja szerint a dokumentum nem tartotta tiszteletben a sztrájkhoz való alapvető jogot, és ez a terület nem tartozik a Bizottság hatáskörébe. Az ombudsman megállapította, hogy azzal, hogy a Bizottság arra ösztönözte a tagállamokat, hogy nem kötelező jelleggel bizonyos gyakorlatokat alkalmazzanak sztrájk esetén, nem lépte túl a hatáskörét. Továbbá megállapította, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a Bizottság által ösztönzött gyakorlatok bármelyike megsértette volna a sztrájkhoz való alapvető jogot.

2.5. Etikai kérdések

Az ombudsman munkájának része, hogy felhívja az uniós intézmények figyelmét arra, hogyan ítéli meg őket és intézkedéseiket a nyilvánosság. Ennek jegyében – egy átláthatósággal foglalkozó brüsszeli NGO által benyújtott panaszt követően – O’Reilly asszony felkérte Mario Draghit, az Európai Központi Bank (EKB) elnökét arra, hogy függessze fel tagságát a G30-ban, mely egy magán- és központi bankok vezetőiből és a tudományos közösség képviselőiből álló magánszervezet. Mivel a G30-tagok közül néhányan olyan bankok vezetői, amelyeket közvetlenül vagy közvetve az EKB felügyel, az ombudsman álláspontja szerint ront a bank függetlenségének nyilvános megítélésén, ha az EKB elnöke továbbra is a G30 tagja marad. Az EKB megtagadta az ombudsman által tett javaslatok végrehajtását. O’Reilly asszony – amellett, hogy sajnálattal vette tudomásul a bank hozzáállását – reméli, hogy az ajánlása nagyobb mértékben felkelti a figyelmet a jövőben felmerülő ilyen jellegű kérdésekre.

Az Ombudsman üdvözölte a Bizottság 2018 elején tett bejelentését annak bevezetéséről, hogy minden második hónapban közzéteszi a biztosok utazási költségeit. A Bizottság intézkedése annak az eredménye, hogy az ombudsman éppen vizsgált egy NGO – az átláthatósággal foglalkozó Access Info Europe – által benyújtott panaszt, mely kifogásolta azt, hogy a Bizottság hogyan kezelte a biztosok 2016. évi utazási költségeihez való nyilvános hozzáférés iránti kérelmeket. A záró határozatában az ombudsman úgy vélekedett az új közzétételi politikáról, hogy „egy nagyon pozitív intézkedés a nagyobb mértékű átláthatóság felé ezen a téren”.

A #MeToo-mozgalom eredményeként az ombudsman megvizsgálta, hogy az uniós közigazgatás milyen zaklatásellenes politikákkal rendelkezik. 26 uniós intézményt és ügynökséget kért fel arra, hogy ismertessék ezeket a politikákat, továbbá azt, hogy hogyan hajtják őket végre, valamint kaptak-e zaklatással kapcsolatos panaszokat, és hogyan kezelték őket. Az ombudsman által megállapított bevált módszerek magukban foglalják a figyelemfelkeltést, a képzést, a kockázatértékelést, a politikák nyomon követését és a rehabilitációs intézkedéseket. Az ombudsman általános álláspontja szerint az uniós személyzet valamennyi tagját – beosztástól függetlenül – védeni kell a zaklatás ellen, és a védelemnek ki kell terjednie minden beosztású tisztviselő által elkövetett jogsértésre.

Az ombudsman továbbá konkrét ajánlásokat is tett az Európai Parlament számára arról, hogyan erősítheti a zaklatással kapcsolatos panaszok kezelésére vonatkozó eljárásait. Ez az ajánlás egy parlamenti képviselőcsoport egyik munkatársától érkezett panaszt követően született meg, mely panasz azt az időtartamot kifogásolta, amely alatt a Parlament tanácsadó bizottsága kivizsgálta a zaklatási ügyét. Az ombudsman álláspontja szerint az eljárások hiányosságai negatív hatással lehetnek a zaklatásellenes eljárásokra az egész uniós közszolgálatban, és javasolta, hogy a Parlament készítsen iránymutatásokat a tanácsadó bizottság számára az egyedi esetek lezárására vonatkozó határidőkről.

2.6. Uniós ügynökségek és más szervek

Azon túl, hogy panaszon alapuló vagy saját kezdeményezésű vizsgálatokat indít, az ombudsman célja az uniós intézményekben bekövetkező változások befolyásolása egyéb módokon, például úgy, hogy részt vesz a saját munkaterületére vonatkozó nyilvános konzultációkban. O’Reilly asszony 2018 elején levelet írt az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek, melyben javaslatokat tett az élelmiszerláncra vonatkozó uniós kockázatértékelési modell átláthatóságával kapcsolatban. A javaslatai között szerepelt az is, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak indokolatlan késedelem nélkül közzé kell tennie a kockázatértékeléssel kapcsolatos ülések napirendjét és jegyzőkönyvét. Álláspontja szerint továbbá a tudományos vizsgálatok megalapozottságához fűződő közérdek általában legyőzi a kereskedelmi érdekeket a tudományos eredmények védelmére vonatkozóan.

Folytatva a saját kezdeményezésű vizsgálatát, hogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) hogyan tartja a kapcsolatot a gyógyszeripari vállalatokkal, mielőtt ezek a vállalatok benyújtják a forgalombahozatali engedély iránti kérelmet, az ombudsman 2018 októberében nyilvános konzultációt indított erről a kérdésről. A konzultáció során véleményeket kért arra vonatkozóan, hogy ezek a kérelem benyújtását megelőző tevékenységek megfelelően átláthatóak-e, illetve az EMA által a gyógyszerfejlesztők számára nyújtott tudományos tanácsadásra vonatkozóan szükség van-e nagyobb mértékű átláthatóságra. A konzultációt 2019 januárjában zárta le.

Gyakorlati változást eredményezett az ügynökségi eljárásokban egy arra vonatkozó vizsgálat, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) hogyan kezeli a biztonsági jelentéseket, így azok, akik biztonsági aggályokat jelentenek be, visszajelzést kapnak arról, hogy az EASA rendelkezik-e hatáskörrel a felvetett problémákat illetően. A politikát akkor módosították, amikor egy légijármű-karbantartó szerelő az ombudsmanhoz fordult azzal, hogy nem kapott visszajelzést az általa benyújtott biztonsági bejelentésről.

Egy üzleti vállalkozás az ombudsmanhoz fordult azt követően, hogy a Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) megkísérelte behajtani a vállalkozás részére egy EU által finanszírozott projekt keretében kifizetett hozzájárulása egy részét. Az ombudsman beavatkozását követően az REA elismerte, hogy a panaszra adott első indoklása a pénzeszközök behajtásának okáról nem volt megfelelő, és felajánlott a panaszosnak még egy lehetőséget, hogy magyarázatot adjon az REA által felvetett kérdésekre.

2.7. Uniós szerződések és támogatások

Minden évben az ombudsman több olyan üggyel is foglalkozik, amelyek az uniós pénzeszközökkel kapcsolatosak. Bár az Európai Bizottság joggal gondoskodik arról, hogy a pénzeszközöket megfelelően osszák szét és használják fel, ez az ellenőrzési eljárás időnként félreértésekhez, illetve nehézségekhez vezet.

Egy esetben egy horvát vállalat – mely egy uniós finanszírozású projektet megvalósító konzorcium tagja volt – tulajdonosa az ombudsmanhoz fordult azt követően, hogy a Bizottság a vállalat által kapott uniós pénzeszközök összegétől nagyobb összeget kívánt behajtani. Az ombudsman beavatkozása után a Bizottság beleegyezett abba, hogy több mint 300 000 euróval mérsékelje a visszafizetendő összeget. A Bizottság azonban nem kért elnézést a panaszostól, és nem hajtotta végre az ombudsman másik ajánlását sem, mely arról szólt, hogy vizsgálja felül az ellenőrzés megállapításainak egyik aspektusát. Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság a jövőben biztosítsa az intézkedései tisztességes és arányos mivoltát a pénzügyi szabályok végrehajtása mellett, és az intézkedéseknek nagyobb mértékben kell tükrözniük az Unió alapját képező értékeket.

Egy másik ügy arról szólt, hogy az Európai Bizottság határozata szerint egy német nem kormányzati szervezetnek vissza kell fizetnie az EU LIFE+ programja keretében kapott pénzeszközöket. A Bizottság álláspontja szerint a kérdéses pénzeszközök az NGO számára nyereséget képeztek, ezért be kívánt hajtani 214 707 eurót. A panaszos vitatta a Bizottság álláspontját, és az ombudsmanhoz fordult. A vizsgálat során a Bizottság beleegyezett abba, hogy nem hajtja be a pénzeszközöket.

Egy másik, uniós finanszírozással kapcsolatos vizsgálat akkor indult el, amikor az Európai Egyetemek Szövetsége (EUA) azzal a panasszal fordult az ombudsmanhoz, hogy a Bizottság megtagadta a szervezet számára az ALFA-PUENTES projekttel (a latin-amerikai regionális integrációt támogató projekt) kapcsolatban felmerült költségek (83 000 euró) megtérítését. Az ombudsman álláspontja szerint a Bizottság nem indokolta meg kellően, hogy miért tagadta meg az EUA által kért összeg kifizetését, és felkérte annak megtérítésére. Válaszul a Bizottság újból megvitatta az ügyet a panaszosokkal, és beleegyezett a költségek kifizetésébe.

2.8. A polgárok részvétele az uniós politikák kialakításában

A 24 hivatalos nyelvvel és több mint 500 millió polgárral rendelkező EU elkötelezett a nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása és megőrzése mellett. Emiatt kiemelkedő figyelmet kell fordítani azokra a nyelvekre, amelyeket az uniós intézmények a nyilvánossággal történő kommunikációhoz használnak. Valamennyi uniós jogszabályt közzé kell tenni valamennyi hivatalos nyelven, de ezeken a konkrét eseteken kívül az uniós intézmények bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy milyen nyelvet használnak speciális helyzetekben.

Az intézmények között azonban ellentmondás van azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan alkalmazzák a nyelvpolitikát, különös tekintettel az intézmények honlapjaira. Az ombudsman júliusban egy szeptemberig tartó nyilvános konzultációt indított, mely során észrevételeket várt arról, hogy az uniós intézmények hogyan kommunikálhatnak a leghatékonyabban a nyilvánossággal. 286 válasz érkezett, melyekből a legtöbbet magánszemélyek (247), hármat tagállamok és kettőt uniós ügynökségek küldtek. A válaszok elemzését 2019-ben tesszük közzé az ombudsman weboldalán.

Az állampolgárok részvétele a szakpolitikai döntéshozatalban attól függ, hogy megfelelő időben hozzáférnek-e a vonatkozó információkhoz. Egy ügy, amely a dokumentumokhoz való hozzáférésről szól, jól illusztrálja ezt: egy, az állatok jogaival foglalkozó NGO az ombudsmanhoz fordult, miután a Bizottság megtagadta a hozzáférést az állatok felhasználásának egy hatásvizsgálat-tervezethez történő becsléséhez végzett számításokat tartalmazó dokumentumokhoz. A vizsgálatot a vegyi anyagok engedélyezéséről és értékeléséről szóló uniós jogszabály (REACH) módosításának részeként hajtották végre. A vizsgálat során a Bizottság közzétette a dokumentumokat, mely intézkedés az Európai Unió Bíróságának a jogalkotási kezdeményezésekhez kapcsolódó dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, a közelmúltban hozott ítéletével is összhangban volt.

Az ombudsman továbbra is támogatta az európai polgári kezdeményezést (EPK), mely keretében a Bizottságnak meg kell fontolnia a jogszabályalkotást az olyan kérdésekben, amelyekkel kapcsolatban több mint egymillió aláírást gyűjtöttek össze legalább hét tagállamból. O’Reilly asszony az EPK-nap keretében tartott beszédében elmondta, hogy a hivatala nyomon fogja követni, hogy az EPK-ról szóló, tervezett új jogszabályokat hogyan hajtják végre.

3. Kommunikáció és együttműködés

3.1. Kommunikáció

Az ombudsman hivatala két jelentős intézkedést hozott 2018-ban azon folyamatos célja keretében, hogy növelje átláthatóságát. Az első intézkedés a honlapjának átdolgozása volt, amelynek új verziója júliusban vált elérhetővé. Az új weboldal felhasználóbarátabb, jobb keresési funkcióval rendelkezik, mivel az ügyeket tárgy, formátum és dátum szerint lehet rendezni. Az előtérben megjelennek a főbb vizsgálatok, kiadványok és rendezvények, ami lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy gyorsan áttekintse a hivatal tevékenységét.

Az ombudsman továbbá közzétett egy új videót, melyben egyszerű módon részletezi munkája jellegét. A videó kiemeli azt a három területet, amelyeket az ombudsman vizsgálhat: az információkhoz való hozzáférés, az uniós finanszírozás problémái és a lobbitevékenység átláthatósága. A különálló vizsgálati területeket három nagyon rövid videóban mutatjuk be, amelyek a közösségi oldalakon könnyen megoszthatók.

A hivatali Twitter-fiók (@EUOmbudsman) követőinek száma 17%-kal nőtt egy év alatt, a LinkedIn-fiók követőinek száma pedig 13%-kal. Azon közösségi oldalak követőinek száma, amelyeken az ombudsman nemrég hozta létre a profilját, mint például az Instagram, jelentősen növekedett (61%), míg a Mediumprofiljának olvasótábora 40%-kal nőtt.

Az ombudsman októberben útjára indította a 2019. évi „Gondos ügyintézés” díjat az első, sikeres kezdeményezést követően, amelynek keretében számos uniós intézményből, szervből és ügynökségből jelöltek projekteket. A díjra jelölhetnek uniós tisztviselők, vállalkozások, egyesületek és civil társadalmi csoportok. A jelölésre való biztatás mellett az ombudsman megjegyezte, hogy „ennek a munkának a formális elismerésével megoszthatjuk a bevált módszereket az intézmények között”, és remélte, hogy ez inspirálni fogja a jövőbeli projekteket. A díjkiosztó 2019 júniusában kerül megrendezésre.

Az ombudsman hivatala örömmel vett részt a júniusban Strasbourgban megrendezett 2018-as európai ifjúsági rendezvényen, amely két nap alatt több ezer fiatalt hozott össze. A személyzet számos tagja vett részt a rendezvényen, bemutatták, hogy a hivatal hogyan nyújt segítséget a polgároknak, és hogyan népszerűsíti a saját munkáját a közösségi oldalakon. O’Reilly asszony vitaindító beszédében emlékeztette a fiatalokat a szavazás erejére. Arra ösztönözte őket, hogy úgy tekintsenek az európai parlamenti választásokra, mint egy lehetőségre arra, hogy megmutassák ezt az erőt, és befolyásolják az uniós szintű döntéseket.

3.2. Kapcsolat az EU intézményeivel

3.2.1. Európai Parlament

Az ombudsman nagyra értékeli az Európai Parlamenttel ápolt szoros kapcsolatot. A Parlament tagjai választják meg az ombudsmant, aki segíti az európai polgárokat az EU közigazgatásával kapcsolatos problémáikban. 2018-ban az ombudsman felszólalt a Parlament egyik plenáris ülése előtt, és véleménycserét folytatott több bizottsággal, köztük a Petíciós Bizottsággal, a Jogi Bizottsággal, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsággal, az Alkotmányügyi Bizottsággal és a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal. Az ombudsman találkozott Antonio Tajani elnökkel, és megbeszéléseket tartott az Európai Parlament több képviselőjével, akik valamennyi fő politikai csoportot képviselték. Az Ombudsman várakozással tekint az újonnan megválasztott parlamenttel fenntartott eredményes kapcsolatok folytatására 2019-ben.

3.2.2. Petíciós Bizottság

A Petíciós Bizottsággal folytatott folyamatos párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan kezeljék azon polgárok aggodalmait, akik a Petíciós Bizottsághoz vagy az ombudsmanhoz fordulnak útmutatásért és segítségért. Míg az ombudsman az uniós intézményekkel, szervekkel és ügynökségekkel szemben benyújtott panaszokkal foglalkozik, a Petíciós Bizottság az EU tevékenységi területeire vonatkozó panaszokat kezeli Európa minden részéről. 2018-ban a Petíciós Bizottság egyidejűleg több aktán is dolgozott az ombudsman munkájával kapcsolatban. Az ombudsman örömmel vette tudomásul, hogy a Petíciós Bizottság tagjainak – akik valamennyi politikai csoportot képviselik – szilárd támogatását élvezi, és várakozással tekint az újonnan alakult bizottsággal való együttműködésre.

3.2.3. Európai Bizottság

Az Európai Bizottság felügyeli az EU közigazgatási munkájának nagy részét, és jelentős nyilvános érdeklődésre tart számot. Mivel ez a legnagyobb uniós intézmény, amely óriási hatással van emberek millióinak életére, természetes, hogy az ombudsmanhoz intézett panaszok nagy része a Bizottság munkájára vonatkozik. Az európai polgárok aggályainak közvetítése érdekében az ombudsman 2018-ban találkozott Juncker elnökkel és több biztossal. A Bizottság már lenyűgözően magas színvonalú közigazgatással rendelkezik. Számos terület azonban még javításra szorul. Ezért az együttműködés leghatékonyabb formája a két intézmény szolgálatai közötti rendszeres, nyílt és őszinte munkakapcsolat.

3.2.4. Más intézmények, ügynökségek és szervezetek

Az ombudsman kapcsolatot tart a többi uniós intézménnyel, szervvel és ügynökséggel is, hogy megfigyelje és támogassa az igazgatási kultúrát és az intézményközi együttműködést. 2018-ban az ombudsman szoros kapcsolatot ápolt az európai adatvédelmi biztossal (EDPS), az Európai Központi Bankkal (EKB), az Európai Beruházási Bankkal (EBB), az Európai Számvevőszékkel (ECA) és több ügynökséggel. Az uniós intézményekkel, ügynökségekkel és szervekkel ápolt szoros kapcsolatok szervesen hozzátartoznak az ombudsman „2019 irányában” című stratégiájához, amelynek célja, hogy nyitottabb és szolgáltatásorientáltabb uniós közigazgatást alakítson ki minden Európában élő személy számára.

3.2.5. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény

Az uniós keretrendszer tagjaként az ombudsman védi és támogatja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD), valamint felügyeli az egyezmény uniós intézmények általi végrehajtását. Szeptemberben az ombudsman átvette az uniós keretrendszer elnökségét egy év időtartamra.

A fogyatékossággal élő személyek az EU közös betegbiztosítási rendszere (JSIS) keretében történő kezelésére vonatkozó stratégiai vizsgálatában az ombudsman azt javasolta a Bizottságnak, hogy vizsgálja felül a JSIS-t szabályozó rendelkezéseket, hogy megfeleljenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek. Az ombudsman továbbá számos, a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelmével kapcsolatos rendszerszintű problémát állapított meg, és több javaslatot is tett. Emellett kiadott egy jelentést is, melyet a fogyatékossággal élő vagy fogyatékos családtaggal rendelkező uniós dolgozókat tömörítő szerveződéseknek, valamint az Európai Fogyatékosügyi Fórumnak címzett.

Az ombudsman lezárta a Bizottság weboldalainak hozzáférhetőségére és a fogyatékossággal élő személyek számára készült online eszközeire vonatkozó stratégiai vizsgálatát. Elégedetten vette tudomásul, hogy a Bizottság intézkedéseket hoz a weblap-akadálymentesítés érdekében, és erre vonatkozóan számos javaslatot tett. Például azt javasolta, hogy a Bizottság olyan hozzáférhető formátumban bocsásson rendelkezésre internetes tartalmakat, amely megfelel a legmagasabb nemzetközi követelményeknek, fogadjon el egy cselekvési tervet a weblap-akadálymentesítésről, és indítson a weblap-akadálymentesítésre vonatkozó kötelező képzéseket a weboldalakon dolgozó valamennyi munkatárs számára.

Decemberben az ombudsman ajánlásokat tett az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) kiválasztási eljárásainak a látássérült pályázók általi hozzáférhetőségéről szóló két panasz közös vizsgálata keretében. Felkérte az EPSO-t annak biztosítására, hogy a kiválasztási eljárásokra vonatkozó online jelentkezési lapja teljes mértékben feleljen meg a látássérült pályázókra vonatkozóan támasztott hozzáférhetőségi követelményeknek. Továbbá szorgalmazta a segítő technológiák megfelelő időben történő bevezetését is a pályázók számára a számítógépes vizsgák során, amelyeket világszerte vizsgaközpontokban rendeznek meg.

Az uniós kohéziós politika végrehajtása során az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó saját kezdeményezésű vizsgálatának utókövetéseként az ombudsman levelet írt a Bizottságnak azzal a követelménnyel kapcsolatban, hogy a tagállamoknak hatékony panaszkezelési mechanizmusokat kell létrehozniuk az európai strukturális és beruházási alapok tekintetében. Például megkérdezte, hogy a Bizottság milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat az ilyen intézkedések meghozatalában, és hogyan ellenőrzi, hogy a tagállamok teljesítik-e ezt a kötelezettséget.

Az ombudsman az Európai Iskolákra és a fogyatékossággal élő gyermekekre vonatkozóan is írt a Bizottságnak. Felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az Európai Iskolákból kikerülő, sajátos nevelési igényű gyermekek szülei ne legyenek kötelesek hozzájárulni a gyermekeik oktatási költségeihez.

3.3. Az Ombudsmanok Európai Hálózata

Az Ombudsmanok Európai Hálózatának (ENO) – amely 36 európai ország 96 hivatalából és az Európai Parlament Petíciós Bizottságából áll – fő rendezvénye egy márciusi konferencia volt, mely összehozta az egész hálózatot, a Brüsszelben működő szervezeteket és az újságírókat. A nyitóülés egy olyan témával foglalkozott, amely központi szerepet tölt be az ombudsmanok munkájában: hogyan lehet a társadalmat tisztességessé és befogadóvá tenni a polgárok számára. O’Reilly asszony azzal indította a vitát, hogy felkérte az ombudsmanokat, támogassák a nemrég jóváhagyott szociális jogok európai pillérének megvalósítását. A fő téma az volt, hogy az ombudsmanok hogyan tudnának jobban együttműködni a társadalmi igazságosság támogatása érdekében, valamint, hogy hogyan illeszkedik az uniós politika a nemzeti kontextusba, és hogyan fog kinézni az EU a jövőben. Egy későbbi vita tárgya az volt, hogy az ombudsmanok – akik időnként együttműködnek más szervekkel, például az EU által finanszírozott SOLVIT-hálózattal – hogyan nyújthatnak segítséget azon polgárok számára, akik azért küzdenek problémákkal, mert egy uniós jogszabályt nem megfelelően hajtanak végre. Több ombudsman is felhívta a figyelmet az olyan határokon átnyúló kérdésekre, mint például a szociális jóléti juttatásokkal kapcsolatos problémák.

A márciusi konferencia folytatásaként az ombudsman hivatala Brüsszelben szemináriumot szervezett, amely összekötő tisztviselőket és kommunikációs szakértőket kért fel a hálózatból. A szeminárium megvizsgálta az ENO-val való együttműködés elmélyítésének módját, áttekintette a polgárokkal való kapcsolattartás legjobb módszereit a mai behálózott világban, és levonta a tanulságokat az OECD felméréséből, mely az ombudsmani intézményeknek a nyílt kormányzásban betöltött szerepéről szól.

Az ENO továbbra is figyelemmel követte az érdekelt ombudsmani hivatalok párhuzamos vizsgálatait és kezdeményezéseit. 2018 elején az ombudsman lezárta az ózonréteget lebontó anyagokról szóló uniós jogszabály (1005/2009/EK rendelet) végrehajtását vizsgáló stratégiai kezdeményezést. Zárólevelében O’Reilly asszony megjegyezte, hogy a Bizottság még nem segíti a tagállamokat a megfelelési vizsgálataik elvégzésében, annak ellenére, hogy erre jogosult e konkrét jogszabály alapján. Több nemzeti ombudsmani hivatal bemutatta, hogy hogyan hajtják végre az uniós jogszabályokat belföldön.

Egy másik kezdeményezés – amely magában foglalta a nemzeti ombudsmanokkal való együttműködést – tárgya az volt, hogy a Bizottság szerint a nemzeti exporthitel-ügynökségek (a kockázatos piacokon tevékenykedő vállalatoknak pénzügyi támogatást nyújtó nemzeti szervek) milyen mértékben felelnek meg az emberi jogi és környezetvédelmi ügyekre vonatkozó uniós szabályoknak. Felkérték a nemzeti ombudsmanokat az álláspontjuk kifejtésére ebben a témában. Egy nem kormányzati szervezetekből álló nemzetközi koalíció panaszát követő vizsgálat alapján az ombudsman kiadott egy ajánlást, mely szerint a Bizottságnak nem elengedő évente ellenőriznie ezeket az ügynökségeket. Az ügyről az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága meghallgatást tartott, mely során a tagok támogatták az ombudsman álláspontját. A Bizottság beleegyezett abba, hogy reagáljon az ombudsman ajánlására, és a vizsgálat lezárásakor az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy tegyen jelentést az egy év alatt elért eredményekről.

A kérdezési eljárás – mely keretében az európai ombudsman hivatala segítséget nyújt az ENO-tagoknak azzal, hogy uniós intézmények szakértőitől kér válaszokat az uniós joggal kapcsolatos ügyekben – továbbra is értékes erőforrás az ENO tagjai számára. Ilyen jellegű kérdést tett fel a spanyol ombudsman hivatala, amely levelet írt az európai ombudsmannak a Frontex által koordinált közös visszaküldési műveletekről. A spanyol hivatal észrevett néhány problémát, ideértve azt, hogy a hazaszállított személyeket nem tájékoztatták a panaszkezelési mechanizmus létezéséről, és hogy a mechanizmus sem papírformátumban, sem a megfelelő nyelven (ebben az esetben spanyolul) nem volt elérhető. A kérdés eredményeként a Frontex elérhetővé tette az űrlapot a weboldalán és nyomtatott formában, valamint lefordította spanyolra, oroszra, szerbre és albánra.

O’Reilly asszony folytatta a kollégái nemzeti hivatalánál tett rendszeres látogatásait, amely keretében februárban ellátogatott Görögországba, ahol Andreas Pottakis ombudsman fogadta. A látogatás részeként O’Reilly asszony találkozott a görög kormány több képviselőjével is, és eszmecserét folytatott a helyi érdekelt felekkel és újságírókkal az uniós átláthatóság és elszámoltathatóság terén végzett munkájáról. Az Athén melletti Elaionas menekülttábort is meglátogatta.

3.4. Az ombudsman ellátogat Washingtonba

2018 decemberében az ombudsman kiküldetésre ment Washingtonba, ahol amerikai szakpolitikai döntéshozókkal, valamint ellenőrzési hivatalok, NGO-k, agytrösztök, akadémiai közösségek képviselőivel és egyéb kapcsolattartókkal találkozott, hogy többet tudjon meg az etikai, átláthatósági és elszámoltathatósági normákról és szabályokról, valamint arról, hogy azokat az amerikai kormány és a Kongresszus hogyan hajtja végre. Az ombudsman olyan problémákat vitatott meg különböző amerikai hivatalok képviselőivel, mint például a forgóajtó-jelenség, a lobbitevékenység, a visszaélés-bejelentők védelme és az információhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény. O’Reilly asszony a Kongresszus tagjaival, főfelügyelőkkel és különleges tanácsadókkal találkozott, valamint beszédet mondott a populizmusról és a közbizalomról a Német Marshall Alap székhelyén.

4. Ügyek és panaszok: a polgárok szolgálatában

Az európai ombudsman alapvető feladata annak biztosítása, hogy az EU közigazgatása a közérdeket szolgálja, és hogy segítse azokat, akik az EU intézményeivel kapcsolatban felmerült problémákkal küzdenek. Míg az ombudsman továbbra is a saját kezdeményezésű vizsgálatokkal áll a közérdek szolgálatában, az ombudsman hivatalának munkája nagyrészt magánszemélyek, tudományos dolgozók, vállalkozások és más szervezetek panaszainak megoldásából áll.

Az ombudsman hivatala folyamatosan igyekszik fejleszteni a munkamódszereit, hogy a lehető legrugalmasabb és leghatékonyabb legyen a segítségnyújtás során. Ez volt a vezérelv a panaszok kezelésére vonatkozó felülvizsgált végrehajtási rendelkezések mögött, melyekre ma már jól beváltként lehet tekinteni.

Az ombudsman új weboldala – melyet 2018-ban indítottak el – egy ellenőrzött és felhasználóbarát felülettel áll a potenciális panaszosok rendelkezésére. A hivatali ügykezelők sokrétű csoportjához hasonlóan az új weboldal is tükrözi az ombudsman azon elkötelezettségét, hogy segítséget nyújtson az EU 24 hivatalos nyelvén.

Az ombudsman 2018-ban még egy kezdeményezést indított, mely az uniós intézmények által tárolt dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos panaszok kezelésének gyorsított eljárása. Tekintettel e panaszok gyakran rendkívül időigényes jellegére, az ombudsman úgy döntött, hogy rugalmasabb és egyszerűbb megközelítést alkalmaz a kezelésük során.

A dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos panaszok kezelése során az ombudsman hivatala az eljárás korábbi szakaszában lép kapcsolatba az intézménnyel, amennyiben ez szükséges. Az általános cél az, hogy 40 napon belül hozzunk határozatot.

4.1. A panaszok típusa és forrása

4.1.1. A panaszok és stratégiai vizsgálatok áttekintése

Míg a hivatal munkájának a túlnyomó többségét a panaszon alapuló ügyek teszik ki, az ombudsman szélesebb körű stratégiai vizsgálatokat és kezdeményezéseket is folytat, amikor úgy véli, hogy ezeknek létjogosultsága van. Ezek az ügyek az ombudsman saját kezdeményezésére indulnak azokban az esetekben, ahol az ombudsman olyan rendszerszintű problémát azonosított, amelyet közérdekből ki kell vizsgálnia, illetve amennyiben rendszerszintű problémát felvető panaszt vagy panaszokat kapott egy adott kérdéskörben.

4.1.2. Az ombudsman hatáskörén kívül eső panaszok

2018-ban az európai ombudsman 1 300 olyan panaszt kapott, amely nem tartozott a hatáskörébe, többnyire azért, mert nem valamely uniós intézmény vagy szerv munkájára vonatkozott.

Ezek a panaszok elsősorban a nemzeti vagy regionális közintézmények, a nemzeti vagy nemzetközi bíróságok és magánszervek ellen irányultak. A visszatérő témák közé tartozik a fogyasztóvédelem (például a bankok és a légitársaságok), a szociális biztonság és az egészségügyi ellátás, az adózás és a vízumkérelmek. Időnként a polgárok abból a félreértésből adódóan fordultak az ombudsmanhoz, hogy az ombudsman a nemzeti vagy regionális ombudsmani intézmények felett joghatósággal rendelkező fellebbviteli testület.

2018-ban az ombudsmanhoz számos hasonló panasz érkezett három témában (témánként 10-nél több), amelyek nem tartoznak a hatáskörébe: a spanyol orvosok ideiglenes szerződései, az olasz hatóságok által kiszabott közigazgatási bírság a csekkek átruházhatóságát tiltó záradék hiánya miatt és a romániai rendőrségi elnyomás.

Bizonyos panaszok – bár egy uniós intézmény vagy szerv ellen irányultak – szintén nem tartoztak az ombudsman hatáskörébe, mivel politikai kérdésekkel, az Európai Parlament jogalkotási munkájával és az Európai Unió Bíróságának igazságügyi tevékenységével voltak kapcsolatosak.

Mindezen esetekben az ombudsman a panasz nyelvén küldte el a választ, melyben részletezte a saját hatáskörét, és adott esetben tájékoztatást adott más szervekről, amelyek segítséget nyújthatnak. A panaszos beleegyezése esetén az ombudsman panaszokat is továbbított az Ombudsmanok Európai Hálózatának (ENO) tagjai számára.

Az ombudsman rendszerint azt tanácsolta azoknak a panaszosoknak, akik az EU konkrét jogszabályaival kapcsolatban fejezték ki az elégedetlenségüket, hogy forduljanak az Európai Parlament Petíciós Bizottságához. Az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos kérdések esetén a panaszos azt a tanácsot kapta, hogy forduljon a nemzeti vagy regionális ombudsmanokhoz vagy olyan uniós hálózatokhoz, mint a SOLVIT vagy az Európa Önökért Tanácsadó Szolgálat. Alternatív megoldásként a panaszosok tájékoztatást kaptak arról, hogy jogsértési panaszt nyújthatnak be az Európai Bizottsághoz.

4.2. Kivel szemben?

4.3. Milyen tárgyban?

4.4. Elért eredmények

4.5. Az ombudsman javaslatainak teljesítése

A vizsgálatok tekintetében az ombudsman javaslatokat tehet az EU intézményei és szervei számára egy probléma kezelésére, illetve az adminisztratív gyakorlatok javítására vonatkozóan. Ezek a javaslatok megoldások és ajánlások formájában történhetnek.

Az ombudsman minden évben átfogó elemzést készít arról, hogy az intézmények hogyan reagálnak az előző évben lezárt vizsgálatok során tett javaslataira. Ezt az elemzést a Putting it right? című jelentésben tesszük közzé, amely magában foglalja a teljesítési arányokat és egyéb konkrét példákat, melyek az ombudsman munkájának hatását és relevanciáját demonstrálják.

2017-ben az uniós intézmények az esetek 81%-ában eleget tettek az ombudsman javaslatainak, ami egy kis csökkenést jelent a 2016-ban elért 85%-hoz képest. Az intézmények az ombudsman 99 fejlesztési javaslata közül 80-ra pozitívan reagáltak. 148 egyéb eset volt, amelyben az ombudsman úgy vélte, hogy az intézmények lépéseket tettek a munkájuk hatékonyabbá tétele érdekében. A 14 intézmény közül nyolc 100%-os teljesítési aránnyal rendelkezett, míg az Európai Bizottság – amely a legtöbb panasz tárgyát képezi – 76%-os teljesítési arányt tudott felmutatni.

A 2018-ra vonatkozó jelentés 2019 végén fog megjelenni.

5. Források

5.1. Költségvetés

Az ombudsman költségvetése az uniós költségvetés önálló szakasza. A szakasz három címből áll. Az 1. cím a béreket, juttatásokat és egyéb személyzeti kiadásokat tartalmazza. A 2. cím az épületekre, berendezésekre, felszerelésekre és különféle működési költségekre vonatkozik. A 3. cím az intézmény által ellátott általános feladatokból eredő kiadásokat tartalmazza. A költségvetési előirányzatok összege 2018-ban 10 837 545 EUR volt.

Az erőforrásokkal való eredményes gazdálkodás biztosítása érdekében az ombudsman belső pénzügyi ellenőre rendszeresen ellenőrzi az intézmény belső ellenőrzési rendszereit és a hivatal által végrehajtott pénzügyi műveleteket. Más uniós intézményekhez hasonlóan az Európai Számvevőszék az ombudsman intézményét is ellenőrzi.

5.2. A források felhasználása

Az ombudsman minden évben éves gazdálkodási tervet fogad el, amelyben felsorolja, hogy hivatalának milyen tényleges intézkedéseket kell megtennie az ombudsman „2019 irányában” című ötéves stratégiája célkitűzéseinek és prioritásainak megvalósításához. A 2018-as éves gazdálkodási terv a negyedik, amely ezen a stratégián alapul.

Az intézmény magasan képzett, több nyelvet beszélő munkatársakkal rendelkezik. Ez biztosítja, hogy a hivatal megfelelően tudja kezelni a hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat az EU 24 hivatalos nyelvén, és az Unió egész területén felhívja a figyelmet az ombudsman munkájára. Az ombudsmani hivatal személyzete 2018-ban 65 főből állt.

2018 szeptemberében Cesira D’Aniellót nevezték ki a hivatal főtitkárának, aki a Bizottságban új feladatokat vállaló Beate Gminder helyébe lépett.

Az ombudsman hivatalának szerkezetével és a különböző részlegek feladataival kapcsolatos részletes információk az ombudsman weboldalán találhatók.

Kapcsolatfelvétel az európai ombudsmannal

Telefonon

+33 (0)3 88 17 23 13

E-mailben

eo@ombudsman.europa.eu

Az interneten

• Weboldal: www.ombudsman.europa.eu
• Twitter: twitter.com/EUombudsman
• Instagram: https://www.instagram.com/euombudsman/
• LinkedIn: www.linkedin.com/company/272026
• YouTube: www.youtube.com/eotubes

Hivatalaink

Strasbourg

Levelezési cím

Médiateur européen
1 avenue du Président Robert Schuman
CS 30403
F-67001 Strasbourg Cedex

Látogatási cím

Bâtiment Václav Havel (HAV)
Allée Spach
F-67070 Strasbourg

Brüsszel

Levelezési cím

Médiateur européen
Rue Wiertz
B-1047 Bruxelles

Látogatási cím

Montoyer-Science (MTS)
30 rue Montoyer
B-1000 Bruxelles

© Európai Unió, 2019

Minden fénykép és kép © Európai Unió, kivéve a címlapon (© Anthony SEJOURNE/iStock).

Oktatási és nem kereskedelmi céllal történő felhasználás a forrás feltüntetése mellett engedélyezett.

Betűtípus: FrutigerNext.

Print	QK-AA-19-001-HU-C	ISBN 978-92-9483-024-1	doi:10.2869/568272
PDF	QK-AA-19-001-HU-N	ISBN 978-92-9483-064-7	doi:10.2869/21751
HTML	QK-AA-19-001-HU-Q	ISBN 978-92-9483-036-4	doi:10.2869/692769