Az ügy azon panasz intézési módjával kapcsolatos, amelyet 2006-ban 27 polgári kezdeményezés támogatói (panaszosok) nyújtottak be a Bizottsághoz, akik a bécsi repülőtér bővítésének általuk károsnak tartott következményeivel szemben küzdenek. A Bizottság következtetései szerint a vonatkozó munkálatokat a 85/337/EGK irányelv szerinti kötelező környezeti hatásvizsgálat („KHV”) lefolytatásának mellőzésével végezték el. E mulasztás orvoslása érdekében a Bizottság megállapodott az osztrák hatóságokkal abban, hogy ez utóbbiak utólagos KVH-t végeznek, amelynek során a lehető legteljesebb mértékben igyekeznek megteremteni az előzetes KHV esetén fennálló körülményeket, aminek révén teljes körűen felmérhetőek a vonatkozó projektek környezeti hatásai. Az említett eljárásról készült végleges jelentést 2011 februárjában nyújtották be a Bizottságnak.

A panaszosok nem voltak elégedettek az utólagos KHV lefolytatásának módjával. Így kifogásolták többek között, hogy (i) a szóban forgó eljárás lefolytatásával megbízott hatóság megegyezett a kérdéses munkálatokra vonatkozó engedélyt kibocsátó hatósággal, így tekintetében egyértelműen összeférhetetlenség állt fenn, továbbá (ii) nem biztosították számukra az uniós irányelvben előirányzottaknak megfelelő felülvizsgálati eljárást.

2008-ban a panaszosok az európai ombudsmanhoz fordultak (1532/2008. számú panasz). Az ügy vizsgálatát követően az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszosok fent említett két kérdéssel kapcsolatos érvei első látásra megalapozottak, ezért az adott időpontban nem jelentheti ki, hogy a Bizottság gondoskodott volna az utólagos környezeti hatásvizsgálat megfelelő elvégzéséről. Ugyanakkor mivel az eljárás még folyamatban volt, és a Bizottság kijelentette, hogy kizárólag azután szünteti meg a jogsértési eljárást, hogy megbizonyosodott a szükséges intézkedések osztrák hatóságok általi megtételéről, az ombudsman úgy vélte, hogy e szakaszban részéről nem volt szükség további fellépésre. Ezért 2009 decemberében lezárta a vizsgálatát, ezzel egyértelműen kifejezve, hogy bízik abban, hogy a Bizottság figyelembe veszi megállapításait.

2010 novemberében a panaszosok ismét az európai ombudsmanhoz fordultak (2591/2010. számú panasz). Az ombudsman második vizsgálatot indított, amelynek során megvizsgálta a bizottsági iratokat. A vizsgálat megállapításai szerint az iratok között nem szerepelt a Bizottság és az osztrák hatóságok közötti fontosabb levelezés az utólagos KHV elvégzésének idejéből. Így különösen semmi nem utalt arra, hogy a Bizottság írásban egyeztetett volna az osztrák hatóságokkal a panaszosok által ezen időszakban tett állításokról. Ezenkívül a jelek szerint az ombudsman 1532/2008. számú panaszról szóló határozatát sem követte ilyen levelezés. E helyzet alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem vette figyelembe első vizsgálatának megállapításait. Az ombudsman ezért ajánlástervezetet készített, amelyben álláspontjának felülvizsgálatára sürgette a Bizottságot. Ez az ajánlástervezet nem hozta meg a várt eredményt.

Az ombudsman véleménye szerint ez az ügy egy olyan helyzet sajnálatos példája, ahol a Bizottság (i) nem tett megfelelő korrekciós intézkedéseket az uniós jognak egy fontos ügyben való nyilvánvaló megsértésével kapcsolatban, és (ii) figyelmen kívül hagyta az ombudsman tanácsát. Az ombudsman véleménye szerint ezért fel kell hívni az Európai Parlament figyelmét az ügyre. Az ombudsman ezért a Parlamenthez intézett különjelentéssel zárta le a vizsgálatát.