Egy ír állampolgár azért fordult az Európai Gyógyszerügynökséghez (EMA), hogy hozzájuthasson egy pattanás elleni gyógyszerrel kapcsolatos összes feltételezett súlyos mellékhatást részletező dokumentumokhoz. A fia a gyógyszer beszedése után öngyilkosságot követett el. Az EMA elutasította a kérését, mégpedig azzal érvelve, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló uniós szabályok nem vonatkoznak a gyógyszerek feltételezett súlyos mellékhatásairól szóló jelentésekre. A panasz vizsgálatát követően az Ombudsman megállapította, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló uniós szabályok az EMA birtokában lévő összes dokumentumra vonatkoznak. Azon felül, hogy ajánlotta, hogy az EMA vizsgálja felül a mellékhatásokról szóló jelentésekhez való hozzásférést megtagadó döntését, az Ombudsman javasolta, hogy az EMA tájékoztatási politikája részeként további magyarázatokkal is szolgálhatna, megkönnyítve ezzel a lakosság számára az ilyen adatok értelmezését és jelentősségük felmérését. Az EMA elfogadta az Ombudsman ajánlását, és bejelentette a jelentések nyilvánosságra hozatalát. Emellett új, kezdeményező politikát fogadott el, hogy javítsa az átláthatóságot a birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos ügyekben.

Egy brüsszeli székhelyű nem kormányzati szervezet amiatt tett panaszt az Ombudsmannál, hogy az Európai Bizottság nem foglalkozott az ügyével, és a támogatási megállapodásban előírt 45 napos határidőn belül nem fizette ki a szervezet által végzett tanulmányért járó, fennmaradó összeget. A panaszos az előírt határidőn belül benyújtotta a zárójelentést, a pénzügyi kimutatásokat és más szükséges dokumentumokat. Bár a Bizottság elismerte a jelentés átvételét, nem fizette ki a fennmaradó összeget. A panaszostól érkező több emlékeztető közül az elsőre adott válaszában szabadságolásokra és a személyzet hiányára hivatkozott a késedelem okaként. Az Ombudsman felvette a kapcsolatot a Bizottsággal, amely azonnal reagált: megkereste a panaszost, és folytatta a vele való egyeztetéseket. A panaszostól ezenkívül elnézést kért a késedelemért, ígéretet tett a hátralék kiszámítására és kifizetésére, amint azt a panaszos visszaigazolja.

Egy bolgár állampolgár amiatt fogalmazott meg bírálatot, hogy az EU Bookshop weboldalon (http://bookshop.europa.eu) található online regisztrációs űrlapot csak a latin ábécé karaktereivel lehet kitölteni. Kifejtette, hogy a cirill és a görög betűk használatát is lehetővé kellene tenni. Az Ombudsman vizsgálatot indított az ügyben. A honlapot üzemeltető Kiadóhivatal az Ombudsman megkeresésére válaszul megígérte, hogy a cirill és görög karakterek használatára is lehetőséget fog biztosítani az EU Bookshop honlapra történő online regisztrációkor.

Egy petíció benyújtói amiatt tettek panaszt a Parlament Petíciós Bizottságánál, hogy az Egyesült Királyság hatóságainak túl sok időbe telik a tartózkodási kártyák kiállítása, és az eljárás során mindvégig visszatartják az úti okmányokat. A bizottság felkérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezeket a kérdéseket. Az Európai Bizottság megállapította, hogy az Egyesült Királyság hatóságai valóban nem tesznek eleget az uniós szabálynak, miszerint a tartózkodási kártyákat a kérelemtől számított hat hónapon belül ki kell állítani. Az Egyesült Királyság elismerte a helyzet komolyságát, és annak orvoslása érdekében jelentősen megnövelte a kérelmekkel foglakozó személyzet létszámát, emellett a képzésen és az eljárásokon is javított. A hatóságok ezen túlmenően bevezettek egy e-mail címet, ahol a kérelmezők kérhetik úti okmányaik tíz munkanapon belüli visszajuttatását.

A Parlament Petíciós Bizottságához több petíció érkezett azzal kapcsolatban, hogy a lengyel hatóságok által tervezett, a Rospuda-völgyön keresztülvezető út környezeti szempontból sérülékeny területeken halad át, és súlyosan megsért más, az uniós jog szerint védett területeket. Az állítást egy vizsgálattal megerősítették, egyúttal azt is megállapították, hogy a lengyel hatóságok nem bizonyították, hogy megfelelően megvizsgálták volna a tervezett útvonal alternatíváit. A bizottság ennek alapján jelentést készített, amelyben a tervek módosítását kérte. Az Európai Bizottság ezzel a jelentéssel és saját megállapításaival kérte, hogy az EU Bírósága állítsa le a projektet, amíg megvizsgálja annak jogszerűségét. A Petíciós Bizottság és az Európai Bizottság intézkedései belföldi jogi nyomással párosulva oda vezettek, hogy a lengyel hatóságok úgy döntöttek, hogy az utat nem a Rospuda-völgyön keresztül építik meg.

Az Európai Adatvédelmi Biztos névtelen bejelentést kapott arról, hogy az uniós köztisztviselőknek szervezett versenyvizsgák előválogató tesztjein megfelelt jelöltek személyes adatait egy nem uniós országban található külső vállalkozó dolgozza fel. Az Európai Adatvédelmi Biztos hivatalból indított vizsgálatot kezdett az ügyben, amely arra a megállapításra vezetett, hogy bár az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) az Egyesült Királyságban bejegyzett külső céggel kötött szerződést, maguk az adatfeldolgozási műveletek az Egyesült Államokban zajlanak. Az Európai Adatvédelmi Biztos arra kérte az EPSO-t, hogy győződjön meg róla, hogy az uniós adatvédelmi szabályokban megállapított megfelelő feltételeket tiszteletben tartják, és módosítsa a szerződést, hogy további garanciákat biztosítson az adatok érintettjei számára.

Egy cseh fogyasztó új motorkerékpárt vásárolt Németországban. Bár világosan jelezte, hogy a motorkerékpárt exportálni fogja a Cseh Köztársaságba, az ár helytelenül tartalmazta az általános forgalmi adót, amelyet abban az országban kell megfizetni, ahol a járművet nyilvántartásba veszik. A fogyasztó így kétszer fizette meg az általános forgalmi adót: egyszer Németországban, egyszer a Cseh Köztársaságban. A fogyasztónak sem az eladóval nem sikerült megoldania az ügyet, sem az olyan ügyek kezelésében illetékes németországi adóhivatallal, ahol az adófizető nem honos. A cseh EFK kezdeményezésére végül a német EFK beavatkozott, és a kereskedő visszatérítette a fogyasztónak a helytelenül kiszabott általános forgalmi adót.

Egy litván fogyasztó szállodai szobát foglalt Belgiumban. Érkezéskor a szálloda 150 EUR összegű letétet kért az esetleges pluszköltségek, például az internethasználat biztosítékaként. A fogyasztó a hitelkártyáját adta meg biztosíték gyanánt. A szálloda levonta a letét összegét a fogyasztó hitelkártyájáról, noha az semmilyen pluszszolgáltatást nem vett igénybe. A fogyasztó levélben kért magyarázatot a szállodától, majd amikor nem kapott választ, telefonon is felhívta a szállodát, amely ígéretet tett az ügy rendezésére. Miután a szálloda nem hívta vissza, a litván EFK-hoz fordult segítségért. A litván és a belga EFK beavatkozását követően a fogyasztó visszakapta a letétet.