European Ombudsman

Az Európai Bizottság ellen benyújtott 226/2007/MHZ (bizalmas) panaszról szóló határozat összefoglalása

A panaszos, egy belga nem kormányzati szerv a Belga európai fogyasztói központ fogadó szerve volt és európai támogatást kapott tevékenységéhez. A Bizottság a támogatással kapcsolatban ellenőrzést végzett és talált néhány szabálytalanságot. Mielőtt az ellenőrzés végkövetkezetéseit bejelentették volna a panaszosnak, a Bizottság levelet intézett a belga hatóságokhoz, melyben az állította, hogy ellenőrzés fényében a panaszos nem lehet többé nemzeti fogadó szerv. Következésképpen a Bizottság arra kérte a hatóságokat, hogy nevezzenek ki egy másik szervezetet erre a feladatra. A Bizottság a panaszost csak két hónappal később tájékoztatta a belső ellenőrök következtetéseiről. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a panaszosnak lehetősége volt a védekezésre. Ráadásul, a Bizottság harmadik személyeket hivatalosan tájékoztatott a levél tartalmáról mielőtt a levelet elküldte volna.

A Bizottság fenti tevékenységei képezték az ombudsmanhoz benyújtott panasz alapját. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság visszaélt a hatalmával, nem volt megfelelő az indokolása, valamint következetlen volt a támogatást felfüggesztő eljárás során. Továbbá azt állította, hogy az ellenőrzés nem volt sem, átlátható sem objektív.

Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottságnak a levélhez fűzött magyarázata, amely lényegében igazgatási sürgősségre hivatkozott. Ezzel kapcsolatban két hivatali visszásságot is megállapított. Az ombudsman megállapította, hogy attól függetlenül, hogy mik voltak a Bizottság céljai a levél elküldésével, illetve, hogy ezek mennyire voltak ésszerűek, nem minősülhetnek a panaszos védekezéshez való alapvető jogának, illetve az ártatlanság vélelmének aláásásának. Ezért a következő két, barátságos megoldásra vonatkozó javaslatot tette: elő szerint is a Bizottságnak kártérítést kéne fizetnie, a második szerint pedig pontosítania a panaszosnak kellene álláspontját a panaszos jövőbeni fogadó szervvé válásának lehetőségéről.

A Bizottság elutasította az első javaslatot, azzal érvelve, hogy (i) az OLAF és a belső ellenőrök megerősítették a panaszos rossz pénzügyi gazdálkodását a levél elküldése után, illetve, hogy (ii) a panaszos tudta, hogy a levél elküldése idején vizsgálat alatt állt. Az ombudsman nem értett ezzel egyet, és kiemelte, hogy a fenti folyamatban lévő vizsgálat és ennek következtetési, amely szerint a panaszos szabálytalanságokat követett el, nem semmisíthetik meg a panaszosnak a védekezéshez, illetve az ártatlanság vélelméhez való jogát. Továbbá nem a belga hatóságoknak, hanem a Bizottságnak volt végső szava volt a fogadó szerv kiválasztásában. Mindezek miatt a Bizottság levele jelentős hatással bírt. Az ombudsman sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem lépett közvetlen kapcsolatba a panaszossal az utóbbi veszteségeinek pontosítása végett. Az eset e vonatkozását azzal a kritikai megjegyzéssel zárta, hogy a Bizottság elmulasztotta tiszteletben tartani a panaszos védekezéshez, illetve az ártatlanság vélelméhez való jogát. A Bizottság barátságos megoldásra irányuló második javaslatra adott válaszát azonban az ombudsman pozitívan értékelte, amelyet úgy értelmezett, hogy a Bizottság nem tiltja meg a panaszos számára, hogy a jövőben fogadó szervvé váljon. A panaszos további állításai vonatkozásában további hivatali visszásságot nem talált.