European Ombudsman
Related documents
(Az Európai Ombudsman alapokmánya 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban [1])
Az Ombudsman véleménye szerint a jelen eset fontos elvi kérdést vet fel, mégpedig azt, hogy vajon a Bizottság jogosult-e meghatározatlan ideig halasztani a közösségi jog egy tagállam általi állítólagos megsértése tárgyában benyújtott panasz kezelését azon az alapon, hogy az eljárás módját illetően nem tud politikai konszenzusra jutni. Az Ombudsman úgy véli, hogy bár a Bizottság jogsértési eljárás során mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a jogsértési panaszok esetében köteles ésszerű időn belül eljárni. Jelen esetben a Bizottság lényegében csupán annyit állított, hogy (i) véleménye szerint a panaszbeadvány „politikai szempontból fokozottan érzékeny és ellentmondásos”, valamint, hogy (ii) a jogsértési eljárások megindítására vonatkozó döntéshez szükség van a biztosok testületének támogatására, és a Bizottság az adott időpontig nem tudott ilyen irányú döntést hozni. Az Ombudsman úgy véli, hogy e megfontolások nem mentik fel a Bizottságot azon kötelezettsége alól, hogy az ilyen panaszokkal kapcsolatban megfelelően intézkedjen. Az Ombudsman szerint ezért az ügyet az Európai Parlament elé kell terjeszteni.
A panaszos korábban sportfogadási szolgáltatásokat nyújtott a németországi Alsó-Szászországban. Az Ombudsmanhoz intézett panaszában, amelyet ügyvédje 2005 januárjában nyújtott be, a panaszos arról tájékoztatott, hogy a német hatóságok felszólították a sportfogadási szolgáltatásnyújtás felfüggesztésére, aminek következtében fel kellett számolnia vállalkozását. A panaszos szerint a német hatóságok magatartása sérti az európai uniós jogot általában és különösképpen a szolgáltatásnyújtás szabadságának jogát.
A panaszos szerint 2004. február 20-án ügyvédje jogsértési panaszbeadványt nyújtott be Németország és a német hatóságok ellen az Európai Bizottság Berlini Képviseletéhez. Hozzáteszi továbbá, hogy ezt követően érdeklődésére arról tájékoztatták, hogy panaszával nem foglalkoztak, és azt Brüsszelbe sem továbbították. Ezt követően a panaszos ügyvédje a panaszbeadványt közvetlenül elküldte a Bizottságnak, ahol azt 2004/4463. hivatkozási számmal nyilvántartásba vették.
2004. november 30-i levelében a panaszos ügyvédje tájékoztatást kért a Bizottságtól a vizsgálat állására vonatkozóan. A panaszos szerint a levélre nem érkezett válasz.
Az Ombudsmanhoz intézett panaszában a panaszos alapvetően azt állította, hogy a Bizottság nem megfelelően járt el az általa benyújtott jogsértési panasz kezelésekor. Elmondása szerint sürgősen szüksége lenne a Bizottság gyors válaszára, mivel vállalkozási tevékenysége kényszerű felfüggesztése miatt veszteségei egyre nőnek.
A Bizottság összefoglalva a következő megjegyzéseket tette véleményében:
A vélemény elküldéséig (2005. június) a Bizottsághoz hét szerencsejáték-szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszbeadvány érkezett Németország ellen (2003/4350., 2003/5288., 2004/4054., 2004/4463., 2004/4899., 2004/4685. és 2005/4017.). E beadványok tárgyát a szerencsejáték-szolgáltatások szervezésére, a szerencsejáték-szolgáltatásokhoz kapcsolódó kereskedelmi tájékoztatásra és cégalapításra vonatkozó nemzeti korlátozások képezték.
Az első sportfogadási szolgáltatótól érkezett panaszt 2003 áprilisában vették nyilvántartásba. A Bizottság nem határozott jogsértési eljárás megindításáról, az érintett korlátozás elbírálása szempontjából ugyanis az Európai Bíróság egy kapcsolódó, Olaszországot érintő ítéletét meghatározónak tekintették. A Bíróság a C-243/01. számú ügyben (Gambelli és társai) [2] 2003. november 6-án hozott ítélete iránymutatásként szolgált a Bizottság számára a hasonló panaszok elbírálásához.
A Bíróság ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve a Bizottság megvizsgálta, hogy mennyire indokoltak és mennyire arányosak a sportfogadási szolgáltatásokat érintő bizonyos nemzeti tilalmak. 2004. március 30-án egy sportfogadási szolgáltatásokkal kapcsolatos ügyben hivatalos értesítést küldtek Dániának.
2004. október 13-án és december 14-én tartott ülésén azonban a Bizottság úgy határozott, hogy a panaszos jogsértési panaszában jelzett korlátozásokhoz hasonló korlátozásokkal kapcsolatos, Németországot (2003/4350.), Olaszországot (2003/4616.) és Hollandiát (2002/5443.) érintő ügyekben elhalasztja a jogsértési eljárás megindítására vonatkozó döntést. E panaszbeadványok esetén további vizsgálatra volt szükség.
A panaszos jogsértési panaszbeadványa 2004. április 26-án érkezett meg. 2004. május 27-i levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszos ügyvédjét a panasz nyilvántartásba vételéről.
2004. november 30-i faxüzenetében a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy küldjék el részére a német hatóságokkal folytatott levelezésük másolatát. A Bizottság az említett időpontig még nem lépett kapcsolatba a német hatóságokkal, sem általában a sportfogadási szolgáltatásokat, sem pedig bármely konkrét esetet illetően.
A Bizottság az adott időpontban még aktívan vizsgálta a panaszos által benyújtott jogsértési panasz bizonyos szempontjait. 2005. május 30-án a Bizottság levélben tájékoztatta a panaszos ügyvédjét a vizsgálat állásáról, és felkérte a panaszost, hogy nyújtsa be bukmékeri engedélyének másolatát.
A panaszos azon követelését illetően, hogy a Bizottság gyorsan cselekedjen, megjegyezték, hogy a Bizottság nem jogosult sem beavatkozni, sem leállítani a tagállamok által kezdeményezett intézkedéseket, sem pedig megakadályozni a tagállami büntetőjogi vizsgálatokat.
A Bizottság az Európai Parlamenthez és az Európai Ombudsmanhoz intézett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való viszonyról szóló közleményében (COM(2002) 141 végleges, HL C 244., 2002.10.10., 5.o.) jelezte, hogy a Bizottság – általános szabályként – a panasz nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül ki kívánja vizsgálni az ügyet annak eldöntése érdekében, hogy hivatalos értesítést adnak ki vagy lezárják az ügyet. A Bizottság mindazonáltal figyelembe vette annak lehetőségét is, hogy az előírás esetleg nem teljesíthető. Ez elsősorban akkor fordulhat elő, ha a Bizottságnak olyan ügyekben kell eljárnia, amelyekben közrendi megfontolások alapján nehezen megítélhető a kérdéses nemzeti intézkedés indokoltsága vagy arányossága. A helyzet ebben az ügyben is hasonló volt. A Bizottság vállalta, hogy ilyen esetekben „levélben értesíti a panaszost”. Jelen esetben a 2005. május 30-i levél útján ez megtörtént.
A Bizottság benyújtotta 2005. május 30-i levelének másolatát. Ebben a levélben a Bizottság hivatkozott a panaszos 2004. április 5-én benyújtott jogsértési panaszára, valamint a panaszos, illetve ügyvédjének 2004. június 15-i, 2004. november 30-i és 2005. április 18-i további leveleire. A Bizottság azt állította, hogy „intenzíven” foglalkozik a panaszos panaszbeadványával, valamint a németországi sportfogadási szolgáltatásokkal kapcsolatos egyéb panaszokkal. Az időzítést illetően a levél kimondja, hogy „a Szerződés megsértésével kapcsolatos bizottsági vizsgálatokra vonatkozó különleges eljárási határidők miatt valószínűleg nem várható, hogy a Bizottság a közeljövőben kialakítja álláspontját”.
Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy a Bizottság véleménye a dátumok tekintetében helytelen és hiányos volt, mivel panaszát már 2004. február 20-án benyújtotta a Bizottság Berlini Képviseletéhez. A panaszos szerint a beadvánnyal nem foglalkoztak, és nem is továbbították azt. A panaszos ügyvédje csak a Képviselettel folytatott telefonbeszélgetés során tudta meg, hogy a beadvány még mindig Berlinben vesztegel. A panaszos véleménye szerint ezzel értékes időt veszítettek. Kijelentette továbbá, hogy nem tudja, hogy a Bizottság a továbbiakban miként kíván eljárni, és mikor kívánja felszólítani Németországot, hogy nyújtsa be véleményét.
A panaszos két, a Bizottsághoz címzett, 2004. április 5-i és 2005. július 4-i levelének másolatát is benyújtotta. A 2004. április 5-i, a Bizottságnak címzett levelében a panaszos ügyvédje arra hivatkozott, hogy 2004. február 20-án már benyújtotta a panaszt a Bizottság Berlini Képviseletéhez.
2005. július 27-én az Ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet intézte a Bizottsághoz:
„A Bizottságnak gondosan és indokolatlan késedelem nélkül kell a panaszos jogsértési panaszával foglalkoznia.”
Ez az ajánlástervezet a következő megfontolásokon alapul:
1.1 Az Ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos kijelentette, hogy a jogsértési panaszbeadványt ügyvédje útján 2004. február 20-án már eljuttatta a Bizottság Berlini Képviseletéhez. A panaszos szerint ezt követően érdeklődésére arról tájékoztatták, hogy panaszával nem foglalkoztak, és azt Brüsszelbe sem továbbították. Ezt követően panaszát 2004. április 5-én levélben közvetlenül eljuttatta a Bizottság részére.
1.2 A Bizottság véleményében nem értékelte a panaszos azon kijelentését, amely szerint a jogsértési panaszt 2004. február 20-án már benyújtotta, ám azzal akkor nem foglalkoztak.
1.3 Az Ombudsman megjegyezte, hogy a panaszos által 2005 januárjában hozzá benyújtott panasz egyértelműen hivatkozik a korábban a Bizottság Képviseletének címzett levéllel kapcsolatos megfelelő bizottsági intézkedés állítólagos elmulasztására. Az Ombudsman számára így nem érthető, hogy a Bizottság véleményében miért nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ennek tisztázása érdekében ugyanakkor további vizsgálatokat kellett volna végezni. E további vizsgálatok szükségszerűen tovább késleltették volna a panaszos állítása szerint igen sürgető probléma megoldását. Tekintettel az eset egyéb szempontjait érintő következtetésekre (lásd az alábbi 2. pontot), az Ombudsman úgy döntött, az a legmegfelelőbb eljárás, ha a fenti kérdést kizárja a jelen vizsgálat köréből, ezáltal a lehető leghamarabb rátérhet a konkrét ügy megoldására. A panaszosnak azonban továbbra is lehetősége volt arra, hogy az említett kérdést illetően új, önálló panaszbeadványt nyújtson be az Ombudsmanhoz.
2.1 A panaszos állítása szerint 2004/4463. számú jogsértési panaszát a Bizottság nem megfelelően kezelte. Hangsúlyozta, hogy 2004. november 30-i levelében érdeklődött a vizsgálat állásáról, kérdésére azonban nem érkezett válasz.
2.2 A Bizottság véleményében rámutatott, hogy véleménye elküldésének idejéig (2005. június) hét szerencsejáték-szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszbeadvány érkezett hozzájuk Németország ellen (2003/4350., 2003/5288., 2004/4054., 2004/4463., 2004/4899., 2004/4685. és 2005/4017.). Tájékoztatásuk szerint az első panaszbeadványt 2003 áprilisában vették nyilvántartásba, de nem határoztak a jogsértési eljárás megindításáról, az érintett korlátozás elbírálása szempontjából ugyanis az Európai Bíróság egy kapcsolódó, Olaszországot érintő ítéletét meghatározónak tekintették. A Bizottság szerint a Bíróság a C-243/01. számú ügyben (Gambelli és társai) 2003. november 6-án hozott ítélete iránymutatásként szolgált a hasonló panaszok elbírálásához.
A Bizottság hozzátette, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve megvizsgálta, hogy mennyire indokoltak és mennyire arányosak a sportfogadási szolgáltatásokat érintő bizonyos nemzeti tilalmak, valamint hozzátette, hogy 2004. március 30-án sportfogadási szolgáltatásokkal kapcsolatos ügyben hivatalos értesítést küldtek Dániának.
2004. október 13-án és december 14-én tartott ülésén azonban a Bizottság úgy határozott, hogy a panaszos jogsértési panaszában jelzett korlátozáshoz hasonló korlátozásokkal kapcsolatos, Németországot (2003/4350.), Olaszországot (2003/4616.) és Hollandiát (2002/5443.) érintő ügyekben elhalasztja a jogsértési eljárás megindítására vonatkozó döntést. E panaszokkal kapcsolatban további vizsgálatok folynak.
A Bizottság tájékoztatása szerint 2004. november 30-i faxüzenetében a panaszos arra kérte őket, hogy küldjék el részére a német hatóságokkal folytatott levelezésük másolatát. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az említett időpontig nem lépett kapcsolatba a német hatóságokkal, sem általában a sportfogadási szolgáltatásokat, sem pedig bármely konkrét esetet illetően.
A Bizottság szerint az adott időpontban még aktívan vizsgálták a panaszos által benyújtott jogsértési panasz bizonyos szempontjait. 2005. május 30-án a Bizottság levélben tájékoztatta a panaszos ügyvédjét a vizsgálat állásáról, és felkérte a panaszost, hogy nyújtsa be bukmékeri engedélyének másolatát.
A Bizottság az Európai Parlamenthez és az Európai Ombudsmanhoz intézett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való viszonyról szóló közleményében (COM(2002) 141 végleges, HL C 244., 2002.10.10., 5.o.) jelezte, hogy a Bizottság – általános szabályként – a panasz nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül ki kívánja vizsgálni az ügyet annak eldöntése érdekében, hogy hivatalos értesítést adnak ki vagy lezárják az ügyet. A Bizottság szerint azonban ez nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a vizsgálat az említettnél hosszabb ideig is eltarthat. A Bizottság kijelentette, hogy ez elsősorban akkor fordulhat elő, ha a Bizottságnak olyan ügyekben kell eljárnia, amelyekben közrendi megfontolások alapján nehezen megítélhető a kérdéses nemzeti intézkedés indokoltsága vagy arányossága. A Bizottság szerint a helyzet ebben az ügyben is hasonló volt. A Bizottság vállalta, hogy ilyen esetekben „levélben értesíti a panaszost”. Állításuk szerint jelen esetben a 2005. május 30-i levél útján ez megtörtént.
2.3 A helyes hivatali gyakorlat megköveteli, hogy a polgárok ésszerű időn belül választ kapjanak leveleikre. Jelen esetben a Bizottság a panaszos 2004. november 30-án kelt levelére 2005. május 30-án, vagyis hat hónappal annak elküldését követően adott választ. Az Ombudsman megállapította, hogy e jelentős késedelmet nem követte indokolás vagy bocsánatkérés. Az a tény tehát, hogy a Bizottság elmulasztott ésszerű időn belül választ adni a panaszos 2004. november 30-i levelére, hivatali visszásságnak minősül.
2.4 Az Ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság 2002. évi közleményében vállalta, hogy a panasz nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül kivizsgálja az ügyet annak eldöntése érdekében, hogy hivatalos értesítést adnak ki vagy lezárják az ügyet. A közlemény szövegezéséből („általános szabályként") egyértelműen kiderül, hogy nincs kizárva annak lehetősége, hogy egy vizsgálat nyomós okoknál fogva egy évnél hosszabb ideig is eltartson, különösen akkor, ha a panaszos nehéz vagy összetett kérdéssel fordult hozzájuk. Ahogyan a Bizottság arra helyesen rámutatott, a 2002. évi közlemény úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a panaszost írásban kell értesíteni.
Az Ombudsman azonban úgy ítélte meg, annak érdekében, hogy ilyen esetekben a panaszos részére nyújtott tájékoztatás valódi információértékkel bírjon, legalább azokat az okokat ismertetni kell, amelyek miatt a panasz kivizsgálása egy évnél hosszabb időt fog igénybe venni.
2005. május 30-án kelt levelében azonban a Bizottság csupán annyit közölt, hogy „a Szerződés megsértésével kapcsolatos bizottsági vizsgálatokra vonatkozó különleges eljárási határidők miatt valószínűleg nem várható, hogy a Bizottság a közeljövőben kialakítja álláspontját”.
Az Ombudsman nézete szerint ez az „indokolás” nyilvánvalóan elégtelen volt, mivel nem hivatkozott olyan konkrét körülményre, amely igazolná, hogy a bizottsági vizsgálat ideje miért lépi túl a 2002. évi közlemény értelmében „általános szabályként” megengedett egyéves időszakot. Az a tény tehát, hogy a Bizottság elmulasztott megfelelő indokolást adni arra vonatkozóan, miért nem tudja lezárni a vizsgálatot a panaszos jogsértési beadványának nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül, hivatali visszásságnak minősül.
2.5 A jogsértési panasz kezelését illetően helyes hivatali gyakorlatnak tekinthető az ilyen panaszok gondos és indokolatlan késedelem nélküli kivizsgálása. Az Ombudsman megállapította, hogy a Bizottság véleményében foglalt állítása szerint még aktívan vizsgálta a panaszos által benyújtott jogsértési panasz bizonyos szempontjait. Megállapította továbbá, hogy 2005. május 30-i levelében a Bizottság kijelentette: „intenzíven” foglalkozik a panaszos beadványával, valamint a németországi sportfogadási szolgáltatásokkal kapcsolatos egyéb panaszokkal.
Az Ombudsman véleménye szerint ugyanakkor a hozzá benyújtott információk nem erősítik meg ezeket a kijelentéseket.
Először is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság hangsúlyozta, hogy a Bíróság a C-243/01. számú ügyben (Gambelli és társai) 2003. november 6-án hozott ítélete iránymutatásként szolgált számára a panaszos által benyújtotthoz hasonló panaszok elbírálásánál. Ez az ítélet azonban a vélemény benyújtása előtt több mint másfél évvel született. Megjegyzendő továbbá, hogy a Bizottság állítása szerint a panaszos által benyújtott jogsértési panasz olyan esetnek minősült, amelyben közrendi megfontolások alapján nehezen megítélhető a kérdéses nemzeti intézkedés indokoltsága vagy arányossága. Az Ombudsman azonban rámutatott, hogy véleményében maga a Bizottság is elismerte, hogy az említett időpontig nem lépett kapcsolatba a német hatóságokkal, sem általában a sportfogadási szolgáltatásokat, sem pedig bármely konkrét esetet illetően. Nehéz megállapítani, hogyan értékelhette volna a Bizottság a vonatkozó német rendelkezések indokoltságát vagy arányosságát anélkül, hogy a német hatóságoktól legalább tájékoztatást vagy magyarázatot kért volna a rendelkezések alapjául szolgáló „közrendi megfontolásokkal” kapcsolatban.
2.6 A fentiekre tekintettel az Ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem megfelelően kezelte a panaszos által benyújtott jogsértési panaszt.
Az ajánlástervezet kézhezvételét követően az Európai Ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2006. január 5-én részletes véleményt küldött.
A Bizottság részletes véleményében a következő megjegyzéseket tette:
A panaszos nem rendelkezett a Németországban szükséges engedéllyel; szolgáltatásait egy másik tagállamban érvényes működési engedély alapján kívánta nyújtani online szolgáltatók részére (közvetítői minőségben kívánt eljárni, illetve szolgáltatást nyújtani). 2003 áprilisa és 2005 januárja között a Bizottság hét szerencsejáték-szolgáltatásokkal kapcsolatos, Németország elleni panaszt vett nyilvántartásba (köztük a panaszos beadványát is). Valamennyi panasz ugyanazokat a korlátozásokat kifogásolta. A Bizottság ezért (2005. március 16-án és szeptember 2-án) úgy döntött, hogy ezekkel a panaszokkal együttesen foglalkozik.
A sportfogadási szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszok véleményük szerint (a meglévő vonatkozó ítélkezési gyakorlat ellenére) „politikai szempontból fokozottan érzékenyek és ellentmondásosak” voltak. A sportfogadási szolgáltatásokra vonatkozó németországi korlátozásokkal kapcsolatos panaszokról négy jogsértésekről szóló belső megbeszélés során is szó esett (2004. október 13., 2004. december 14., 2005. március 16. és 2005. július 5.). A Bizottság a mai napig nem tudta meghozni a szükséges döntést.
A Bizottság elismerte és sajnálatát fejezte ki arra vonatkozóan, hogy elmulasztott választ adni a panaszos 2004. november 30-i levelére. Elismerte továbbá, hogy a 2005. május 30-i levelében nyújtott „tájékoztatás” elégtelen volt. A Bizottság hivatkozhatott volna arra, hogy számos Németország elleni panaszt illetően folytat vizsgálatot, és hogy ezek a panaszok három jogsértésekről szóló belső megbeszélés (2004. október 13., 2004. december 14. és 2005. március 16.) tárgyát képezték. A Bizottság sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy e politikai szempontból igen érzékeny kérdésben nem tudott döntést hozni a panasz nyilvántartásba vételének idejétől számított egy éven belül. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a belső megbeszélések további részleteinek közzététele nem rövidítené le a panasz feldolgozásához szükséges időt.
Mindazonáltal egy további levélben bővebben tájékoztatta a panaszost a vizsgálat állásáról. Ebben a 2005. október 10-i levelében a Bizottság Belső Piaci Főigazgatósága a panaszos tudomására hozta, hogy döntésük értelmében több, a kapcsolódó kérdéseket érintő panaszt együtt kezelnek majd, és elmagyarázta, hogy a Németországgal szembeni jogsértési eljárás megindításához szükség van a biztosok testületének támogatására. A Belső Piaci Főigazgatóság rámutatott továbbá, hogy az adott időpontig a Bizottság nem tudott ilyen irányú döntést hozni, és a panaszok további vizsgálatára van szükség.
A panaszostól nem érkezett észrevétel.
Az Ombudsman véleménye szerint a Bizottság részletes véleménye nem minősül az ajánlástervezet elfogadásának. Jóllehet a Bizottság elismeri, hogy elmulasztott ésszerű időn belül választ adni a panaszos 2004. november 30-i levelére, és megfelelő tájékoztatást nyújtani számára azzal kapcsolatban, hogy miért lépi túl az egyéves határidőt panaszának kivizsgálása, ezzel együtt azonban nem jelezték, hogy a jogsértési panasszal az Ombudsman ajánlásának megfelelően gondosan és indokolatlan késedelem nélkül foglalkoznak majd.
Ehelyett a Bizottság arra hivatkozott, hogy a sportfogadási szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszokat politikai szempontból fokozottan érzékenynek és ellentmondásosnak tekinti. Ismertette továbbá, hogy a kérdés négy jogsértésekről szóló belső megbeszélésnek is tárgyát képezte (2004. október 13., 2004. december 14., 2005. március 16. és 2005. július 5.), döntés azonban egyelőre nem született. A panaszosnak címzett és a részletes véleményben hivatkozott, 2005. október 10-i levelében a Belső Piaci Főigazgatóság kijelentette, hogy a jogsértési eljárások indítására vonatkozó döntéshez szükség van a biztosok testületének támogatására, és a Bizottság az adott időpontig még nem tudott ilyen irányú döntést hozni.
Az Ombudsman üdvözli a Bizottság őszinteségét, amellyel elismerik, hogy a panaszos jogsértési panaszának elbírálása terén tapasztalható késedelem oka az, hogy úgy tűnik, a Bizottság politikai okokból nem tud döntésre jutni azzal kapcsolatban, hogyan járjon el a szóban forgó (és számos más kapcsolódó) esetben. Úgy gondolja azonban, ez a tény nem szolgáltat alapos indokot ahhoz, hogy az érintett jogsértési panaszt illetően ne intézkedjenek megfelelő időn belül.
Az Ombudsman tudatában van annak, hogy a Bizottság jogsértési eljárás során mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a jelen eset az eljárás adminisztratív szakaszát érinti. Az Ombudsman úgy véli, a helyes hivatali gyakorlat megköveteli a Bizottság részéről, hogy ésszerű időn belül foglalkozzon a jogsértési panaszokkal, ezért a Bizottság nem jogosult meghatározatlan ideig halasztani egy adott jogsértési panaszra vonatkozó döntését. Jelen esetben úgy tűnik, a Bizottság négy jogsértésekről szóló belső megbeszélés (2004. október 13., 2004. december 14., 2005. március 16. és 2005. július 5.) alkalmával tárgyalta a kérdést, az eljárás módját illetően azonban nem jutott döntésre. A Bizottság ezenfelül 2006. január 5-én benyújtott részletes véleményében semmilyen formában nem jelezte, mikorra várható döntés az ügyben.
A fentiekre tekintettel az Ombudsman ezért újra megfogalmazza ajánlástervezetét, amelyben a következő ajánlást intézi a Bizottsághoz:
A Bizottságnak gondosan és indokolatlan késedelem nélkül kell a panaszos jogsértési panaszával foglalkoznia.
Az Európai Parlament mérlegelheti az ajánlás állásfoglalás formájában történő elfogadását.
Strasbourg,
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
[1] Az Európai Parlament 1994. március 9-i 94/262 határozata az Ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (HL L 113., 1994.5.4., 15.o.)
[2] C-243/01. sz. ügy Gambelli és társai EBHT, 2003., I-13031. o.
