Az Európai Ombudsman
Tiszelt dr. S.!
Ön 2005. július 13-án Ön panaszt nyújtott be az Európai Ombudsmanhoz az Európai Közösségek Bíróságával szemben. Panaszában a Bíróság 2005/S 31-029437 számú ajánlati felhívásának lebonyolítását sérelmezte.
2005. szeptember 12-án panaszát továbbítottam a Bíróság elnökének. A 2005. szeptember 14-én megküldött e-mail üzenetében kijelentette, hogy amennyiben az Ombudsman határozatának magyarra való fordítása sok időt venne igénybe, Ön annak német vagy angol nyelvű fordítását is elfogadja. A Bíróság 2005. december 5-én megküldte magyar nyelvű véleményét. A véleményt továbbítottam Önnek, és felkértem, hogy tegyen észrevételeket, amelyeket Ön 2006. február 16-án küldött meg.
A 2006. március 15-i levelemben további kérdéseket tettem fel a Bíróságnak és erről Önt ugyanezen a napon levélben tájékoztattam. A 2006. március 21-én megküldött e-mail üzenetében kijelentette, hogy nem tartja szükségesnek, hogy a Bíróság kiegészítő véleményét magyarra fordítva kapja kézhez. A Bíróság 2006. július 11-én elküldte francia nyelvű kiegészítő véleményét, majd 2006. július 4-én annak magyar nyelvű fordítását. Továbbítottam Önnek a kiegészítő vélemény fordítását, és felkértem, hogy amennyiben úgy kívánja, legkésőbb 2006. szeptember 30-ig tegyen további észrevételeket. Ezt követően nem érkezett hozzánk Öntől egyéb észrevétel.
2006. december 20-án levélben további kérdéseket tettem fel a Bíróságnak és erről Önt ugyanezen a napon levélben tájékoztattam. A Bíróság 2007. február 13-án elküldte francia nyelvű második kiegészítő véleményét, majd 2007. február 27-én annak magyar nyelvű fordítását. Továbbítottam Önnek a második kiegészítő vélemény fordítását, és felkértem, hogy amennyiben úgy kívánja, legkésőbb 2007. április 30-ig tegyen arra észrevételeket. Ezt követően nem érkezett hozzánk Öntől egyéb észrevétel.
Jelen levélben ismertetem Önnel a lefolytatott vizsgálat eredményét.
A panaszos szerint a releváns tények, röviden összefoglalva, a következők:
A panaszos részt vett az Európai Bíróság által kiírt, különböző jogi szövegeknek az Európai Unió bizonyos hivatalos nyelveiről magyarra történő fordítására vonatkozó keretszerződések megkötésére irányuló ajánlati felhívásos eljárásában (a tender hivatkozási száma: 2005/S 31-029437). A tender első körének dokumentációját magyar nyelven tették közzé, és a panaszos annak megfelelően benyújtotta jelentkezését. A második kör dokumentációját azonban már kizárólag angol nyelven tették közzé. A panaszos, aki német-magyar fordítói pozícióra jelentkezett, nem értette teljesen az arra vonatkozó angol nyelvű instrukciókat, hogy hogyan járjon el a jelentkezés tárgyában az első kört követően. Eljárási hibát vétett, és kizárták a tenderből. Az ajánlati felhívás előírta, hogy „az ajánlatot zárt borítékban kell benyújtani, amit egy második, ugyancsak zárt borítékban kell helyezni”. A panaszos jelentkezését a Bíróság azért utasította vissza, mert nem felelt meg ennek a követelménynek.
2005. július 2-án, miután kizárták őt az ajánlattételi eljárásból, a panaszos a Bíróság Magyar Nyelvi Fordító Osztályához fordult annak érdekében, hogy vitassa az őt az eljárásból kizáró határozatot. 2005. július 4-i válaszában a Magyar Nyelvi Fordító Osztály vezetője elmagyarázta, hogy a panaszos jelentkezését azért utasították vissza, mivel az nem felelt meg az ajánlati felhívásban szereplő utasításoknak. Az osztályvezető kiemelte, hogy a Bíróság hivatalos levezéseiben az angolt és a franciát használja mint hivatalos nyelvet.
2005. július 13-án a panaszos panaszt nyújtott be az Ombudsmannak.
Panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bíróság megsértette a jelentkezők közötti egyenlő bánásmód elvét, mivel nem tájékoztatta őt magyarul az ajánlattételi eljárás második szakaszának feltételeiről.
A panaszos követelte hogy:
Véleményében a Bíróság az alább összefoglalt észrevételeket tette:
A panaszos pályázatát azért utasították el, mivel az nem felelt meg azon hivatalos ajánlattételi követelménynek, amelyet az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2002. december 23-i 2342/2002/EK Euratom bizottsági rendelet(1) (2343/2002/EK rendelet) 143. cikkének (3) bekezdése tartalmaz. Eszerint „az ajánlatokat lezárt borítékban kell benyújtani, amely maga is egy újabb, lezárt borítékban található”. Az első boríték felnyitása után megtalálták a panaszos ajánlatának egy példányát, így sérült az ajánlat titkossága. A második lezárt borítékot, amely szintén dokumentumokat tartalmazott – talán az ajánlat egy másik példányát – már nem nyitották ki.
A 2342/2002/EK rendeletet, amelyre az ajánlati felhívás többször is hivatkozott az Európai Közösség valamennyi hivatalos nyelvén – így magyar nyelven is – közzétették, és az az interneten keresztül hozzáférhető. Így a panaszos minden hivatalos nyelven hozzáférhetett az ajánlattétel valamennyi közbeszerzési eljárásra érvényes hivatalos követelményeihez.
Pénzügyi és adminisztratív okokból kifolyólag azonban az ajánlati hirdetményt, illetve minden hivatalos követelményt tartalmazó ajánlati felhívást, csak angol és francia nyelven tették közzé. Mivel a panaszos önéletrajzában megjelölte, hogy középfokú angol nyelvtudással rendelkezik, ezért ezeket a dokumentumokat a Bíróság angol nyelven küldte meg számára.
Észrevételeiben a panaszos továbbra is fenntartotta panaszát, és az alábbi észrevételeket tette:
Bár hosszú keresés után megtalálta az interneten a 2342/2002/EK rendeletet, azonban nem értette, hogy a külső fordítóknak kiírt tender hivatalos követelményeit miért az Európai Közösségek általános költségvetésének alkalmazásáról szóló költségvetési rendelet tartalmazza. Ezenkívül, a Bíróság által 2005. május 10-én számára megküldött két és fél oldalas „Tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében tett ajánlati felhívás”, egyáltalán nem hivatkozik a 2342/2002/EK rendeletre. Bár a Bíróság által szintén 2005. május 10-én küldött „Ajánlati felhívás”, hivatkozik a rendeletre, a 3.3.2. (Fordítási teszt) és az 5.5. (Személyes adatok) pont alatti hivatkozások annak 133., illetve 146. cikkére vonatkoznak. A 3.4. cikk (Az ajánlat benyújtása) azonban nem hivatkozik a 2342/2002/EK rendeletre.
A panaszos szerint a Bíróság Magyar Nyelvi Fordító Osztályának le kellett volna fordítania a mindössze két és fél oldalas „Tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében tett ajánlati felhívás” című dokumentumot annak érdekében, hogy megelőzzék az ajánlattevők körében kialakuló zavart.
A Bíróság véleményének alapos elemzése után úgy tűnt, a Bíróság nem foglalkozott a panaszos egyik állításával. Ezért az Ombudsman 2006. március 15-én levélben kérte a Bíróságot, hogy adjon véleményt a panaszos első állítására vonatkozóan, miszerint a Bíróságnak ajánlattételi eljárásai során a hivatalos ajánlati felhívást vagy a jelentkezők anyanyelvén vagy azon a nyelven kellene közzétennie, amilyen nyelvből fordítókat keresnek.
A Bíróság véleményének és a panaszos észrevételeinek fényében úgy tűnt továbbá, hogy további információra van szükség ahhoz hogy az Ombudsman elbírálja a panaszt. Az Ombudsman ezért azt kérte a Bíróságtól, hogy:
2005. július 5-én a Bíróság az alábbi véleményt fejtette ki:
A panaszos első állítására vonatkozóan a Bíróság rámutatott arra, hogy az ajánlattételi felhívások dokumentációját sohasem teszik közzé, hanem közvetlenül a kiválasztott pályázóknak juttatják el, ahogy az a panaszos esetében is történt.
Ami a nyelvtudásbeli követelményeket illeti, a Bíróság kiindulópontként megjegyezte, hogy a célközönség nem általános értelemben vett fordítókból, hanem jogász-nyelvészekből állt, azaz olyan, több nyelvet beszélő jogászokból, akiknek alapos jogi, különösen közösségi jogi - ismeretei vannak.
A Bíróság kijelentette, hogy a jelentkezőktől előfeltételként nem várták el az angol vagy francia nyelv ismeretét. A jelöltek közül a legjobbak kiválasztását követően minden egyes jelentkezőnek elküldték az ajánlattételi felhívással kapcsolatos dokumentumokat, a jelölt által megjelölt nyelven. Jelen esetben a panaszos jelezte, hogy angol nyelvismerettel rendelkezik. Ezen túlmenően az ajánlattételi felhívás részét képező minta-keretszerződés 2. cikkének (1) bekezdése rögzítette, hogy a Bíróság és a szerződő felek közötti levelezés nyelve az angol vagy a francia.
Ami a „pénzügyi és adminisztratív” indokokat illeti, a Bíróság azzal érvelt, hogy a rendelkezésére álló források és ezek optimális felhasználása érdekében az ajánlattételi felhívás, a keretszerződések, valamint az ajánlattal kapcsolatos levelezés és egyéb dokumentumok fordítását a tényleges szükségleteknek megfelelően és tekintetbe véve a jelentkezők ismereteit korlátoznia kellett. Ezzel összefüggésben a Bíróság rámutatott, hogy a húsz nyelvi osztály mindegyike számára elindított legalább egy, a jogi szövegek fordításáról szóló keretszerződések megkötéséhez szükséges ajánlattételi eljárást. Szükség volt így a koordinációra, mivel a Bíróság az Európai Unió valamennyi nyelvére történő fordításhoz ezen a központi szinten nem rendelkezik elegendő személyzettel. Így ha van rá lehetőség, a Bíróság korlátozza a nyelvek számát annak érdekében, hogy a feladattal megbízott munkatársak el tudják látni az ajánlattételi eljárással kapcsolatos információnyújtást, továbbá, hogy megértsék az esetleges levelek tartalmát. A minta-keretszerződés 2. cikkének (1) bekezdése ezért írja elő az angol vagy francia nyelvű kommunikációt.
A Bíróság kijelentette, hogy soha nem merült fel olyan eset, hogy egy ajánlatot benyújtó többnyelvű jogász-nyelvész ne tudott volna angolul vagy franciául. Ez tehát elméleti probléma volt, amellyel a Bíróság eddig még nem szembesült.
A Bíróság azt is kijelentette, hogy a 2342/2002 rendelet 143. cikkének (3) bekezdésére való külön hivatkozás hiánya magával a célközönséggel volt magyarázható. A kérdéses tendert ugyanis jogászok számára hirdették meg. Amellett, hogy az ajánlattételi felhívással kapcsolatos dokumentumok többször szó szerint említik a 143. cikkben foglalt szöveget és az abban meghatározott követelményeket, a rendeletet is több helyen egyértelműen idézik. A Bíróság úgy véli, okkal várhatta el a megcélzott szabadúszó jogászoktól, hogy az előírt követelmények értelmezését illető kételyek esetén ellenőrizzék az alkalmazandó jogszabályokat, különösen az ajánlattételi felhívással kapcsolatos dokumentumokban említett jogszabályokat. E tekintetben a Bíróság rámutatott, hogy ebben az ajánlattételi eljárásban a jelentkező személyek kevesebb mint 6%-a nyújtott be olyan hibás ajánlatot, amelyet a 143. cikk (3) bekezdésében foglaltak alapján kellett elutasítani. A legtöbb esetben az ajánlatok azért bizonyultak hibásnak, mert benyújtóik nem tudták tartani a határidőket.
A panaszos további észrevételt nem tett.
A Bíróság kiegészítő véleményének alapos elemzése után úgy tűnt, további információ szükséges annak érdekében, hogy az Ombudsman elbírálja a panaszt. Kiegészítő véleményében a Bíróság azt állította, hogy a jelentkezőktől az angol vagy a francia nyelv ismeretét nem követelték meg előre, és úgy tűnt, hogy a hirdetményben (a tender első fordulójában) sem említették meg, hogy a tender második fordulójának dokumentumai csak angolul és franciául fognak rendelkezésre állni. Az Ombudsman a 2006. december 20-i levelében ezért arra kérte a Bíróságot, hogy
2007. február 13-án a Bíróság az alábbi véleményt fejtette ki:
A Bíróság előszöris hivatkozott a korábbi véleményében megfogalmazottakra, elsősorban a kérdéses ajánlattételi eljárás jellegére, amely két fordulóból állt, valamint a megcélzott csoportra, amely a több nyelven beszélő jogász-nyelvészek körét jelentette. A Bíróság rávilágított, hogy a közösségi intézmények ajánlattételi eljárásai két alapvető fontosságú elvet követnek: (i) a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást (az EK-Szerződés 274. cikke, valamint az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 3. és 27. cikke(2)) és (ii) az egyenlő bánásmód és hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. A Bíróság hozzátette, hogy e két alapelvből több elv és szabály következik, különösen a pályáztatás, az átláthatóság és az arányosság elve. Ezen elvek és szabályok alkalmazásakor meg kell találni a megfelelő egyensúlyt.
Ami azon döntésének jogi alapját illeti, amelynek értelmében a tender második fordulójának dokumentumait csak angolul és franciául tette elérhetővé, a Bíróság az alábbi érveket hozta fel. Az ajánlattételi hirdetmény célja az érdekelt gazdasági szereplők értesítése az ajánlatkérő hatóság közbeszerzési eljárás elindítására vonatkozó szándékáról (a 2342/2002/EK, Euratom rendelet 118. cikke). A jelen esetben az adott szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés a 2342/2002/EK, Euratom rendelet 119. cikke hatálya alá esik. Ez a cikk nem írja elő ajánlati felhívás közzétételét, hanem olyan megfelelő közzétételről rendelkezik, amely biztosítja a versenyt és a pártatlanságot a beszerzési eljárás során. Sem az ajánlattételi hirdetménynek, sem a megfelelő közzétételnek nem célja az esetlegesen érdekelt gazdasági szereplők értesítése az ajánlati felhívás sajátosságairól.
A valamennyi hivatalos nyelven közzétett hirdetmény hátrányos megkülönböztetéstől mentesen tette lehetővé az összes gazdasági szereplő részére, hogy megismerje a közbeszerzés tárgyát és célcsoportját, nevezetesen a több nyelvet beszélő jogász-nyelvészek. A fentiekre való tekintettel és azt követően, hogy megvizsgálta a kiválasztott jelöltek önéletrajzát, ami alapján megállapította, hogy valamennyien rendelkeztek megfelelő angol vagy francia nyelvtudással, az ajánlatkérő úgy döntött, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az arányosság elvével összhangban a második forduló dokumentumait csak angolul és franciául készíti el. Ennek ellenére, abban az esetben, ha valamely gazdasági szereplő nem tudta volna e dokumentumokat a két nyelv valamelyikén megérteni, a jelen esetben alkalmazott tárgyalásos eljárás levetővé tette az ajánlatkérő számára, hogy, egyszerű kérelem alapján, kiegészítő nyelvi változatot készítsen a közbeszerzésre vonatkozó elvek tiszteletben tartásával. Ez az eljárás tiszteletben tartja mind az érdekelt gazdasági szereplők, mind az európai adófizetők érdekeit.
Ami a második fordulóban használt nyelvek számának korlátozását illeti, a Bíróság az alábbi érveket hozta fel. Mint az már korábban megállapítást nyert, a piachoz való hozzáférés biztosítása szempontjából fontos az ajánlattételi felhívás minden hivatalos nyelven és a lehető legszélesebb körben történő, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és teljesen átlátható közzététele. A tenderrel kapcsolatos dokumentumok az OPOCE(3) honlapján található mintaszerződés alapján készült ajánlattételi hirdetményből vagy egy ezzel egyenértékű dokumentumból és néhány levélből állnak. Egy közbeszerzési eljárás első fordulójában a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az arányosság elve nem indokolja a használt nyelvek korlátozását.
A második fordulóban azonban az ajánlattételi felhívásra vonatkozó dokumentumok sokkal terjedelmesebbek, s tartalmazzák az ajánlattételi felhívást, a részletes szerződési feltételeket és a mintaszerződést. Ebben a fordulóban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az arányosság elve ésszerűen indokolja a használt nyelvek korlátozását. Esetünkben mivel minden egyes kiválasztott jelölt azt állította, hogy tud angolul vagy franciául, az adminisztratív és a pénzügyi megfontolások ésszerűen indokolták a használt nyelvek angol és francia nyelvre történő korlátozását fenntartva a lehetőséget a jelöltek számára, hogy a dokumentumokat további nyelvekre lefordítva is kérhessék.
1.1 A panaszos részt vett az Európai Bíróság által kiírt, különböző jogi szövegeknek az Európai Unió bizonyos hivatalos nyelveiről magyarra történő fordítására vonatkozó keretszerződések megkötésére irányuló ajánlati felhívásos eljárásában (az eljárás hivatkozási száma: 2005/S 31-029437). Miután az eljárás első szakaszán átment, a panaszos kézhez kapta a második szakasz angol nyelvű dokumentumait, amelyekben ajánlattételre kérték fel. A panaszos ezt követően benyújtotta ajánlatát, amelyet a Bíróság visszautasított, mert az nem felelt meg annak a követelménynek, hogy „az ajánlatot zárt borítékban kell benyújtani, amit egy második, ugyancsak zárt borítékban kell helyezni”. Ezt a követelményt a panaszos részére küldött ajánlattételi felhívás tartalmazta. Az Európai Ombudsmanhoz intézett panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bíróság megsértette a jelentkezők közötti egyenlő bánásmód elvét, mert nem tájékoztatta őt magyarul a versenytárgyalás második szakaszának feltételeiről. A Bíróság a panaszra adott véleményében visszautasította a panaszos állítását.
1.2 A panaszos és a Bíróság által a jelen ügy keretében felsorolt érvek, és az ügyhöz tartozó dokumentumok mérlegelése után az Ombudsman az alábbiakat jegyzi meg.
A szóban forgó, különböző jogi szövegeknek az Európai Unió bizonyos hivatalos nyelveiről magyar nyelvre történő fordítására vonatkozó keretszerződések megkötésére irányuló, szerződéskötési hirdetmény (hivatkozási száma: 2005/S 31-029437) (a továbbiakban: „szerződéskötési hirdetmény”) 2005. február 2-án jelent meg a Bíróság honlapján, több, bizonyos nyelvkombinációkra érvényes jogi szövegfordításra irányuló keretszerződés megkötését célzó szerződéskötési hirdetménnyel együtt. Ezen szerződéskötési hirdetmények mindegyike a Tenders Electronic Daily(4) honlapjára vezető linkre mutatott, amely tartalmazta a vonatkozó szerződéskötési hirdetmény teljes szövegét az Európai Unió mind a 21 hivatalos nyelvén, egyben magyarul is. A Bíróság honlapján szereplő utasítás alapján a jelentkezőknek egy, a bíróság honlapjáról egyéb dokumentumokkal és bizonylatokkal együtt letölthető, kötelező jelentkezési űrlapot (részvételi kérelmet) kellett küldeniük a szerződéskötési hirdetményben megadott címre. Ezt a jelentkezési lapot az ajánlattevők célnyelvén, a panaszos esetében magyarul kellett kitölteni.
Az Ombudsman megjegyzi továbbá, ahogyan erre véleményében a Bíróság is rámutatott, hogy a szerződéskötési hirdetmény tartalmaz hivatkozásokat a 2342/2002 rendeletre. Az Ombudsman ugyanakkor kiemel, hogy ezek a hivatkozások csak a jelentkezők „jogi helyzetét”, „gazdasági és pénzügyi kapacitását”, illetve „szakmai képességeit” illető bizonyítékokra vonatkoztak(5). Nem volt külön hivatkozás a 2342/2002 rendelet 143. cikkére(6), amely az ajánlatoknak zárt borítékban való benyújtását írja elő. Úgyszintén nem volt általános hivatkozás az elfogadhatóságnak az említett rendeletben leszögezett feltételeire sem. Továbbá, nem volt előírás arra vonatkozóan sem, hogy a tendereljárás második szakaszában az ajánlattételi felhívást milyen nyelven írják ki és küldik meg a jelentkezőknek.
A panaszos magyarul nyújtotta be jelentkezését a jogi szövegeknek németről magyarra való fordítására vonatkozó keretszerződés (3. csoport) megkötésére. Jelentkezése átjutott az ajánlattételi eljárás első szakaszán, és 2005. május 10-én a panaszos kézhez kapta (i) a tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében kiírt ajánlattételi felhívást, (ii) az ajánlati felhívást és (iii) a keretszerződés-mintát. Az Ombudsman megjegyzi, hogy ezeket a dokumentumokat valamennyi jelentkező számára angol vagy francia nyelven küldték el; a panaszos esetében angolul. 2005. július 1-jén a Bíróság elutasította a panaszos ajánlatát, mert nem felet meg annak a követelménynek, miszerint „az ajánlatot zárt borítékban kell benyújtani, amit egy második, ugyancsak zárt borítékban kell helyezni”. Az Ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a panaszosnak az egyenlő bánásmód elve megsértésére vonatkozó állítása a tendereljárás eme második szakaszára vonatkozik.
1.3 Az Ombudsman megjegyzi azt is, hogy az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmód elve a közösségi jog egyik általános elve(7). Ezen elv alapján az ajánlattevőknek egyenlő helyzetben kell lenniük ajánlatuk megtételekor(8). Ez nem feltétlenül van így, amikor az egyes jelentkezőkhöz intézett ajánlattételi felhívás olyan nyelven történik, amelyet az érintettek nem azonos szinten beszélnek. Ugyanakkor, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve nem feltétlenül sérül akkor, amikor az egymással versenyben álló, és a felhívás nyelvének elsajátítási foka miatt alapvetően eltérő helyzetben lévő (potenciális) ajánlattevőket érő azonos bánásmód objektívan indokolható. Ilyen körülmények között, az (i) elfogadhatósági kritériumra és (ii) a közösségi jog rendelkezéseire vonatkozó, a szerződéskötő hatóság által a potenciális ajánlattevők számára rendelkezésére bocsátott információ, amiről joggal állítható, hogy e kritériumok alkalmazását befolyásolja, különösen fontos jelentőséggel bír. Az ilyen információ valószínűleg befolyásolja az ajánlatok előkészítését és megfogalmazását(9), és érdemben releváns arra a lényeges közösségi érdekre nézve, hogy a potenciális ajánlattevők számára egyenlő alapokon nyugvó versenylehetőséget biztosítson.
1.4 Az Ombudsman megjegyzi, hogy a Bíróság az alábbi magyarázatot adta azon gyakorlatára vonatkozóan, hogy a jelentkezőknek angolul vagy franciául küldi meg az ajánlattételi felhívásokat: A közösségi intézmények tendereljárásainak tiszteletben kell tartaniuk (i) a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, illetve (ii) az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elveit. A fenti elvek és szabályok alkalmazásakor meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. A szóban forgó, minden hivatalos nyelven közzétett hirdetményből valamennyi gazdasági szereplő hátrányos megkülönböztetéstől mentesen ismerhette meg a beszerzés tárgyát és célcsoportját, amely konkrétan a több nyelven beszélő jogász-nyelvészek voltak. A tender első szakaszában a tender dokumentumok minden hivatalos nyelven történő közzététele azt célozta, hogy minél szélesebb körben, hátrányos megkülönböztetéstől mentesen és teljesen átlátható módon lehessen hozzáférni a piachoz. Ebben a fordulóban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az arányosság elve nem indokolhatja a használt nyelvek korlátozását. Ugyanakkor, a második szakaszban sokkal terjedelmesebbek az ajánlattételi felhívásra vonatkozó dokumentumok: az ajánlattételi felhívás, a részletes szerződési feltételek és a mintaszerződés. Ebben a fordulóban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az arányosság elve ésszerűen indokolja a használt nyelvek korlátozását. Azt követően, hogy megvizsgálta a kiválasztott jelöltek önéletrajzát, ami alapján azt állapította meg, hogy valamennyi jelentkező rendelkezik megfelelő szintű angol vagy francia nyelvtudással(10), a Bíróság úgy döntött, hogy a fenti elvekkel összhangban a második forduló dokumentumait angol és francia nyelvi változatokra korlátozza. Ráadásul, amennyiben valamelyik gazdasági szereplő ezen a két nyelven nem értette volna a dokumentumokat, az alkalmazandó tárgyalásos eljárás keretében az ajánlatkérő hatóság egyszerű kérés alapján, a beszerzési eljárás elveinek tiszteletben tartása mellett, más nyelven is rendelkezésre bocsátja a dokumentumokat.
1.5 A fentieket figyelembe véve az Ombudsman úgy véli, hogy a Bíróság ésszerűen és objektív módon indokolta meg a fent említett döntését. A Bíróság azon indokolását illetően, miszerint a pályázó kérheti az érintett pályázati dokumentumok más nyelvre történő lefordítását, az Ombudsman egy további észrevételt fog tenni.
1.6 Jelen panasz kapcsán és a második kör dokumentumainak angol nyelvi szintjét illetően az Ombudsman az alábbiakat jegyzi meg. A panaszos nem kérdőjelezte meg és nem is bizonyította, hogy jelentősen eltérő, kedvezőtlenebb helyzetben lett volna, mint azon többi pályázó, akik ugyanúgy német-magyar nyelvkombinációra jelentkeztek, és akikkel versenyeznie kellett. Arra vonatkozóan sem hozott fel megfelelően alátámasztott érveket, hogy egy ilyen eltérő helyzet lett volna az oka annak, hogy pályázatát az 1.1 pontban említett elfogadhatósági követelményre hivatkozva elutasították, miközben a többi pályázó megfelelt ennek a feltételnek.
Az Ombudsman azt is megjegyzi, hogy a panaszos a pályázata benyújtásakor nem fogalmazott meg semmiféle észrevételt, illetve nem tett panaszt a Bíróságnál amiatt, hogy nem értette teljes mértékben a számára angol nyelven megküldött pályázati felhívást. Valójában csak akkor fordult a Bírósághoz a számára eljuttatott pályázati felhívás nyelve miatt, amikor a Bíróság már elutasította a pályázatot arra hivatkozva, hogy az nem felel meg az említett feltételnek. Ennek kapcsán az Ombudsman úgy véli, hogy egy körültekintő pályázó, amennyiben megalapozott kétségei vannak a pályázati felhívás egy számára nem teljesen ismert nyelven megfogalmazott előírásainak és feltételeinek pontos értelmezését illetően, és ezért úgy véli, hogy a méltányos és egyenlő bánásmód elve sérül, még pályázata benyújtása előtt tiltakozott volna az ügy miatt az illetékes közösségi intézménynél. Úgy tűnik, hogy a panaszos nem így járt el.
1.7 A fentiek ismeretében az Ombudsman azt a következtetést vonja le, hogy a panaszos által megfogalmazott állítás nem megalapozott. Az Ombudsman a fentiek alapján megállapítja, hogy nem történt hivatali visszásság.
2.1 A panaszos követelte, hogy a Bíróság ajánlattételi eljárásai során a hivatalos ajánlati felhívást vagy a jelentkezők anyanyelvén vagy azon a nyelven tegye közzé, amilyen nyelvből fordítókat keresnek.
2.2 E tekintetben a Bíróság kifejtette, hogy tender dokumentumokat, ideértve a tender második fordulójának dokumentumait is, nem közzéteszik, hanem közvetlenül a kiválasztott pályázóknak küldik meg. A Bíróság, mivel nem rendelkezik kellő számú személyzettel az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvére történő fordítás elvégzéséhez, az ésszerű pénzgazdálkodás elvének megfelelően, lehetőség szerint korlátozza a használt nyelvek számát. Ily módon a feladattal megbízott munkatársak el tudják látni az ajánlattételi eljárással kapcsolatos információnyújtást, továbbá megértik az esetlegesen beérkező levelek tartalmát. Az említett szükséges korlátozások miatt a második forduló dokumentumai angol és francia nyelven álltak rendelkezésre. A Bíróság hozzátette, hogy soha nem szembesült olyan helyzettel, hogy egy ajánlatot benyújtó többnyelvű jogász-nyelvész ne tudott volna angolul vagy franciául. A minta-keretszerződés 2. cikkének (1) bekezdése a fenti nyelvi korlát miatt írja elő kimondottan az angol vagy francia nyelvű kommunikációt a Bíróság és megbízottai között.
2.3 A Bíróság által adott fenti magyarázatok fényében, illetve a fenti 1.4 – 1.7 pontokban megfogalmazott észrevételei miatt az Ombudsman elutasítja a panaszos követelését.
3.1 A panaszos követelte, hogy vagy bírálják el az általa benyújtott ajánlatot vagy biztosítsák számára a lehetőséget egy új ajánlat benyújtására. A Bíróság a követelést visszautasította.
3.2 A fenti 1.7 pontban tett következtetése alapján az Ombudsman elutasítja a panaszos követelését.
A lefolytatott vizsgálatai alapján az Ombudsman megállapítja, hogy a Bíróság részéről nem valósult meg a panaszos vádjaiban megfogalmazott hivatali visszásság. Az Ombudsman ezért lezárja az ügyet.
E döntésről a Bíróság elnöke is tájékoztatást kap.
A Bíróság kijelentette, hogy a vonatkozó tárgyalásos eljárás lehetővé tette a megbízó hatóságnak, hogy az ajánlattételi eljárás elveinek tiszteletben tartásával, az eljárás második fordulójában, egyszerű kérés alapján, megküldje a pályázati felhívás egyéb nyelvi változatát a pályázóknak. Úgy tűnik azonban, hogy erre a lehetőségre nem hívták fel kimondottan a figyelmet sem a vonatkozó hirdetményben, sem az említett ajánlattételi felhívásban. Az Ombudsman úgy véli, hogy kívánatos gyakorlat lenne, ha a Bíróság a pályázati felhívások keretében kiadott hasonló dokumentumokban utalna erre a lehetőségre. Az Ombudsman ezért felkéri a Bíróságot, hogy tegyen megfelelő lépéseket ennek érdekében.
Tisztelettel
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
(1) HL L 357., 2002., 41. o.
(2) HL L 248., 1. o.
(3) Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala.
(4) A Hivatalos Lap melléklete (http://ted.europa.eu).
(5) Egészen konkrétan a szerződéskötési hirdetmény (lásd a III.2.1.1., III.2.1.2. és III.2.1.3. pontokat) a 2342/2002 rendelet 135., 136. és 137. cikkére hivatkozott.
(6) A rendelet 143. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „A titoktartás (...) érdekében a tenderfelhívásnak tartalmaznia kell az alábbi rendelkezést: „Az ajánlatokat lezárt borítékban kell benyújtani, amely maga is egy újabb, lezárt borítékban található. A belső borítékra a címzett szervezeti egység neve mellett a tenderfelhívásban feltüntetett módon rá kell írni: „Tenderfelhívás – a postaszolgálat nem bonthatja fel ... Öntapadós borítékok használata esetén ragasztószalaggal le kell zárni azokat, és a feladónak úgy kell aláírnia, hogy aláírása érintse a ragasztószalagot és a borítékot is.”
(7) Lásd a C-57/01 Makedoniko Metro [2003] ECR I-1091 ügy (69) bekezdését.
(8) Lásd például a C-448/01 Evn és Wienstrom [2003] ECR I-14558 ügy (47) bekezdését. A hátrányos megkülönböztetés kerülésének elve előírja többek között, hogy a különböző helyzeteket nem szabad azonos módon kezelni, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíve indokolt, mint például a C-344/04 International Air Transport Association [2006] ECR I-403 ügy (95) bekezdése.
(9) V.ö. C-331/04 ATI EAC [2005] ECR I-10109 ügy, (24), (28) és (29) bekezdések.
(10) A panaszos jelentkezésében jelezte középfokú angol nyelvtudását.
